Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-267

207. orsssAiro* ülés noventbr 2!. IH83. 169 Belátom, hogy még itt nagy mérvben uralkodik és nagy hatalommal bir a házasság egyház előtti megkötésének megszokása. Nagy befolyással bir a legnépesebb, mondhatnám uralkodó vallásnak dogmaticus felfogása, melyet a magyar állam törvényhozásának még most minden figyelem nélkül hagyni az én nézetem szerint valóban eszélytelenség volna. A magyar állam törvényhozása tehát eszélyesen cselekszik, midőn átmeneti törvényről gondoskodik, a melylyel előkészíti a polgárokat az általános kötelező polgári házasság behozatalára. A mi ma még elmaradt állapotaink miatt nem lehetséges és veszélyes, a felvilágosodás terjedésével nem lesz veszélyes holnap. El fog jönni, elkeli jönni az időnek hazánkban is, midőn a házasságtörvény általi szabályozását kizárólag a magyar állam veszi kezébe és tekintet nélkül a clogmaticus felfogásokra, a józan ész és a jogrend megkövetelte szabályok szerint fogja a házasság ügyét elintézni. A napirenden lévő törvényjavaslatnak semmi egyéb ezélja nincs, mint ideiglenesen lehetővé tenni a zsidók s keresztyének közti házasságmegkötését. Ha egyszer igaz az, a mit senki sem tagad, hogy a „cultus disparitas" az állampolgároknak összeházasodási jogát sérti, ha igaz az, a mi pedig nem tagadható, hogy ha a keresztyének és zsidók külföldön kötnek is polgári házasságot: az hazai törvényeink szerint érvénytelen és az ily házasságból született gyermekek törvénytelenek: ugy mind az igazság, mind az eszélyesség azt parancsolják nekünk, hogy ezen, sem Isten, sem természet, hanem emberi törvény által alkotott akadályt azonnal szüntettessük meg. De nemcsak jogi, hanem politikai okok is a törvényjavaslat elfogadása mellett szólanak. ívészemről veszélyesnek tartanám a magyar társadalomra nézve, hogy a zsidók továbbá is azon elzárkózott helyzetükben maradjanak, minőben vannak jelenleg. Ezen elküiönzött állapot csak élesítené azon viszály tüzét, melyet az antisemitizmus hazánk anyagi és erkölcsi kárára fellobbantott. Ha tehát a mint Onody t. képviselőtársamis fejtegette itt és az antisemiták állítják, hogy a zsidók a magyar társadalomra nézve veszélyesek: ugy nincs más teendő, mint arra törekedni, hogy ezen veszély megszüntettessék. Ámde azon mód, mit az antisemiták javasolnak, hogy „üssük agyon a zsidókat", kergessük őket Palesztinába, sem a mai század humánus szellemével, sem a mindenütt elismert emberi jogokkal össze nem egyeztethető. Hogy a zsidóknak szokásaiban, különösen a mi keresztyén nézeteink szerint, sok visszataszító van: hát én ezt megengedem. Különösen az orthodox zsidóknak azon elzárkózottsága, hogy velünk egy tálból enni nem akarnak, az összekeveredést nagyon megnehezíti. De hát ne feledjük azt, hogy közel két ezredév óta a zsidók az emberi társadalomból ki voltak zárva; azóta ők zaklattatva KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIII. KÖTET. hazátlanul bolyongtak és mintegy jog nélküli páriáknak tekintetnek mindenütt. Ezen elkülönített helyzetükben, a létért való küzdelem közben, megengedem, hogy sok oly emberi gyarlóság honosult meg náluk, melyeket ezen 16 év alatt, mióta velünk egyenjogúak, nem vetkőzhettek le egészen. De hát ne feledjük t. ház azt, hogy mi keresztyének sem vagyunk ám mindnyájan angyalok. Bennünk is vannak emberi gyarlóságok és ennek tudata arról győzhet meg bennünket, hogy becsületes jómagaviselet, mások jogainak tiszteletben tartása nincs egy vallásfelekezethez sem kötve, hanem az egyénekhez. Minden vallásfelekezetnek vannak erkölcsös és erkölcstelen tagjai. Lehetetlen nem látnunk t. ház, hogy mióta a zsidók velünk egyenjogúak lettek, csakugyan igyekeznek nemzeti nyelvünket elsajátítani és törekesznek keresztyén szokásainkhoz simulni, vagy legalább közeledni. Jog nélküli állapotukban el levén tiltva ingatlan birtok szerzésétől, üzérkedésre és kereskedésre voltak utalva, de ma már mit látunk? Azt látjuk, hogy nincs az emberi foglalkozásnak oly ága, melyet ők is ne művelnének, még pedig igen sok ügyességgel. Tessék figyelemmel kisérni és meg fogják látni, hogy ők is, mint mi keresztyének, foglalkoznak ma már a tudományokkal, irodalommal, művészettel, iparral és földmíveléssel. Ha a jogok terén í867-ben ledöntöttük a válaszfalat: döntsük le a társadalom és annak alapját képező házassági jog terén is. Én e törvényjavaslatot e czél elérésére alkalmasnak tartom. Az összeházasodás a legalkalmasabb mód arra, hogy egymással összekeveredjünk és egymásjó tulajdonságait elsajátítsuk, a műveltség terjedésével egymásból az emberi gyarlóságot kiirtsuk. A törvényjavaslat elfogadása mellett szól azon nagyfontosságú tény, hogy ez az első alkalom, mikor a magyar törvényhozás a hitfelekezetektől elkülönítve, önállóan házassági törvénynyel foglalkozik és házassági törvényt hoz, oly házassági törvényt, a mely első lépcsőül szolgál arra, hogy majd ezután a kötelező polgári házasságról szóló törvényt is megalkossuk. Ily reményben, azon meggyőződésben, hogy ez az első lépés a polgári házasság behozatalára, a jelen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, de fentartom annak egyes rendelkezései elleni észrevételeim előadását a részletes tárgyalásra. (Helyeslés j obi felől.) Hérits Antal: T. ház! Hogy az én álláspontom egészen más, mint az előttem szólott t. képviselő úré, azt a t. ház tudja, látja; és én azért nem is reflectálhatok beszédjének minden pontjára, ámbár sok hozzászólni valóm volna, de mindazokhoz hozzá szólni, az ő beszédjének sokkal több megfontolása, sokkal több tanulmányozása volna szükséges, mint egyszeri hallásra lehet. Én mint katholikus pap (Felkiáltások : Képviselő!) és egyszersmind képviselő szólok e kérdéshez, a ki kép22