Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-260

260. országos ttlé október 10. 1888. 111 ges, még pedig szükséges azért, mert előfeltétele minden további rendezésnek; se horvát minister, se horvát bán kinevezésére, sem a rendes állapotok visszaállítására nem lehet gondolni, mig a kétnyelvű czímereket a közös országgyűlés le nem veszi. Azt mondja, hogy ez sürgős, hogy soha életében nagyobb kötelességet nem teljesített, mint a mikor ennek elrendelését kivánta, még arra az esetre is, ha az országos határozat formailag nem volna is szükséges; már Horvátország biztosabb megnyugtatása szempontjából igen ajánlatos, hogy mindannak eltörlése, a mit a kormány kezdeményezett és tett, nem a kormány részéről történik, hanem az országgyűléstől ered, a mely nem változik, mint a kormányok, napról napra. Sőt még egy figyelemre méltó érveléssel élt a ministerelnök ur. Ugyanis t. barátomnak, Apponyi Albertnek azon tegnap nyilvánított nézetére, hogy egy semleges megoldással, a felirat-nélküliséggel, jobban meg van óva a magyar állam tekintélye, felelve, azt mondja: különböztetni kell az erély és a „makacsság* közt és csak annak a kívánását is, hogy Horvátországban mindenütt felirat nélküli czímerek legyenek, már makacsságnak nyilvánítja. Már most kérem, mi a makacsság ? Egy belátott hibához való megrögzött ragaszkodás. Ha már azt egy megrögzött hibához való ragaszkodásnak venné a ministerelnök ur, hogy az összeütközés kíméletes és semleges megoldásául feliratnélküli czímerek alkalmaztassanak; minő vélekedést mondott a ministerelnök ur ebben collegája kezdeményezéséről és eljárásáról, ki a kettős feliratú czímereket akarta ? (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Én, t. ház, értem a politikai decoruniot, de ha már a két minister egymás mellett így okoskodik, akkor vagy az egyiknek kell azzal az elhatározással birni, hogy a kabinet által elhatározott, megfontolt politikát fentartja, ha mindenki eltávozik is tőle, vagy a másiknak kell azzal a kíméletesseggel birni, hogy a határozati javaslat második kérdésénél collegája eljárásának legélesebb kárhoztatását a ház előtt ne nyilvánítsa. (TJgy van! bal/elöl.) De t. ház, áttérek a mai elhatározás másik lényeges pontjára, azon módosításokra, melyeket a ministerelnök Hl* u kibontakozásra nézve mondott. S itt a limine legyen megemlítve az az utolsó ürügy, mely ennek tiszta megítélését még elhomályosítja. Ez az utolsó ürügy a ministerelnök urnak a pénzügyminisfer ur által is elfogadott azon megkülönböztetésében foglaltatik, hogy permissiv törvénynél lehetséges volna olyan eljárás, mely eltér a törvény értelmétől, de nem ellenkezik vele. Ilyen törvényről, ilyen jogszabályról én életemben sohasem hallottam, (Helyeslés balfelől) de nem hallott a ministerelnök ur sem és ha megkérdezné tisztelt collegáját, az igazságügyminister urat, az egyetemnek hosszú éveken át hires jogtanárát, hogy vájjon ilynemű lehetséges-e, talán nyerhetne felvilágosítást. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) De t. ház, ezt az ürügyet elhárítva, nézzük meg, miben áll a kibontakozási módozat, melyet a ministerelnök ur a háznak ajánl? Furcsa a története ennek a kibontakozási módozatnak csak lassankint ismertünk rá igazi természetében. A nagyváradi beszédben még ugy jelentkezik, mint nagylelkűsége Magyarországnak a legyőzött Horvátország irányában; (Derültség a bal- és a szélső balon) abban a beszédben, melyíyel a t. ministerelnök ur a vitát megnyitotta, ugy jelentkezik ez a kibontakozási mód, mint egy biztos próbatétel arra, meggyőzni a világot, hogy nem a czímerkérdésben fekszik minden oka a mozgalomnak. És tegnapi b eszedében —• s azt tartom én a legj elentékenyebbnek és legnyiltabbnak — kijelenti a ministerelnök ur, hogy a kibontakozás ezen módozata politikai szükségesség, hogy ennek minél hamarabb meg kell lenni, hogy ez a rendezett állapotok visszaállításának feltétele, hogy az ellenkező, vagy ettől eltérő állásponthoz ragaszkodni makacsság volna és hogy ezt teszi átérzésében és tudatában kötelességének és hozzá teszem, a tisztelt ház nyíltan tudja, hogy ezen módozat olyan, mely a horvát susceptibilitást és csakis azt egyedül kiméli. Ide jutottunk rövid 3 nap alatt a nagylelkűségtől. Ennek a felfogásnak sarkalatos hibáját bőven kifejtettük erről az oldalról és ezt fenn kell tartanom a ministerelnök ur újabb okoskodása ellenében. A ministerelnök ur felhozza azt, hogy ő már a legelső időben elhatározta ezt a megoldást és csakis ezt mindjárt az első időben, a leszakítás után. Ez t. ház, egy végzetes tévedését és hibáját bizonyítja a ministerelnök urnak, azt a tévedését, hogy oly mohósággal fogta a dolgot, annyira át volt hatva szükségszerűségétől annak, alaposan eltörölni, a mit collegája deliberálva kezdett, hogy a kibontakozásnál irányadó és mérvadó szempontnak egyedül a horvát susceptibilitás kímélését fogadta el. Nem az következik tehát t. ministerelnök ur ebből, mintha más helyes mód nem volna, mint az, a mit az első időben elhatározott; hanem az következik, hogy már az első napon egy végzetes hibát követett el i\ ministerelnök ur és mindenki másnak nehézzé, talán lehetetlenné tette azon hiba jóvátételét T. ház ! Én érzem, hogy a ház befejezését óhajtja a vitának. (Halljuk! Halljuk! Félkiáltások a jobboldalon: Szavazzunk!) Azokat, a kik oly nagyon sietnek a szavazással, arra kérem, hogy azt a 12 perczet még talán épen a szavazás érdekében méltóztassanak nekem megengedni. (Derültség a balon. Halljuk!) T. ház! Igaz, a ministerelnök ur azt mondja, hogy ebben nincs az állam tekintélyé-