Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-260

96 260. orsRíms flüés október 10. 1883 ként a gőzök, mely kráterben Európa egy nagy kaszárnyává alakíttatott át, melynek belsejében folynak a fondorlatok, hogy az embereket egymás ellen uszítsák és biztosítsanak előjogokat azoknak, kik azokra legkevésbé érdemesek, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyike ezeknek a krátereknek, a mely magyarságot közvetlenül fenyegeti, a szlávkérdés, az u. n. pánszlávizmus. Ez él az intézményekkel saját hatalmi czéljaira. T. ház! A pánszlávizmus kísérletet tesz Horvátországban tapogatásokkal. A monarchia princípiuma ugy, a miként az ma áll, középkori alapokon nyugszik s ennek még ma is az az alapja: divide et impera, uszítsd egymás ellenébe a nemzetiségeket és vedd ki belőle a magad hasznát. Ugy, a mint a kérdés ma áll, összes symptomáival együtt benne nem látok egyebet. Látok nagy fajharczot és pedig oly érdekekért, a melyek nem az emberiség, hanem egyesek érdekei. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A kérdés az, hogy vájjon a. szlávság, a mely gyakran itt az országgyűlésen is felemeli hangját, jelesen Polit képviselő ur enuntiatióirévén, hivatva van-e, oly állapotban van-e, hogy átvehesse Európa civilisatiójának vezetését és annak tovább fejlesztését. Én, t. ház, akár horvátokról, akár bolgárokról, akár oroszokról, akár csehekről van is sző: én ezt határozottan tagadom, mert a szlávság maga nem arra való. (ügy van! szélső balfélől.) A történelem bizonyítja, hogy a szláv fajok mindenütt a despotismus felé hajolnak, hogy a hol a reactio felüti fejét, eszközévé szegődnek Láttuk azon gyászos korszakban is, mely szabadságharczunkat követte, hogy leginkább a szláv népek voltak azok, a kik a hóhér-szerepre vállalkoztak, egy szabadsággal küzdő nemzet ellen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És t. ház, sok időnek kell még lefolynia, mig ez máskép lesz; mert a mig a civilisatió törekvései Magyarország részéről is csupán csak agyarkodással, perfidiával fogadtatnak a szláv fajok által; mig Pétervárt bombák robbannak fel az állam feje fölött, mig fondorlat fondorlatot követ: mindaddig a szlávok a civilisatió vezetésére és az emberiség sorsának intézésére alkalmatlanok, ily körülmények közt itt tanácskozni, hogy Horvátországban a ezímerek kifüggesztessenek-e vagy sem, hogy azokon kétféle felírás legyen e, vagy semmiféle se, szerintem a dolgok mostani állásában olyan, a mely fontossággal bírhat egy kormányelnökre, ki állását biztosítani akarja, a ki máról holnapra akarja tengetni a maga hatalmát, de ezen a helyen, a melyen én állok, a radicalis álláspontból véve ezen symptomák semmik. Nékem ezen a helyen állhatatosan hirdetnem kell a radicalis megoldást. És ezen horvát kérdésnek radicalis megoldása Horvátországgal szemben Magyarország részéről és Magyarország részéről a szláv kérdéssel szemben sem több, sem kevesebb, mint Magyarország, mint önczél: a független Magyarország. (Ugy van! szélső balfélől.) Ha Palmieri tanár, a hegy rázkodásait vizsgálva, meg akarja menteni a közelben lakó népeket a kitörő lávától: akkor nem megy a fumarólákat bedugaszolni, sem pedig nem száll fel a hegy gőze fölé békeangyalként, a mint tette ezt Irányi Dániel képviselőtársam, (Tetszés a szélső balon) ki magasra felemelkedvén a kitörő kráter felett olajáfi-at lobofftat, azt hívén, hogy feltartóztat]a annak kitöréseit (Igazi a szélső balon.) Nem erről van szó, hanem arról, hogy emeljünk magunk körül erős körfalakat, kőből épülteket, hogy a mikor a láva kitör, itt álljon egy a katasztrópha elhárítására anyagilag és szellemileg kész és képes nemzet. (Ugy van! U;<y va/n! a szélső baloldalon.) Igaz, látjuk a törvényhozás egé^z folyásáról, hogy aprócseprő pactálásokkal, engedmények adásával a szlávságot is meglehet nyerni arra, hogy az általa oly annyira gyűlölt magyarságnak most hatalmaskodó embereit bizonyos kellemetlenségből kirántsa. Számtalanszor voltunk tanúi, hogy mikor a jelenlegi kormány már ingadozni kezdett, a Zágrábból feitelegrafált szavazatok itt megjelenvén, megmentették (Ellenmondások jobb felöl. Balfélől: helyeslés ésköbekiálltások: Bosnia!)T>e hogy ez lenne az a mód, az az ut, melyen Magyarországon a nemzetiségi kérdés ugy a mint a külső befolyás révén most Horvátországban fel van vetve, elenyésztessék, azt határozottan tagadom. Mert a ki a dolog mélyére iparkodik tekinteni, annak vissza keli menni az egész modern társadalom fejlődésére és akkor ki fogja vonni azt, hogy a nemzetiségi kérdés nem ugy oldható meg, mint azt itt megszokták kisérleni és megszokták kisérleni a monarchia másik felében is. Ez egyenes folyománya a modern időszak legnagyobb evolutiójának, az 1789-iki elveknek, a melyek meghozták azt, hogy afeudalismus eltöröltetett és ennek nyomán kifejlődött az individualitás és előre lépett a nemzetiségi kérdés, mint rainden nemzetnek természetes törekvésének útja. Ez természetes folyomány. Minden nemzetiségi kérdés megbirálásánál egyik fődolog az, hogy a társadalomra, civilisatióra legyünk tekintettel és különböztessük meg azon nemzetiségeket, melyek a civilisatió haladását biztosítják. A melyek ezt nem biztosítják, sőt lerontani iparkodnának, azokkal szemben, ha a civilisatió békés útja nem elég, nem Irányi t. barátom békülékenysége, hanem a fegyver az eszköz és semmi más. (Igaz! a szélső balon.) T. ház! En kimondtam, hogy Magyarországnak a bajból való kimenekülését semmiben másban nem látom, mint ha Magyarország az ő igaz