Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-267
108 267. erstágotí ülís november 21. ISSJigy áll, mert a régi időben, különösen Ázsia legtöbb népénél jog és vallás ugyanazonos fogalmak; s állam és egyház egy volt. Az állam feje egyszersmind főpap s a valláskönyv egyszersmind törvény volt. A népek szokásaira s hajlamára való tekintette] ily törvényhozók által szabályoztatott a házasság. Nem czélom egy beszéd keretében mindazon különböző szokásokat előadni, melyek a régi népeknél léteztek s melyek ma is különböző népeknél léteznek. Csupán csak a tegnap fejtegetett nézet ellenében, fájdalom, az ország lakosai nagy tömegénél is elterjedt azon nézettel szemben, mintha a házassági intézmény az egyház körébe tartoznék s mintha az érvényes házasság létrejövetelhez okvetetlen pap szükségeltetnék, föltüntetni akarom, hogy ez a nézet téves, mert a házasság törvény általi szabályozása mindig az állami hatóság körébe tartozott s az egyházi hatóság körébe csak akkor jutott, mikor az állam és egyház közti harezban az egyház lett a középkorban győztes. Nem létezik sem az ó, sem az új testamentumban egyetlen hely, hol az rendeltetnék, hogy a házasság az egyház körébe tartozzék, vagy hogy a házasság pap közbejöttével köttessék. A házasság intézménye valódi jelentőségre a keresztény vallásban emelkedett. A keresztény vallásban tanította Pál apostol az ephezusiakhoz irt levelében, hogy „ugy szeressék a férfiak feleségeiket, mint saját festőket, mert a ki feleségét szereti, az magát szereti". Ezzel tehát kimondatott, hogy a keresztény vallás tana szerint a házasság lényegét a szeretet képezi, a házasság nem marad továbbra is az, a mi volt a római világban, t. i. oly külső kötelék, a mely két személyt köt össze. A kereszténység első időszakában nem avatkoztak a papok a házasság kötésébe, mert az első egyházban nem volt meghatározott személyre bizva a püpi hivatal, hanem a ki magának hivatást érzett, az pap volt és tanított. Ezen ősegyházban az egyházi atyák nemcsak nem folytak be a házasságnak törvény általi szabályozásába, hanem a kereszténység tiszta tanától eltérve, azt tanították, hogy a házasság nem egyéb, mint az ember bűnös természetének kifolyása, a melytől a keresztény emb érnek, mint minden külsőségtől tartózkodnia kell. Ezen tévtant az egyházatyák Pál apostolnak a korinthusiakhoz irt egyik levéléből merítették, a mennyiben félre érték Pál apostol tanítását az egyházatyák, mert Pál azt mondta : >Iia feleséghez vagy kötve, ne iparkodj tőle elválni, de ha egyszer megszabadultál tőle, ne keress másikat*. Ezen tan félreértése azután a .szüzesség elfogadására és a papi nőtlenségre vezetett. Csak mikor a kereszténység a rómaiakkal vívott harezából győzelmesen szabadult ki; csak -mikor a presbyteri rendszert a püspöki rendszer váltotta fel, tehát több század múlva avatkozott az egyház a házasság szabályozásába az által, hogy azt szentségnek s mint ilyet, felbonthatatlannak nyilvánította. Sok századnak kellett eltelni, nrig VIII. Bonifácz pápa azt kiálthatta a világi hatalom birtokosa a császár fülébe : „líex ego sum regum, lex mea maxima leguni, ego te faciam regem, tumeam dilige legem". Ezen időben sem avatkozott be az egyház & házasság szabályozásába, hanem csak arra ügyelt, hogy az általa felállított házassági akadályok tiszteletben tartassanak. Csak az 1542-ben összehívott tridenti zsinat határozataival avatkozott legelőször az egyház a házasság ügyébe, a menynyiben kimondotta, hogy érvényes házasság csakis pap közbejöttével történhetik s meghatározza az eljárást. Ez időtől kezdve Európában mindenütt az egyházi törvények képezték a házassági törvényeket. Ámde a XVI. század vallás-reformatiója megtörte az egyháznak az állam feletti uralmát. Luther kezdeményezése, Calvin és Melanchton közreműködése mellett a subjeetiv szabad vizsgálódás visszaállíttatván, az állam minden papi befolyástól megszabadittatott. A protestáns szellem megtagadván a házasság szentségének minőségét, azt feloldhatónak nyilvánította bizonyos esetekben. Ezen szellemi mozgalom által előidézett szabad vizsgálódásnak az lett eredménye, hogy mindenütt a polgárosult államokban kivétetvén az ('•íyházhatóság kezéből a házasságügy szabályozása: az állami törvényhozás hatáskörébe utaltatott és a házasulandó felek összeadása polgári közegekre bízatott. Hazánkban még mindig az egyházi törvények képezik a házassági törvényeket és a polgári házasság intézménye itt még ismeretlen. Öt-hat-féle vallásfelekezet papjai ugyanannyi hitelvek alapján kezelik a házassági törvényeket. Egyik felekezet szentségnek tartja a házasságot, a másik tagadja: e minőséget. Az egyik felekezet váló perei a szent-székek, a másiké pedig az állambiróságok hatáskörébe tartozik. E ehaos tagadhatatlanul sok egyénnek jogsérelmet okoz g egyáltalán a jogrendet zavarja, a melyet csak egységes és olyan polgári törvény szüntethet meg, a mely mind az összeadást, mind az elválást mind a bíráskodást minden polgárra egyenlően kihatva szabályozza, azaz nevezzük meg nevén, a kötelező polgári házasság képes csak ezt megszüntetni. Ha már most ugy teszem fel a kérdést, hogy a napirenden levő törvényjavaslat mindazon zavarokat, melyek a sokféle vallás és sokféle egyházi törvény miatt hazánkban léteznek, képes lesz-e megszüntetni, határozottan ki kell jelentenem, hogy azt hiszem, hogy nem lesz képes megszüntetni. És én, mint a kötelező polgári házasság híve, örömmel üdvözöltem volna, ha az igazságügyminister ur a törvényhozáshoz általánosan kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot nyújtott volna De belátom azon nehészséget, melylyel hazánkban egy ily törvényjavaslat még most találkozott volna.
