Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-267

170 267. oriäüágos iik's novem">ír 21. 1883. viseli minden érdekeit választóinak és számot vet lelkiismeretével, midőn e kérdéshez szól. (Helyeslések,) T. ház! Azok után, a miket a tegnapi ülésben papi tisztelt képviselőtársaim egyházi és társadalmi szempontból az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen mély tudománynyal és behatólag fölhoztak, kevés mondani való jutott nekem. Nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, csak három momentumra reflectálok még röviden, melyek miatt én ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el először valláselvi szempontból mint katholikus pap és képviselő, ki tiszteletben tartva minden vallásfelekezet hitelveit, szent kötelességemnek ismerem saját hitem, vallásom elveit, tanait vallani s ha kell, védeni. Egy ily nem keresett alkalmat nyújt erre az előttünk fekvő törvényjavaslat, mely megfosztván a házasságot szentségi jellegétől, a legérzékenyebben sérti "a kath. egyházat, mely hazánk fennállása óta annak leghívebb alkotó részét képezi, melyhez hazánk lakosságának legnagyobb része tartozik. E sérelem ellen egénz erélylyel felszólalni annál nagyobb kötelességem, mert én 2-szor,minden eddig hallott ellenérvek daczára nem találom a törvényt oly elkerülhétlen szükségesnek, hogy a mint megélt Magyarország hosszú századokon át nélküle, meg nelehetne továbbra is. Mint a nép embere, ki egész életemet annak szentelem, ösmerem, ösmernem kell népünket, ösmerem annak szükségleteit ugj országszerte, mint főleg vidékemben. Tudom, hogy jó törvényeket kivan, tudom, hogy első sorban oly törvények után sóhajtozik, melyek súlyos anyagi helyzetén, ha már más mostoha körülmények mellett az újabb kor doctrinarismusa, törvényhozói kísérletei bele sodorták, végre valahára segítsenek, melyek mármár elviselhetetlen terheit megkönnyebbítsék ; de bizonyosan nem kéri ezen törvényt, s pedig nem kéri e törvényt sem a keresztény nép, sem a vallásához hű zsidóság. Sőt fél, idegenkedik tőle, mint vallási életének, családi békéjének megrontójától, a sok veszedelmes izgalom után, új, veszedelmes izgalomtól. S ha ez igy van, a mint nézetem szerint országszerte igy van, miért akarjuk ezen törvényt akarata, kívánsága, szüksége nélkül hazánk jó népére reá octroyálni s vallási legszentebb elveit profanáim, zaklatni ?! A válaszfal a zsidó és keresztény vallás között oly régi, oly nagy, oly lényeges,hogy azt ezen törvény el nem fogja enyésztetni soha s átvive a családi életbe, nem hogy ápolná az igy összeállt felek vallásosságát és erkölcsösségét, sőt ellenkezőleg igenis el fogja tompítani azt, elölni; és rombolólag fog hatni az ily ellentétes viszonjdból származott gyermekek nevelésére. De nem látom szükségét ezen törvénynek azért sem, mert a jelzett vallási és faji nagy különbség miatt a zsidók és keresztények közti egybekelés esetei oly eltűnőleg minimalis számban fordulnak elő, nemcsak nálunk, hanem azon országokban is, hol a polgári házasság egy vagy más néven már évek és évtizedek óta be van hozva,, hogy e törvény alkotására számbavehető okot ez alapon kimutatni teljességgel nem lehet. Igen méltatlan volna tehát néhány kivételes esetért milliók vallási és családi traditióit és érzelmeit sérteni. Nem fogadhatom el végre 3-szor azért sem, mert meggyőződésem szerint nem fog czélhoz vezetni, legalább nem azon czélhoz, melyet meghiszem, bizonyosan jóakaratú és hazafias humanismusában e törvényjavaslat remél. S-'ít az a meggyőződésem, hogy ha vannak politikai és társadalmi indokok, melyek hosszú vajúdás után e törvényjavaslatot napirendre tíízték, vannak még sokkal fontosabb, hazánk ezeréves törvényeiben és gyakorlatában, népünk jellemében, nézetében és fölfogásában alapuló okok, melyek azt tanácsolják, hogy az törvénynyé ne váljék s ezen okoknál fogva én nem járulhatok hozzá s hazafias tisztelettel kérem annak napirendről való levételét. Pauler Tivadar igazságiigyminister : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A jelen törvényjavaslat két szempontból támadtatik meg. Némelyek véleménye szerint igen keveset nyújt, mert az általános polgári házasságot kívánják, követelik; mások szerint többet nyújt, mint a mi óhajtható, a mennyiben a polgári házasságnak legalább egy nemét, t. i. a keresztények és izraeliták közt létesíteni kívánja. Nem csodálom, hogy egy ilyen nagyfontosságú kérdésben, mely a társadalomnak egyik leglényegesebb fontosságú intézményét illeti, a vélemények ily szétágazására akadunk, a midőn annak, habár csak némi részben, változtatásáról, reformjáról van szó. Nem kételkedhetik azon senki, hogy minden társadalmi intézmények közt a legfontosabbat a házasság képezi. Ez a családi életnek az alapja, a mely családi élet minden többi társadalmi intézményekre, egyház és államra nézve egyaránt nagyfontosságú. Nem kételkedik senki és nem kételkedhetik, a ki a házasságnak tiszta fogalmával bír, hogy annak czélja az erkölcsi elvekkel, az ethikai momentumokkal a legszorosabb összefüggésben van. Mert mi a házassági intézménynek nemesebb értelmében a czélja? Nem egyéb, mint hogy a nemi viszonyok az emberi méltóság és erkölcsiség követelményéhez képest rendeztessenek. S innen a házasság szoros összefüggése az erkölcsi élettel, innen annak összefüggése minden népeknél a vallási meggyőződéssel, a keresztény vallásban pedig különösen az egyházzal. Mert hogy a keresztény vallásnak az volt a feladata, hogy az emberi viszonyokban egyáltalán a keresztény erkölcsi vallásos szellemet oltsa, azokat, a hol lehet, a keresz-