Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-267

267. országos ülés november 21. 1883. 171 tény vallás elvei szerint átidomítsa éskifejleszsze, vagy — hogy az egyház szavaival éljek •— hogy az isten országát minden irányban terjeszsze: azt mindenki tudja, azt a történet kétségen kívül helyezi. Hogy tehát az ily fontos intézményre kihatott az egyház, kihatni iparkodott, ez hivatásának kifolyása. Hogy az állam, főkép akkor, mikor az egyház és az állam viszonya a legszorosabb összefüggésben állott, az egyháznak ezen támogatását nemcsak szívesen elfogadta, hanem el is ismerte, az megint onnan igen könnyen magyarázható, hogy főkép az újonnan a keresztény vallásra tért polgárok az egyház és feje iránt mindig a legnagyobb pietással viseltettek és végre, hogy átlátták és átlátniok kellett, hogy ily fontos társadalmi intézménynél, mint a házasságnál, a társadalmi élet minden tényezőit igénybe venni, az erkölcsi és vallásos érzületet is ezen czélnak szentesítésére felhasználni saját érdekükben áll. így történt t. ház, hogy európaszerte mindenütt a házassági ügyekben az egyház törvényhozása, az egyház bíráskodása bir túlsúlylyal és hazánkban is a legrégibb idők óta, ámbár hazánk törvényhozása e tekintetben is megóvta körét annak idején; a minek bizonyságául legyen elégséges Kálmán törvénye I. könyvének 15. §-ára hivatkoznom, melyben még akkor is, midőn a elande^tinitas a kath. egyházban nem volt bontó akadálya a házasságnak, ki volt mondva, hogy a házasság megkötését az egyház szine előtt szükségesnek tartja és ezt mint feltételt törvény által meg is állapította, Ott tehát, a hol az intézmény természeténél fogva annak tartalma ethikai, ott, a hol — hogy egy német hires jogtudós szavával éljek — mig a többi társadalmi intézményekről a jogtörvény a határozó és az erkölcsi törvény adja rá a sanctiót, itt az ethikai, az erköksiségi törvény adja meg a tartalmat, határozza meg az intézmény lényegét és a jog csak a sanctiót adja meg. Ily intézmény minden változtatásánál a legnagyobb óvatossággal, minden átalakításánál a törvényhozás a legnagyobb körültekintéssel tartozik eljárni. Tették is ezt mindig a törvényhozások. S azért nekünk is feladatunk, hogy a reformtéren oly módon haladjunk, hogy lehetőleg az erkölcsi és vallási érzületet érintetlenül hagyjuk. Az 1791 : XXVI. törvényczikk, mely a protestáns és katholikus felekezetek egymás iránti viszonyát rendezte, kimondotta elvül, hogy a protestánsoknak saját egyházi elveik szerinti consistoriumai legyenek az illető forumok és csak ideiglenesen állapította meg a József-féle pátens érvényességét. Miért ? Mert a protestáns vallásúaknak e tekintetbeni jogkörét is, a mennyire vallásos meggyőződésük azt megköveteli, érintetlenül hagyni kívánta. A protestáns egyházak sohasem követelték saját consistoriumaik életbeléptetését, de felhozom ezt azért, hogy megmutassam, mily óvatossággaljárt el akkor a törvényhozás. Midőn 1852-ben az osztrák polgári törvénykönyv nálunk meghonosittatott, midőn úgyszólván egy tollvonással számos, a nemzet életében gyökerező intézménynek véget vetettek, tehát a korlátlan uralom idejében is, a második fejezetet, mely a házasságokról szól, sem Magyarországban, sem Erdélyben életbe nem léptették, ismét azon elvből kiindulva, hogy az ily reformok és át alakítások a legnagyobb óvatosságot, az illetők vallási meggyőződésének lehető kímélését szükségkép követelik. Midőn tehát a niinisterium a képviselőház által a polgári házasság iránti javaslat beterjesztésére utasítva ezen kérdés megoldása előtt állott, azt kellett felvetnie, vájjon lehetséges, tanácsos, ezélszeríí-e most rögtön egy általános reformot indítványozni, vagy pedig szorítkozni azon térre, mely a viszonyoknád fogva a legsürgősebb megoldást igényli. Mert szabad legyen itt közbevetőleg megérintenem, hogy a t. ház utasítása nem általános kötelező, hanem egyáltalán polgári házasságról szólott, mint azt annak szó szerinti szövege megmutatja. Miután tehát a háizassági törvényhozás átalakítása erkölcsi és vallási momentumok tekintetbevételét, miután minden ez irányban teendő reíorm a nép közérzületének figyelembevételét javasolja, ha még hozzá veszszük azon nehézségeket, melyek jogi szempontból az általános polgári házasságra nézve is ezen kérdés megoldását nem sorozzák a legkönnyebbek közé, ugy hiszem, indokoltnak lehet tartani, hogy a törvényhozás elé azt a javaslatot terjesztettük, mely szűkebb körben ott kíván intézkedni, a hol azt a szükség leginkább érezhetővé tette, mert ezzel a formulával: az általánosan kötelező polgári házasságot behozni — még nincsenek megoldva mindazon kérdések, azaz nincsen útja egyengetve mindazon nehézségek elhárításának, melyek ezen kérdés megoldásánál is felmerülnek. Épen mert nálunk többrendü házassági jog létezik, épen mert nálunk azok a házassági szabályok századokon át úgyszólván meggyökereztek, egy általános törvény hozatalánál figyelemmel kell lenni ép ezen nézetekre lehetőleg és ha nem is lehet mindegyiket deferálni, de mégis oly módon intézkedni, a mi a legkevésbbé van összeütközésben az itt meggyökerezett érzületekkel és nézetekkel. Hiszen a polgári házasságra nézve is számos oly kérdés van, melyet tisztázni kell. Vegyük példám! az összeadás kérdését oly értelemben, vájjon az előbb vagy később történhetik-e a pap előtt, vájjon tilos-e az egyházi összeadás, mint Francziarszágban a polgári előtt, vagy szabadon hagyassék-e, mint Olaszországban. Az impedimentumok és okok egész sorozata és végre a felbonthatlanság vagy felbonthatóság kérdése, — hiszen az közön22*