Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-267

176 267- országos Illés november 21. 1883. örökös compromissumok terén? Oda, hogy compromittáltnk magát az elvet és hogy azon eljárással ott vagyunk, hogy a küzdelmet, melyet kerülni akartunk, megörökítjük. Ezt sokkal fényesebben, szebben megmondta ő, mint hogy megkísérthetném e téren bármit is hozzátenni. Bizony t. ház, el is mondhatjuk, hogy hová jutottunk? Minden szó, a mi ezekben foglaltatik, melyeket felolvastam a t. képviselő ur beszedjéből, tiszta színigazság. Tiszta igazság az, hogy az ellentétes elvek közti eourpromissum az elvek compromittálására vezet. Tiszta igazság az, hogy folytonosan alkudozni a körülményekkel, folytonosan lealkudni az elvi álláspontból, lejtőn visz bennünket lefelé a legutolsó fokig, a hol ez a törvény áll. Tiszta igazság az és daczára ennek, ime oda jutottunk, hogy a t. képviselő ur elfogadja e törvényjavaslatot. Csakhogy azért ne feledje el a t. képviselő ur, hogy azon általa kárhoztatott compromissionális eljárásnak, ezen lejtőn lefelé haladásnak folytonos támogatója. És ugy ne csodálkozzék, hogy a lejtőn oda jutott, hogy a liberalismus nevében fogadja el azt, a mit kárhoztatni kellene a liberalismus nevében; (Helyeslés a szélső baloldalon) és akkor ne csodálkozzék a t. képviselő ur azon, hogy miké]) lehet ezen javaslatot a liberalismus nevében elítélni. Ha tagadhatatlan az — pedig tagadhatatlan a t. képviselő urnak felolvasott szavaiból — hogy az ellentétes elvek közti compromissum, az elvek compromittálására vezet és megörökíti a küzdelmet, mit kerülni akartunk: akkor ebből az következik, hogy, ha felismerjük, hogy itt az ellentétes elvek compromissumáról van szó, el kell vetni a törvényjavaslatot. Már pedig t. ház, ezen javaslat nézetem szerint elvi ellentétben áll azokkal az elvekkel, melyeket 1869-től 1880-ig hangoztattunk. A kötelező polgári házasság elve az, hogy emancipálja magát az állam e téren az egyházi törvényhozástól; a kötelező polgári házasság elve az, hogy ne legyen különböző joga minden egyes polgárnak a házasság intézményére vonatkozólag, hanem legyen az egységes, általános, mindenkit kötelező, mindenkit kötő és feljogosító jog. (Zajos helyesléselí a szélső balfelől.) Hát vájjon nem világos ellentétben áll-e ezen törvényjavaslat ezen elvekkel, midőn fentartja az egyházi házasságot? Hát ezen beékelt javaslat mellett talán emancipálja magát az állam az egyházi törvényhozástól ? és vájjon nem ellenkezik-e az egységes törvény és a jogegyenlőség elvével az, hogy most a hatféle házassági jogot még egy hetedikkel szaporítsuk s a különbözőséget még szaporítjuk? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ebből tehát t. ház, nem a törvényjavaslat elfogadása következik, hanem egyedül visszautasítása. (Élénk helyeslések a szélső baloldalon.) Azt is mondja Horváth Boldizsár igen t. képviselő ur, többször említett fényes beszédében, hogy ha lett volna bátorságunk előterjeszteni a kötelező polgári házasságról szóló javaslatot, ehhez sem több idő, sem több munka nem kellett volna, mint az előttünk fekvő javaslatnak elkészítéséhez. Véleményem szerint ebben is tökéletesen igazsága van az igen t. képviselő urnak. Azt mondja ugyan az igazságügyi minister ur, hogy a kötelező polgári házasság behozatalánál sok másféle szempontokat kellett volna figyelembe venni, nevezetesen: a felbonthatóság kérdéséi, azután a házassági akadályoknál is sokféle szempontokat. De hát kérdem: vájjon akkor, mikor végre is be fog hozatni a kötelező polgári házasság, nem kell-e ezen kérdéssel foglalkoznunk? És azalatt, míg kitalálta az igazságügy minister ur, hogy csak egy akadálya van, mit el kell hárítani, nem lett volna-e elég idő, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot elkészítse? En azt következtetem Horváth Boldizsár igen t. képviselő ur nyilatkozatából, hogy mivel el lehetett volna készítem, sőt meggyőződésem szerint el lehet ínég készíteni ezen ülésszak folyamában, hogy törvényerőre emelkedjék: a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatot vissza kell vetni és a mi egységes, a mi fejlődés, nem decadence, nem a lejtőn lefelé haladás, azt kell követelni. (Zajos helyeslések a szélső baloldalon.) Arra kérem ezek után Horváth Boldizsár igen t. képviseiőtársunkíit, hogy ne higyje, ne föltételezze azt, hogy valaki a iiberalismusát csak ürügynek tekintené, ha ezen javaslatot el nem fogadja, ele viszont nekem engedje meg ő azt, hogy ily föltevésnek, ilyféle nézetnek egyáltalában határozottan ellentmondjunk, midőn én meggyőződésem szerint és a kifejtettek után nem fogadom el ezen javaslatot. Én megvagyok győződd cárról, hogy az igazságügyminister urnak mostani nyilatkozata szerint is ezen javaslatnak elfogadása talán hosszú időre elodázása lenne a kötelező polgári házasság behozatalának. Azon akadályt, melyet a törvényjavaslat akar lebontani, én is le akarom rontani, de nem nem akarom azt, a mi kitűnik az igen t. képviselő ur beszédjéből, hogy midőn azon válaszfal ledől, akkor az előítéletek fantomja lépjen elő, mely még inkább odiosussá fogja tenni a kötelező polgári házasság behozatalát és lehetlennéfogja tenni azt, hogy a polgári házasság, melyről már most is igy nyilatkozott az igazságügyminister ur, nálunk valaha behozassák. Annyi bizonyos, meg kell adni, hogy azok után, a miket szerencsés voltam jelezni, minden esetre igen fontos és igen furcsa jelenség az, hogy ha látjuk, hogy ma a liberalismus nevében elfogadtatik némelyek által ezen javaslat s a liberalismus nevében sürgettetett annak idejében a kötelező polgári házasság, a mely — nézetem