Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-224
224. országos ülés április 13. 1SS3. Sí tartom a magyar nyelv ismeretét, de azon értelem ben, azon logicai összefüggésben, melyet megmagyarázni bátor leszek. De a jelen szakasz harmadik alineája a módszerről szól, arról, hogy valaki képes legyen a maga szakmáját gyakorlatilag is előadni. És ezen logicai összefüggésben a magyar n} r elv, mint tannyelv, mit jelent? Józan értelemmel nem lehet ezt máskép magyarázni, mint ugy, hogy azok, a kiknek hivatása lesz az illető tantárgyat magyar nyelven előadni, mutassák ki, hogy értik a magyar nyelvet. Pedig könnyen máskép is érthetné valaki ezen szakaszt. Ugy érthetné, hogy minden tanárjelöltnek, tehát annak is, a ki nem magyar tannyelvű intézeten fog működni és a ki itt nem a magyar nyelvet és irodalmat, hanem más tantárgyat, pl. mathematicát vagy természettant fog előadni, kötelessége kimutatni, hogy a magyar nyelvet mint tannyelvet érti. A szakasz ezen dispositiójának értelme és teljes jogosultsága van azokra nézve, a kik a magyar tannyelvű intézetek számára akarnak képesittetni, mertett hivatásuk lesz magyar nyelven tartani előadásokat, tehát ezek természetszerűen tartoznak kimutatni a vizsgán, hogy a magyar nyelvet, mint oktatási tannyelvet, értik. Ép ugy a nem magyar tannyelvű intézeteknél azokra nézve is, a kik a magyar nyelvet és irodalmat előadják, a kiknek a törvény értelmében kötelességük lesz szakmájukat a 7. és 8. osztályban magyarul előadni, helyesnek os logicailag szükségesnek tartom, hogy arról, miszerint a magyar nyelvet mint tannyelvet értik, tanúságot adjanak. De a többire nézve, azokra nézve, a kik a nem magyar tannyelvű intézeteknél más tantárgyat, mint a magyar nyelvet és az irodalmat akarják előadni, azokra nézve feleslegesnek, sőt sértőnek és igazságtalannak kell nyilvánítanom azt, ha az követeltetik tőlük, hogy a vizsgánál a magyar nyelvnek, mint oktatási nyelvnek ismeretét mutassák ki. T. ház! Meglehet, valaki azt mondaná, hogy hiszen már az 1879 : XVIII. törvény czikknél, mely a magyar nyelvnek a népiskolákban való behozataláról szól, hasonló rendelkezés van. Igaz, hogy megvan azon rendelkezés, miszerint 1883-tól minden népiskolai tanítónak a képesítő vizsgánál ki kell mutatnia, hogy a magyar nyelvet érti. De itt distinguálnunk kell. A népiskolánál minden egyes tanító a népiskola minden egyes tantárgyáivá, tehát a magyar nyelvre nézve is képesittetik és minden egyes népiskolai tanítótól megköveteltetik, hogy a népiskola minden tantárgyát, tehát a magyar nyelvet is képes legyen előadni. Tehát van logica abban, hogy minden néptanítótól megköveteltetik a magyar nyelv tudása. De a középiskolákban a t. ház behozta már eddigi határozataiban a szakrendszert, behozta azon elvet, hogy minden tanár csak a saját csoportjára nézve képesittetik és csak annak előadására alkalmazKÉPVH. UAPLÓ 1881—84. XH. KÖTET. ható, illetőleg kötelezhető. A hol tehát a szakrendszer van elfogadva, ott nem minden egyes tanárnak lesz hivatása és kötelessége, hogy a magyar nyelvet, mint tantárgyat előadja, hanem csak annak, a ki a magyar nyelvnek szaktanára. Különben csak arról szólok és csak az ellen vagyok bátor a kifogást emelni, hogy a nem magyar tannyelvű intézeteken más tantárgyat előadó tanártól követeltetik, hogy a magyar nyelvet értse és kezelje mint tannyelvet, mert azt, hogy magyarul tudjon, semmikép sem difficultálom. A törvényjavaslat későbbi 64. §-ában, még pedig szerintem helyesen, követeltetik minden egyes tanártól, hogy a magyar grammaticát, stylisticát és irodalmat legalább annak főbb műveiben ismerje. Érjük be ezzel és ne követeljük tőle még azt is, hogy a magyar nyelvet mint tannyelvet birja, mert arra, hogy szaktárgyát, pl. a physicát vagy mathematicát magyar nyelven előadja, sokkal több szükséges, mint a mennyi a 64. §-ban, de sőt még a 69. §-ban is követeltetik. Én, t. ház, daczára azon szemrehányásnak, melyet a t. minister ur most az imént velem szemben használni jónak látott, még sem akarom róla azt feltenni, hogy velem és e haza nem magyar ajkú polgáraival szemben isten tudja miféle roszakaratú szándékai volnának. En szívesen azt tartom, hogy ő személyesen — de fájdalom ministeriumának tényeire nézve nem áll ez — nem viseltetik ellenszenvvel a nem magyar ajkú és különösen a német elem iránt. Kérem, ne méltóztassék a törvényjavaslatban és különösen a 62.§-ban azt a gyanút kelteni, mintha itt a nem magyar ajkú tanárjelöltekkel szemben több követeltetnék, mint a mennyi helyesen követelhető. Különösen pedig, ha a minister a 69. §-ban azt kéri, hogy 10 éven át szabad legyen megengedni a nem magyar ajkú tanárjelölteknek, hogy más mint magyar nyelven tehessék le a tanárképesítő vizsgát, nem tudom, hogy illeszthető össze a minister ezen látszólag jóakaratú kívánsága a törvényjavaslat ezen szakaszának általam kifogásolt rendelkezésével ? Mert mit használ, ha a 69. §. értelmében 10 éven át felmentetnek, ha a 62. §. 3. pontja szerint mégis kénytelenek kimutatni, hogy a magyar nyelvet mint tannyelvet birják és értik, a mi sokkal több. A mit tehát a későbbi 69. §-ban látszólag concedálnak, azt itt a 62. §.3. pontjában előre már tényleg confiscálják, ugy hogy ha a62,§. 3. pontja ugy marad a mint van, a 69. §-ban tiz évre látszólag nyújtott könnyítés és concessió teljesen illusoriussá válik. De most " állom az ellenvetést, hogy nem szükséges, hogy valóban birják és kezeljék, hanem csak az követeltetik, hogy mutassák ki, mennyiben értik és kezelik. Vizsgáljuk csak, mi ennek értelme. E szerint minden nem magyar ajkú tanárjelölttől követeltetik, hogy kezelhesse a magyar íi
