Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-261

261. országos ülés október II. 1883. 117 ház minden tagja érdeklődik ezen ügy iránt és azért kötelességemnek fogom tartani, hogy az ez ügyben beterjesztendő jelentésem, mely már készülőben van és legközelebb benyújtható lesz, mentül kimerítőbb és mentül kielégítőbb legyen. Azt hiszem, hogy ma, a mikor a jelentés még nincs beadva, alig volna helyén ezen kérdésnek tüzetesebb tárgyalása; de mindenesetre kijelentem, igyekezni fogok rajta, hogy a jelentés mentül előbb beadassék. (Tetszés.) A t. ház még nem intézkedett és nem is volt alkalma intézkedni a legközelebbi ülés napirendje iránt és arra nézve, hogy a ház üléseit most a delegatíók ülése előtt meddig nyújtja ki. Ennélfogva egyszersmind arra kérem a t. házat, hogy az esetre, ha az általam legközelebb benyújtandó jelentés oly időpontban készülne el, a mikor a ház már nincs együtt, méltóztassék az elnökséget felhatalmazni, hogy jelentésemet átvéve, kinyomatása és kiosztása iránt intézkedjék. (Tetszés). Elnök I A t. ház erre az elnökséget felhatalmazni méltóztatik. Odescalchi Arthur herczeg: T. ház! Én csak egy sürgős teendő szempontjából vagyok bátor néhány észrevételt tenni. {Halljuk!) Én tökéletesen helyeslem az előttem szólott t. képviselőtársamnak, a ki az indítványt beterjesztette, azt a nézetét, hogy ezen kérdés később tárgyaltassék, majd a midőn a t. pénzügyminister ur e tárgyra vonatkozó jelentését a ház elé terjeszti; úgyde miután — mint méltóztatnak tudni —- épen az utolsó időben némi tekintetben kritikus helyzet állott be, a mennyiben legújabban egy csoport már visszaszállingózik Bukovina felé, viszont pedig Andrásfelvából érkezett az a hir, hogy onnan egy csoport, mintegy 20 család útban van, vagy útra készül Magyarország felé, bizonyos nyomás vagy zaklatás következtében, a mely családok már a múlt évben nyertek ígéretet, hogy a jövő tavaszszal beköltözhetnek: arra vagyok bátor felhívni a t. kormány figyelmét, hogy miután e családok legtöbbnyire jómódúak és könyöradományokra nem szorultak, hanem csak pártfogásra van szükségük, méltóztassék e már útra készülő, vagy útban levő csoportot kegyes pártfogásában részesíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak annyit vagyok bátor igen röviden megjegyezni, hogy a mint majd méltóztatni fognak részletesen is meglátni a t. barátom a pénzügyminister ur által mentül előbb beadatni igért jelentésből, a kormány megtesz ez irányban mindent, a mit tehet. Én pedig azon kéréssel járulok mindenkihez, a ki barátja annak, hogy a Bukovinában levő székelyek betéiepittethessenek, méltóztassanak odahatni, hogy ne igy váratlanul nyakra-főre előkészület nélkül jöjjenek be, (Élénk tetszés) mert akkor azután a legjobb akarat mellett is történhetnek oly dolgok, a melyeket mindenki sajnálni kénytelen. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: Én csak azt akarom megjegyezni a ministerelnök ur felszólalására, hogy tudomásom szerint ugy Odescalchi Arthur herczeg, valamint az ezen ügybe befolyt képviselő urak, nemkülönben a csángó egylet oda iparkodnak hatni, hogy az illetőket az elsietett bevándorlástól visszatartsák és egyetértőleg s karöltve ugyanily irányban igyekeztek hatást gyakorolni a kormány ottani betelepítési küldötteivel. De méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy azon egy községben, Andrásfalvát értem, melynek lakói egy helyre, Hertelendifalvára ígérteitek telepíttetni, később pedig az mondatott, hogy az idén semmi sem lesz a betelepítésből, időközben legtöbben eladták házaikat és a terminus most őszszel bekövetkezvén, az új vevők beköltöztek és a dolog ugy áll, hogy most ezen jómódú gazdák saját házaikból ki vannak telepítve s az utczára téve. Ezek oly helyzetben vannak, hosr lehetetlen tovább várniok. Ezek capacitáltatni engedték volna magukat és szívesen maradtak volna tavaszig, de miután az ígéret megtétetett, eladták házaikat s most az utczán vannak, az utczára kitett ember pedig nem várhat és igy az ostort kezükbe véve, a jó isten nevében útnak indultak s most útban vannak, jönnek Erdélyen át Ma gyár ország felé. Viszont egy rész ott van Andrásfalván gúnynak, sárnak kitéve, azt vetik szemökre gúnyosan: „nesztek, íme nem tartották meg szavukat az uraitok" s más ilyen csúfondáros,gúnyos szavakkal illetik őket. Azt gondolom t. ház, ha már ennyire jutott a dolog, nem marad egyéb hátra, minthogy tekintse a kormány az ügyet a nemzet becsületbeli kérdésének és utasítsa a ház a kormányt arra, hogy ezen emberek — ugy sem sok a számuk — és nemcsak azok, a kik útban vannak — Odescalchi Arthur herczeg ez iránt bővebb adatokkal rendelkezik — de azok is, a kik az utczára kitéve tovább nem várhatnak, haza jöhessenek. Én sem helyeslem, hogy terv nélkül induljanak útra, de a kik már házukból ki vannak téve, azokat nem hagyhatjuk ; ismétlem, ugy sem nagy a számuk. Felkérem tehát a házat, illetőleg a kormányt, méltóztassék valami intézkedést tenni, hogy ezek a mindenöket eladott jómódú gazdák hazajöhessenek, a telet Magyarországon tölthessék és e végett valahol letelepittessenek. (Helyeslés.) Németh Albert: Megvallom, igen szomorú elégtételt kaptam t. ház, azon bennünket kellemetlenül és fájdalmasan érintő fejleményekben, melyek a csángó ügyben előfordultak. Én egyike voltam azoknak, a kik mindjárt a dolog első stádiumában kijelentettem képviselőtársaimnak és barátaimnak, hogy ezen ügybe semmiképen be nem avatkozom. Nem avatkozom pedig azért, mert nagyon jól tudom, hogy szokott történni, mikor oly egyének,