Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-260

260 országos ülés október 10. 1883. % javaslatot terjesztett a képviselőház elé, a melyben felhivja a házat, hogy helyeselje a kormánynak a czímerkérdésben eljárását, felhivja a házat arra, hogy jövőre is bízza meg a képviselőház a horvátországbani ügyek elintézésére. Ügy látszik t. ház, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur vagy nem fontolta meg komolyan határozati javaslatának korderejét, vagy a képviselőház tagjainak egy részét vak eszközül akarja felhasználni arra, hogy elpalástolja a haza és nemzetellenes bűneit. Ugyanis a ministerelnök ur által beadott határozati javaslat azt kívánja a képviselőháztól, hogy nyújtson neki segédkezet a fennálló törvényeknek a törvényhozó testületen kivüli megváltoztatására, megsemmisítésére, hogy szegődjön neki bűntársul; arra hiyja fel továbbá, hogy vállalja magára a felelősséget a ház a Horvátországban kiontott vérért,és az elpazarolt nemzeti vagyonért. Sőt tovább megy a határozati javaslat, mert általa a kormány bizalmat akar szavaztatni a maga részére a ház által, illetőleg a nemzet által. Valójában t. ház, nagyszerű önmagáról megfeledkezés, elbizakodottság, hogy ne mondjam, vakmerőség kívántatik ahhoz, hogy valaki egy nemzettől bizalmi szavazatot akarjon kieszközölni, kicsikarni; vakmerőség igenis különösen Tisza Kálmán ministerelnöktől, (Derültség. Halljuk! Halljuk!) a ki, uraim, 8 évi működése alatt több és nagyobhszerű haza- és nemzetellenes bűnöket követett el, mint összevéve a Bach- és Schmerling- és minden Deákféle kormány. (Elénk derültség.) A ki Ausztria, Bécs érdekében elárusította a nemzetnek jogait az önálló magyar jegybank, önálló vámterület létrehozatalára ; ki minisztersége alatt 400 millió frtra szaporította fel az államadósságot; kimlnistersége alatt alig tett egyebet, mint folytonosan emelte magasabbra az adókat, újabb adókat hozott a nemzet nyakára s ezáltal koldusbotra juttatta a nemzetet; ki hitehagyott lett ép ugy a politikai, mint az egyházi téren. (Derültség.) Hite-hagyottsága . . . Elnök {csenge;): Kérem a képviselő urat, tessék a tárgynál maradni, mert kétségtelen, hogy az egyházi kérdés a horvát ügygyei semmi kapcsolatban nincs. Csanády Sándor: Én csak az okokat akarom elszámlálni, a miért bizalmat nem szavazok Tisza Kálmán urnak (Derültség) s ezen okok egyike az is, hogy az egyházi téren való működése, rósz példaadása által elerkölcstelenítette a nemzetet. (Derültség.) Szerintem t. ház, feladata, sőt kötelessége az országgyűlésnek az alapokokat hárítani el, melyek a horvát lázadást előidézték s ezen alapokok egyike az 1867-ki közös kiegyezés, következőleg óhajtom, hogy e kiegyezés száműzessék a haza határairól ; meg kell semmmisítenie a háznak az 1868. XXX. törvényt, mely okul, alapul szolgált arra, hogy Horvátországban lázongások ,örjenek ki. Ezt kötelessége tenni a képviselőháznak anynyival inkább s ezt teheti jelenleg, mert a horvátok a forradalmi térre lépés által és az által, hogy a horvát hizatalnokok megtagadták az engedelmességet a magyar kormány irányában, hogy visszaléptek hivatalos állásuktól s meggátolták, hogy a lázongások megfékeztessenek, önmaguk tépték szét azon kétoldalú szerződést, melyet az 1868-iki XXX. t.-cz. biztosított nekik. Kívánom tehát a lázadók szigorú megbüntetését, kívánom, hogy a kormány felelősségre vouassék a Horvátországban kiontott vérért és elpazarolt nemzeti vagyonért. Hermán Ottó: T. ház! Én megvallom, nem szándékoztam a í. ház figyelmét igénybe venni s a most folyó vitatkozásnak bár egy szóval is útjában állani. S ha mégis teszem, egyedül Irányi t. képviselőtársam tegnapi beszéde oka annak, jelesen beszédének egy mondása, mely mélyre vágó és nagy ellentétben áll azon conelusióval, melyre t. barátom jutott. Irányi t. képviselőtársam ráutalt egy a jövendőben bekövetkezhető, vagyis biztosan bekövetkező katastrophára, midőn e nemzetnek léte kérdésessé lesz téve és ily körülmények közt felajánlja a békülékenységet, az engedékenységet. T. ház, előttem egy kép lebeg s ezzel kívánom én megvilágítani azt a mozgalmat, mely foly s melynek egyik symptomája az a kérdés is, mely felett vitatkozunk, az u. n. horvát kérdés. Egyike a legbátrabb és legmélyebben gondolkozó természettudósoknak, Palmieri tanár felállította magának a problémát, hogy a Vesuv kitöréseinek természetét •tanulmányozza. Observatoriumát felállította a Vesuv kitörési területén és az összes jelenségekből iparkodott következtetni a hegy kitöréseinek természetére. Egyedüli törekvése az volt, hogy a hegy természetét tapasztalati utón felismerve, rombolásaitól megkímélhesse a hegy területén lakó népet, annak biztonságáról gondoskodjék. De Palmieri nem fogta fel a Vesuv tanulmányozását ugy, mint Magyarország törvényhozása felfogja a horvát kérdés tanulmányozását. Observatoriumát nem építette a Vesuv kráterébe és nem iparkodott azon, hogy leküzdjön egy fumarollát, t. i. egy ezukorsüveg vagy toronynagyságú kis krátert és azt akár szitával leborítsa, minta hogy iparkodik Magyarország ministerelnöke beborítani a horvátországi fumarollát, vagy czövekkel leverni, mint a hogy mások akarják : hanem a hegy egészéből iparkodott magának tudomást szerezni, hogy előre lásson és a biztonságról előre gondoskodjék. T. ház, a mi Horvátországgal történik, az a nagy szláv kráternek, vulkánnak fmnarollája, sem több, sem kevesebb. Európa jelenleg két igen nagy cratert mutat, melyben megfeszülnek lassan-