Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-267

176 267- országos Illés november 21. 1883. örökös compromissumok terén? Oda, hogy compro­mittáltnk magát az elvet és hogy azon eljárással ott vagyunk, hogy a küzdelmet, melyet kerülni akar­tunk, megörökítjük. Ezt sokkal fényesebben, szeb­ben megmondta ő, mint hogy megkísérthetném e téren bármit is hozzátenni. Bizony t. ház, el is mondhatjuk, hogy hová jutottunk? Minden szó, a mi ezekben foglaltatik, melyeket felolvastam a t. képviselő ur beszedjé­ből, tiszta színigazság. Tiszta igazság az, hogy az ellentétes elvek közti eourpromissum az elvek compromittálására vezet. Tiszta igazság az, hogy folytonosan alkudozni a körülményekkel, folyto­nosan lealkudni az elvi álláspontból, lejtőn visz bennünket lefelé a legutolsó fokig, a hol ez a tör­vény áll. Tiszta igazság az és daczára ennek, ime oda jutottunk, hogy a t. képviselő ur elfogadja e törvényjavaslatot. Csakhogy azért ne feledje el a t. képviselő ur, hogy azon általa kárhoztatott com­promissionális eljárásnak, ezen lejtőn lefelé hala­dásnak folytonos támogatója. És ugy ne csodál­kozzék, hogy a lejtőn oda jutott, hogy a liberalis­mus nevében fogadja el azt, a mit kárhoztatni kel­lene a liberalismus nevében; (Helyeslés a szélső baloldalon) és akkor ne csodálkozzék a t. képviselő ur azon, hogy miké]) lehet ezen javaslatot a libe­ralismus nevében elítélni. Ha tagadhatatlan az — pedig tagadhatatlan a t. képviselő urnak felolvasott szavaiból — hogy az ellentétes elvek közti compromissum, az elvek compromittálására vezet és megörökíti a küzdel­met, mit kerülni akartunk: akkor ebből az követ­kezik, hogy, ha felismerjük, hogy itt az ellentétes elvek compromissumáról van szó, el kell vetni a törvényjavaslatot. Már pedig t. ház, ezen javaslat nézetem szerint elvi ellentétben áll azokkal az el­vekkel, melyeket 1869-től 1880-ig hangoztattunk. A kötelező polgári házasság elve az, hogy emancipálja magát az állam e téren az egyházi törvényhozástól; a kötelező polgári házasság elve az, hogy ne legyen különböző joga minden egyes polgárnak a házasság intézményére vonatkozólag, hanem legyen az egységes, általános, mindenkit kötelező, mindenkit kötő és feljogosító jog. (Zajos helyesléselí a szélső balfelől.) Hát vájjon nem világos ellentétben áll-e ezen törvényjavaslat ezen elvekkel, midőn fentartja az egyházi házasságot? Hát ezen beékelt javaslat mellett talán emancipálja magát az állam az egy­házi törvényhozástól ? és vájjon nem ellenkezik-e az egységes törvény és a jogegyenlőség elvével az, hogy most a hatféle házassági jogot még egy hetedikkel szaporítsuk s a különbözőséget még szaporítjuk? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ebből tehát t. ház, nem a törvényjavaslat elfoga­dása következik, hanem egyedül visszautasítása. (Élénk helyeslések a szélső baloldalon.) Azt is mondja Horváth Boldizsár igen t. kép­viselő ur, többször említett fényes beszédében, hogy ha lett volna bátorságunk előterjeszteni a kötelező polgári házasságról szóló javaslatot, eh­hez sem több idő, sem több munka nem kellett volna, mint az előttünk fekvő javaslatnak elkészí­téséhez. Véleményem szerint ebben is tökéletesen igazsága van az igen t. képviselő urnak. Azt mondja ugyan az igazságügyi minister ur, hogy a kötelező polgári házasság behozatalánál sok másféle szempontokat kellett volna figyelembe venni, nevezetesen: a felbonthatóság kérdéséi, azután a házassági akadályoknál is sokféle szem­pontokat. De hát kérdem: vájjon akkor, mikor végre is be fog hozatni a kötelező polgári házas­ság, nem kell-e ezen kérdéssel foglalkoznunk? És azalatt, míg kitalálta az igazságügy minister ur, hogy csak egy akadálya van, mit el kell hárítani, nem lett volna-e elég idő, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot elkészítse? En azt következtetem Horváth Boldizsár igen t. képviselő ur nyilatkozatából, hogy mivel el le­hetett volna készítem, sőt meggyőződésem szerint el lehet ínég készíteni ezen ülésszak folyamában, hogy törvényerőre emelkedjék: a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatot vissza kell vetni és a mi egységes, a mi fejlődés, nem decadence, nem a lejtőn lefelé haladás, azt kell követelni. (Zajos helyeslések a szélső baloldalon.) Arra kérem ezek után Horváth Boldizsár igen t. képviseiőtársunkíit, hogy ne higyje, ne föltéte­lezze azt, hogy valaki a iiberalismusát csak ürügy­nek tekintené, ha ezen javaslatot el nem fogadja, ele viszont nekem engedje meg ő azt, hogy ily föl­tevésnek, ilyféle nézetnek egyáltalában határozot­tan ellentmondjunk, midőn én meggyőződésem szerint és a kifejtettek után nem fogadom el ezen javaslatot. Én megvagyok győződd cárról, hogy az igaz­ságügyminister urnak mostani nyilatkozata szerint is ezen javaslatnak elfogadása talán hosszú időre elodázása lenne a kötelező polgári házasság beho­zatalának. Azon akadályt, melyet a törvényjavaslat akar lebontani, én is le akarom rontani, de nem nem akarom azt, a mi kitűnik az igen t. képviselő ur beszédjéből, hogy midőn azon válaszfal ledől, akkor az előítéletek fantomja lépjen elő, mely még inkább odiosussá fogja tenni a kötelező polgári házasság behozatalát és lehetlennéfogja tenni azt, hogy a polgári házasság, melyről már most is igy nyilatkozott az igazságügyminister ur, nálunk va­laha behozassák. Annyi bizonyos, meg kell adni, hogy azok után, a miket szerencsés voltam jelezni, minden esetre igen fontos és igen furcsa jelenség az, hogy ha látjuk, hogy ma a liberalismus nevé­ben elfogadtatik némelyek által ezen javaslat s a liberalismus nevében sürgettetett annak idejében a kötelező polgári házasság, a mely — nézetem

Next

/
Thumbnails
Contents