Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-224

224. országos ülés A tanárvizsgáló bizottságnak három elemből kell állani: főiskolai, középiskolai tanárokból és más tudományos emberekből, kik nem tanárok ugyan, de szakszerííleg foglalkoztak azon tudományokkal. Ezt akarta a bizottság elérni. Megengedem, hogy a szövegezés e három elem bejutását nem biztosítja kellőleg s épen azért elfogadom a Csiky t. képviselőtársam módosítványát, mely a második elemnek, t. i. a középiskolai tanároknak megválasztását lehetővé teszi. A Nagy István t. képviselőtársam módosítványa mellett egy harmadik elem maradna ki: t. i. az olyan tudományos emberek, kik sem nem főiskolai, sem nem középiskolai tanárok. Azért e módosítványt el nem fogadhatom. A mi Kiss Albert t. képviselőtársam módosítványát illeti, azok után, miket Kovács Albert tisztelt képviselő ur alaposan elmondott, rövid lehetek, csak néhány megjegyzésre szorítkozhatoni. A részletes tárgyalás folyama csakugyan bebizonyította, hogy a ház minden nevezetes pontnál méltányos és engedékeny volt. Ennél a pontnál azonban, a tanárképesítésnél nagyon kérem a t. házat, magasabb érdekekből, méltóztassék az eredeti szöveget változatlanul megtartani. Maga Hegedűs t. képviselőtársam is kénj'telen volt elismerni, hogy ezen javaslatban bizonyos tekintetben haladás van. A képzés különben is megmarad a felekezeteknél, a képesítés, ez az egyetlen egy tartatik meg az állam számára. Az a tanár, legyen akár felekezeti, akár állami intézetben, túlnyomóan az államnak tesz szolgálatot, a tanítványoknak pedig 9/1° része az állam, a társadalom részére oktattatik és csakis egy kis töredék lép a felekezetek szolgálatába. Igaz, hogy az 1880-iki j'avaslatban benn foglaltatik az a szöveg, a melyet Kiss Albert képviselő ur benyújtott, de az is igaz, hogy némely előbbi javaslatban nem foglaltattak azon intézkedések, a melyek annyira difficultáltatták. És ha t. ház, ez a javaslat sem ment volna keresztül, ha ez is az előbbiek sorsára került volna, meg vagyok róla győződve, hogy 2—3 év múlva bizonyos tapasztalatok után, a melyeket mindenkinek észlelni kellett volna, még szigorúbb feltételeket tartalmazó javaslat került volna a ház elé, még pedig az állami érdekek megóvása szempontjából. Én t. ház, a javaslatot Csiky Kálmán képviselő ur módosításával kérem elfogadni. Elnök: Szólásra ugyan már senkinek nem volna joga, azonban Kiss Albert képviselő ur, kinek módosítványát 16-an irták még alá, azon kérelmet intézi a 1 házhoz, hogy neki, tekintettel a tárgy fontosságára, a nyilatkozási jog megadassák. (Ralijuk! Halljuk!) Kiss Albert: A t. ház kegyes engedélyével legelőször is Zay Adolf képviselő urnak beszédére annyit kötelességem kijelentem, hogy azon április 13. 1S83. 77 nyilatkozat után, a melyet rám vonatkozólag a t. ház előtt tett, nem haboznám módosítványomat visszavenni, ha az a módosítvány, a melyet benyújtottam, vele szemközt előre is biztosítékot nem nyújtana az iránt, hogy az államnak a nemzetiségekkel szemben mód és alkalom nyujtassék arra, hogy a törvényjavaslatnak intentiói keresztül vitessenek. Azon módosításban nyiltan benn van, hogy a tanárképesítő vizsgálat szabályzatát és a vizsgáló bizottság szervezetét, valamint a képesítés módozatát az illető felekezetek a mimstemek bejelenteni kötelesek és hogy ezek csakis a ministeri jóváhagyás után léptethetők életbe. E szerint meg van adva a mód és alkalom, hogy az állam érdekei kellőleg megvédessenek. Ezen kijelentés után Kovács Albert t. képviselőtársamnak kötelességem válaszolni annyival inkább, mert az előadó ur is jónak látta ő rá hivatkozni, mint aki az én kivánataimat oly alaposan megczáfolta. Ezen állítás t. ház, „alaposan megczáfolta" épen olyan, mint a minőt Kovács Albert képviselő társam velem szemben felállított. Állításaikat azonban sem ő, sem Kovács Albert t. képviselőtársam nem indokolták. Az ő állításaikkal szemben a logica törvényei szerint elegendő volna azt mondani, hogy tagadom. Én azonban a puszta tagadás fegyverével élni nem szoktam. Én sem nem állítok, sem nem tagadok, kivált ily nagy fontosságú kérdésben a nélkül, hogy kötelességemnek ne tartsam bizonyítani. Azért, mikor azt állítom, hogy Kovács Albert t. képviselőtársam nem igazolta a maga állítását, ezt kötelességem bebizonyítani. T. képviselőtársam azt monda, hogy nem érti módosításunkat, mikor kihagyatván a budapesti és kolozsvári egyetemekre való hivatkozás, a törvényjavaslatban csak az mondatik „magyar egyetemen" a mi által a protestánsoktól nincs elvéve jog, hanem ellenkezőleg kedvezmény adatik. Ezen állítást a t. képviselő ur bebizonyítani még csak meg sem kísérletté. Ezen állítás nem is más, mint egy nagy szabású nyilatkozat, melyet ő a vita folyamán e házban többször tett és a melylyel kinyerte azon érdemet, hogy a mai „Pesti Napló" odacsatolván Grünwald t. képviselőtársamhoz, bemutatta őt, mint a jövőnek férfiát. Én nem irigylem, őszintén mondom, gratulálok ehhez, mert a Pesti Naplónak igazsága volt, mikor egymás mellé helyezte őket, talán ez által jelezni akarta, hogy Kovács Albert az egyház terén ép oly centralista, mint a milyen centralista Grünwald Béla a politikai jogok terén és ebben a Pesti Naplónak teljesen igazsága van. Ha tehát ily szempontból, mint centralista állit valamit én velem, az autonomistával szemközt, nagyon természetes, hogy az én szempontomból kell, hogy bírálat alá vegyem az ő nézeteit és én teszem is ezt. Ö felállít egy nagy- _