Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-260
94 260. országos ülés október 10. 1883. zónák tartottam, egy oly törvény védelmére, amely hogy mentül előbb számüzettessék hazánk területéről, lelkem mélyéből óhajtom. De mert uraim, feladata, sőt kötelessége minden honpolgárnak a létező törvényeket tiszteletben tartani mind az ideig mig azok mások által fel nem cseréltetnek, vagy el nem töröltetnek, e kötelességérzet hivott fel engem e nyilatkozatra. Azt hiszem, e:ryétlen egy tagja sincs a képviselőháznak, kit a közelebb lefolyt 15 szenvedésteljes évek és azon vérlázító jelenetek, gyilkosságok, melyeknek színhelye Horvátország, meg ne győztek volna arról, miszerint tökéletes igazsága volt Tisza Kálmán urnak (Derültség) akkor, mikor az 1875-ik évet megelőzőleg s igy azon korban, mikor ő még a politikai hitehagyottság következtében (Derültség a jobboldalon) be nem csempészte magát a ministerelnöki székbe, (Derültség a jobboldalon) itt ez országgyűlési teremben és igy a nemzet, az egész világ színe előtt folytonosan azon tant hirdette, miszerint az 1867-ik évi közösügyes kiegyezkedés káros, veszélyes, sőt átkos a hazára, a nemzetre. (Derültség a jobboldalon.) Fájdalom, a 15 évi tapasztalás tökéletesen igazolta Tisza Kálmán urnak a múltban vallott nézeteit, a múltban hirdetett tanait. Ugyanis, uraim, az 1867-ik évi közösügyes kiegyezkedés azonkívül, hogy megfosztotta e nemzetet ezredéves, őseink vérével szerzett Önállóságától, függetlenségétől; azonkívül hogy e hazát valóságos osztrák tartománynyá sülyesztette s e nemzetet a már is elviselhetetlenné vált nagy adóknak folytonosan magasabbra emelése s újabb adónemek behozatala által az anyagi megsemmisülés örvényébe merítette, koldusbotra juttatta: ezeken kívül még az általam említett kiegyezkedés alapját vetette meg azon lélekrázó eseményeknek, melyek Horvátországban napirenden vannak. Igenis, t. képviselőház, egyik oka a Horvátországban! lázadásoknak, vérontásoknak az 1867. évi közösügyes kiegyezkedés, mely kiegyezkedés alkalmával az akkori országgyűlési többség egy fehér lapot adott a horvátok kezébe, mely fehér lapra ők az 1868: XXX. t.-czikket irták fel, mely törvény a magyar nemzetet lealázó előjogokat biztosított a horvátok részére, mely törvénybiztosította előjogok tökéletesen megváltoztatták azon viszonyt, melyben állott Magyarország évszázadokon keresztül a horvátokkal szemben, mely törvény egyik oka annak, hogy Horvátországban kiütöttek oly lázongások, melyek valóságos forradalommá fajultak el. Én, t. képviselőház, elitélem, sőt megbüntetésöket kívánom mindazoknak, kik a magyar feliratú czímerek eltávolításában, letépésében részt vettek, megbüntetni kívánom azokat igenis, de nem azért, mintha ez által helyeselném a kormány azon eljárását, hogy ott okot szolgáltatott a lázongásokra, a vérengzések kiütésére, hanem igenis elitéltem őket azért, mert karhatalommal, önkényesen eszközölték azt, a mit elérni a törvények korlátai közt lehetett volna. Midőn pálezát török a lázadók fölött és elítélem, sőt hadi törvényszék elébe állítom a forradalmárokat : nem tehetem, hogy ki ne mondjam, miszerint másik oka a Horvátországban! lázongásoknak, véroutásoknak a kormány meggondolatlan eljárása. Igenis, t. képviselőház, a kormány figyelmen kívül hagyta az 1868: XXX. t.-czikket és a kormáiry adott okot arra, hogy 7 Horvátországban azon lázongások, vérontások napvilágot lássanak, melyeket csak katonai hatalommal lehetett elnyomni. A kormány, nézetem szerint megsértette az 1868: XXX. t.-cz, 56. és 57. §-át, melyek szavai ezek: „56. §. HorvátSzlavonországok egész területén mind a törvénykezés , mind a közigazgatás és a törvényhozás nyelve a horvát." Továbbá: „57. §. Horvát-Szlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyelv állapittatik meg." Már kérdem én, t. ház, az általam felolvasott szakaszok nem tökéletesen zárják-e ki Horvátország területéről a magyar ny T elvnek, mint hivatalos nyelvnek használatát? (Égy hang « szélső balon: Ohó!) Igenis, hiába óbégat itt a t. képviselő ur. (Élénk derültség.) Igenis, t. ház, a ki ért magyarul, a ki érteni akar és a ki nem akarja elpalástolni a multak bűneit, nem akarja elpalástolni bűneit a 67-iki országgyűlési többségnek, mely a magyar nemzetet lealázó törvényt alkotott: az lehetetlen, hogy el ne ismerje, miszerint a törvény határozottan kimondja azt, hogy Horvátország határai közt a hivatalos nyelv a horvát. De uraim, ha ki nem mondatná is, nyíltan kötelességemnek tartom felemlíteni ezt a körülményi azért, hogy ha e törvénynek az az értelme, mint a mi magyarázatot adtam neki: kötelessége a magyar országgyűlésnek a sebeket orvosolni nehogy 7 jövőre ismét alkalmat nyújtsunk arra, hogy Horvátországban a mulhoz hasonló események történhessenek. Tehát t. ház, mint mondám, a kormány hibát, hogy ne mondjam mulasztási bűnt követett el az által, hogy kifüggesztette a magyar feliratú czímereket; s mert a kormány- által elkövetett mulasztás idézte elő a forradalmat Horvátországban s mert a forradalom, a lázongás elnyomására a magyar nemzet vére és pénze vétetett igénybe, igenis uraim én a Horvátországban kiontott vérért és elpazarolt nemzeti vagyonokért a kormányt teszem felelőssé. Most t. ház, azon kérdés merül fel, hogy mi történjék a horvátokkal, mi történjék a kormánynyal? (Derültség. Felkiáltások: Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök ur egy határozati
