Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-267

172 267. orsKáses ülés novenilttr 21 18S3. ségesen ismeretes dolog, hogy a polgári házasság nem jelenti azt, hogy egy könnyen felbontható házasság legyen, a polgári házasság ép ugy lehet felbonthatatlan, mint a katholikus egyház házassága, a mint ez Franciaországban jelenleg igy van, ezen kérdések, mondom, mind mély megfontolást igényelnek. Azért a határozati javaslatot oly értelemben, hogy a kötelező polgári házasság még ezen az országgyűlésen törvényhozásira g szabályoztassék, én részemről elfogadhatónak nem tartom. Az az ellenvetés hozatott fel, hogy szükséges, mert hisz itt valóságos chaos uralkodik, sokféle törvényhozási intézkedésünk van, ebből sokféle eollisió, összeütkezés támad. En nem tagadom, hogy egyes eoncret esetben az ily összeütközések és collisiók a törvények különféleségéből támadhatnak, de hogy ezek meg nem zavarták sem az állam és egyházak közti békés viszonyt, sem megnem zavarták az egyes hitfelekezetek közti békés együttlétet, sem meg nem zavarják a vallásukhoz ragaszkodó hívek lelkiismereti nyugalmát, az kétségtelen és azt hiszem, ezek az előnyök olyanok, hogy azok felérnek az egyformaság és egyöntetűség előnyeivel. Ily körülmények közt, miután a kérdés még kellőleg meg nem érett, minekutána az általánosan kötelező polgári házasságot szükségnek el nem ismerhetem, de még az esetben is, hogy ha az behozatnék, én a családi jog rendezésétől, melyet úgyis a polgári törvénykönyv fonalán kellend majd létesítenünk, elkülönítve létesítendőnek egyáltalában nem tartom. Fenmarad tehát az, hogy a polgári házasságnak azon neme inauguráltatik, mely szükségesnek mutatkozik, szükségesnek mutatkozik pedig a keresztények és zsidók közti házasság és szükségesnek és ezélszerünek mutatkozott a külföldön kötött polgári házasság iránti intézkedés. Szükségesnek mutatkozott a keresztények és izraeliták között, mert az az ellenvetés, mely itt tétetett, hogy a keresztények az izraelitákkal mintegy házasságra kényszeritteínek, mintha a keresztényekre ez mintegy ráoctroyáltatnék: ez már csak azért sem áll, mert hisz csak az fog ily házasságot kötni, a ki magát arra elhatározza. Szükségesnek mutatkozott továbbá leginkább nem csak belországi viszonyainknál fogva, hanem azért, mert a szomszéd Ausztriában az ily házasságok, habár más formában, mégis lehetségesittettek és így hazánk fiai közül többen ott kötötték azt a házasságot, melyet hazai törvényeink rájuk nézve lehetlenítettek, még pedig oly formában, a mely az én meggyőződésem szerint a legveszedelmesebb, t. i. a vallástalanság, vagy hitfelekezet nélküliségnek formájában, én pedig — ez meggyőződésem — az állam és társadalomra nézve egyaránt veszedelmesnek tartom azon intézkedést, a mely a hitfelekezetnélküliséget előmozdítja, mely annak elismerését mintegy sanctionálja. (Helyeslés jobbfelöl) Hogy tehát ez kikerültessék, hogy az izraelita és keresztény hazánkfiai mintegy ne kénytelenittessenek vallásuk megtagadásával szomszédságunkban házasságot kötni: az egyik főmomentuma és indító oka volt annak, hogy én e törvényjavaslatot benyujtandónak véltem. Az volt az ellenvetés, hogy ezen sokkal könnyebben lehetne segítni, könnyen lehetne az általános polgári házasságot behozni, mert nem kellene egyebet tenni, mint a József-féle pátenst, vagy az ausztriai törvénykönyvnek második fejezetét Magyarországra is alkalmazni. A József-féle pátens minden hitfelekezetről beszél, mert ez is a polgári házasság egy neme, miután a polgári törvényhozás ott megállapítja a házasság érvényességének feltételeit, miután polgári bíróságok Ítélnek és az összeadás ugyan az egyházakra bizatik, de az egyháziak a polgári törvények szerint járnak el és a házasság feletti kérdések eldöntése polgári bírósághoz tartozik. De a kik ezt indítványozták, megfeledkeztek arról, hogy ép ez az intézkedés szükségessé tette, hogy különbség tétessék katholikusok és protestánsok közt, hogy például a polgári bíróság is Ausztriában a katholikusok házasságát felbonthatlannak, a protestánsokét pedig felbonthatónak tekinti és hogy ép ezen törvényhozás miatt szükség volt 1868-ban és 1870-ben törvényt alkotni, a mely törvény a házasságkötésről intézkedik az esetben, a midőn az egyház, a pap a megáldást, összeadást a maga részéről megtagadja és szüksége merült fel annak, hogy intézkedés történjék azok házassága iránt, kik törvényesei elismert valláshoz nem tartoznak. így tehát ezen expediens a kérdést meg nem oldotta volna, az pedig, a mi javaslatba hozatott, hogy egyenesen mondassék csak ki, hogy a cultus disparitás nem inpedimentum és ezen törvényes intézkedés folytán a keresztény vallásnak papjai az összeadásra, mintegy köteleztessenek, ez, mondom, véleményem szerint az állami törvényhozás körén messze túllép, mert habár nem tagadhatom, hogy a cultus disparitás nem inpedimentum iuris divini, azaz, hogy nem gyökeredzik isten kinyilatkoztatott vallásában, a mi a keresztényekre nézve változhatlan szabályt képez, hanem egyházi intézmény, de oly egyházi intézmény, mely több egyetemes egyházi zsinat határozatában gyökeredzik és a melynek tehát megszegésére az egyházfit kötelezni, az ő állásával és viszonyával az egyház iránt ellenkezik. Igen szépen mondta tegnap Horváth Boldizsár t. képviselőtársunk, hogy a magyar clerusban a hazafiúság oly kiváló, hogy kifogás alá nem kerülhet, hogy egyaránt hivek és hazafiak: de hát épen azért óvakodnia kell a törvényhozónak, nehogy őket oly helyzetbe juttassa, a mely