Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-260

112 260. országos ftiés nek csorbítása, nincs azért, mert be lett bizonyítva. az erőhatalom által, hogy utczai lázongással a kérdést megoldani nem lehet. Ez az állam tekintétyének félreismerése. Az állam tekintélyének fentartása azon lépések után, a miket a ministerium ez irányban elkövetett, nem abban áll, hogy az utczai lázongás leveretik, de azután a leveretés után megadatik neki minden, a mit kíván, hanem abban állna, hogy legalább is egy oly megoldási módozat találtassék, a mely az egyoldalúságtól, a horvát érzékenységnek egyedül tekintetbe vételétől ment és a magyar állam tekintélyének megóvását szintén minden körülmények közt érvényre juttatandó szempontnak fogadja el; és a tekintélynek megóvására, mely a módozatból kimaradt, nem elegendő az, hogy visszavonulva fenyegetőzik alkotmányellenes törekvések és aspiratorok ellen; mert az a kar, a mely a kettős feliratú czímerek ügyét a nélkül, hogy a törvény kényszerítette volna, opportunusnak látta az állami összetartozóság külső jeléül felkarolni; de a mely azokat fentartani nem birta, hanem erőtlenül lehullott; a mely még arra sem volt képes, hogy egy mindkét oldalon egyaránt kíméletes compromissumot hozzon létre 5 az az erőtlen kar, ha hátrálása fedezetéül még utólag fenyeget is, (Derültség balfélöl) én azt hiszem, csak a hitetlenség kettős mosolyával fog találkozni. (Élénk helyeslés balfelől.) Még egy oldalát röviden érintenem kell a kérdésnek, azt az oldalát, hogy a ministerelnökur azt mondja: nem is elegendő azon súlyos hiba jóvátételére egyedül a kormány eljárása és nagyobb megnyugvást okoz, ha az a magyar országgyűléstől ered. Bárén, mellékesen megjegyezve, azt tartom, hogy elégedjenek meg Horvátországban is, ha ily megoldás kell, azzal, hogy azt megnyerik és ne kívánják, hogy azon ajugum caudinum-on, amin a kormány szükségesnek látja átmenni, ne kívánják az izgatók örömének emelésére, hogy a magyar országgyűlés is átmenjen. (Helyeslés halfelöl.) Bár azt tartom, de mélyebben akarok ez érveléssel foglalkozni; a ministerelnök ur szavai, melylyel a nemzet nagy érdekét fogadja el döntőnek e határozati javaslatnál és megvallom, hogy én reám benyomást tettek, kivált midőn a nála nem épen mindennapi ünnepélyességgel arra hivatkozott, (Derültség bal felől.) hogy át és átérzi azt a meggyőződést, hogy soha fontosabb kötelességet országunk iránt nem teljesített, mint mikor e kibontakozási módot javasolja. Hát jól van. Én azon felfogás alapján, a melylyel a ministerelnök urezí a megoldási módot az ország elkerülhetlen szükségének nyilvánította, két kérdést intézek hozzá : Ha ez szükséges és ha ebben van — a mint, hogy van — csorbulás, miért akarja az országgyűlés tekintélyét is a csorbulásnak kitenni ? Ez már az ország érdekében is szükséges; ez már épen az ország érdekében elkerülendő. Mennyivel férfiasabb október 10. I8S3. és helyesebb volna legalább nézetem szerint azt mondani: akárhogy történt a múltban, igy teszem jóvá, mert átérzem ezen kötelességet, átérzem ennek a cselekvésnek a szükségét és felelek is érte. A ki igazán érzi országa iránti kötelességét és oly mélyen átérzi, mint nem kétkedem, a ministerelnök ur, annak, azt hiszem, ezt az eljárást kellene követni. (Élénk helyeslés balfelől.) De van még egy másik szempont t. ház, és ez az, hogy jó, hát tegyük fel, a minthogy a túloldal elfogadni hajlandó, hogy az ország érdeke kívánja, hogy a ház tegye azt jóvá, a mit a ministerium hibázott, mert hisz, hogy ezen felfogása szerint az súlyos politikai hiba volt, abban már most csak a gyermek kételkedik, (Derültség balfelől) mondom, ezt elfogadva, talán meg van engedve a kérdés, hogy miért van két része a határozati javaslatnak ? Elismerem azon felfogás iogicus voltát, hogy a kibontakozás szükséges valahogy a helyzetből; a ministerelnök ur azt hiszi, azon módon, mint ő javasolja és úgy, hogy azt az országgyűlés szavazza meg. Jól van, de akkor nem kell mást kérni, mint ezen kibontakozási módnak megszavazását; ha ők ezzel mégis — a mit a nemzet érdekében szükségesnek és elkerülhetlennek tartanak — valami mást összekötnek, t. i. eddigi eljárásuknak helyeslését; azon helyeslés kimondására már az országnak a kibontakozás szempontjából semmi szüksége nincs, arra nekik van szükségük. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha pedig oly mélyen érezte át a t. ministerelnök ur azon kötelességét, hogy el kell járnia a, jelen pillanatban a kibontakozás szempontjából, miért homályosítja el ezen kötelességének teljesítését azzal, hogy a mi nem az ország érdeke, a mi csak a kabinet érdeke, vagy talán a kabinet egy tagjának az érdeke és logica szerint a mi egy politikailag tarhatlan, mert ellentmondó határozati javaslatra vezet, azt is egybekötni a nemzet érdekével szükségesnek látja. Ez az, a mi én bennem ezen kijelentés egész hordereje iránt kételyt ébreszt. De bármi legyen is ez összekapcsolás oka: mi egy végkövetkeztetésre jövünk, arra, hogy azon felvilágosítások által, melyeket a t. ministerium adott, egyetlen egy következtetésünk sincs, egyetlen ítéletünk sincs megrendítve és ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormány felvilágosításai alapján vetjük el ama határozati javaslatot. És most, mielőtt beszédemet befejezném, engedje meg a t. ház, hogy álláspontunknak védelmére, a mely csak egyfelől támadtatott meg Polit képviselő ur által, néhány rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk!) A t. képviselő ur az ellenzék eljárását hibásnak, sőt nevetségesnek mondta.