Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-224

2^4. országos ülés április 13. 1883. 75 is ezekből; ezenkívül joga van a ministernek más tudományos férfiakat is kinevezni a bizottságba, de kötelességszerűen csak a főiskolai tanárokat kell kineveznie. Csiky Kálmán t. barátom módosítása azt teszi, hogy ezen utóbbiak közé gymnasiumi tanárokat is kinevezhet. Ez a joga a ministernek az eredeti szöveg szerint sincs kizárva és igy az ő módosítása az eredeti szöveget semmi tekintetben meg nem változtatja. A Nagy István t. képviselő ur által beadott módosítás pedig azt jelenti, hogy a tanárvizsgáló bizottság szerveztessék szükségképen nemcsak főiskolai, hanem középiskolai tanárokból is és ezeken kivül a ministernek joga legyen másokat is kinevezni. E két módosítvány közül a Nagy István képviselő úréhoz csatlakozom és óhajtom, hogy ezen bizottság tagjai ne csak főiskolai, hanem középiskolai tanárok is legyenek, mert azok még nagyobb mértékben vannak hivatva megítélni, hogy minő képzettséggel bir a jelölt? Mert t. ház, egy gymnasiumi tanár képzettségének megítélésénél nemcsak az illető ismeretének mennyisége, hanem minősége és módszere is döntő. Mert annyit tudni, a mennyit pl. az algymnasiumban tanítni kell, nem nagy mesterség s azt könnyen meg lehet szerezni, de azt ugy tudni, hogy az algymnasiumban jól tanítni képes legyen, nagyobb feladat, mint a főgymnasiumban szükséges tárgyakat tudni; ennek megítélésére pedig a főiskolai tanár, a ki kizárólag egy szak embere és tisztán csak a tudomány érdekét tartja szem előtt, kevésbbe képes, mint a középiskolai tanár, a ki gyakorlatilag is foglalkozik a középiskolai tanítással. Én tehát a ministert nemcsak feljogosítni óhajtom arra, hogy középiskolai tanárt nevezhessen ki, a mi a szövegben is megvan, hanem kötelezni kívánom, hogy a vizsgáló bizottságot főiskolai és középiskolai tanárokból állítsa össze s ezeken felül nevezhessen ki másokat, a kiket tetszik. Ugy hiszem, a t. minister ur különben sem óhajtotta ugy szervezni a bizottságot, hogy abban középiskolai tanárok ne legyenek s azért kérem, méltóztassék Nagy István képviselő ur indítványához járulni, mely határozott számot ugy sem mond, ezt a minister tetszésére bizza, csupán csak köteles lesz legalább egy középiskolai tanárt kinevezni. Még egyszer ismétlem, hogy Kiss Albert képviselő ur módosítványával szemben a kifejtett indokoknál fogva az eredeti szöveget fogadom el, de Nagy István t. képviselőtársam módosításával. Hegedüs László: T. ház! Mielőtt a tárgyhoz igen röviden szólnék, egy pár megjegyzést teszek Zay t. képviselő ur szavaira. Midőn Kiss Albert t. barátom hivatkozott a t. háznak méltányosságára és igazságszeretetére, azt hiszem, senkinek sincs joga kétségbe vonni azt, hogy ő a legnagyobb őszinteséggel tette és semmiféle mentális reservatióval nem élt; mert nem lehet feltenni egy komoly képviselőről sem, hogy a t. házzal mintegy játszani akarjon, a midőn oly szavakat intéz hozzá és oly módosításokat ad be, a melyekre nézve nincs komoly szándéka. A mi magát a tárgyat illeti, hogy művelt és a tudomány színvonalán álló középiskolai tanárok legyenek, ennek szükségét, ugy hiszem, a t. ház előtt bizonyítgatni felesleges volna. Itt csak a tanárképzés és képesítésről van szó. Én e törvényjavaslatban egy nagy előhaladást látok, nevezetesen azt, hogy szakított a tanárképzés azon rendszerével, a mely eddig dívott s a mely mondhatni mintegy járszalagon vezette a leendő tanárt és bizony valljuk meg, hogy igen sok középszerű tehetségnek nagyon kedvezett, mint azt a t. minister ur más alkalommal elismerni méltóztatott. Itt ezen törvényjavaslat megengedi azt, hogy a leendő tanárok egyetemeken és főiskolákon szabad cursusban képezzék magukat, szabadon, mert csak ily szabadon fejlődő tanártól várhatjuk a középiskai oktatás nagy előmenetelét. A 60., illetőleg 61. §-ban implicite már benne van az, hogy a felekezetek is képezhetnek magoknak tanárokat, ha oly főiskoláik vannak, a melyeken a leendő tanárok mindazon tantárgyakat tanulhatják, a melyek szakmájukhoz tartoznak, részben pedig minden szakhoz egyiránt szükségesek. De arról itt teljességgel nincs szó, hogy midőn nekik megadatott a jog, hogy tanárokat képezhetnek, vájjon joguk lesz-e azokat képesíteni is. És épen erre vonatkozik Kiss Albert t. képviselőtársam móclosítványa s azt hiszem, hogy ezen jogot tőlök megtagadni nem lehet. Hivatkozom e tekintetben az igen t. minister urnak saját indokolására, a melylyel ezt igen szépen védelmezte. Nevezetesen ő azt mondja, hogy miután a felekezeteknek nemcsak iskolatartási joguk van meg, hanem ezen joggal számos középiskola fentartása által élnek issez által az államra hárulandó terhet nagy mértékben könnyítik, tehát adjuk meg nekik ezt a jogot, hogy tanáraikat képesítsék. Mi tehát nem kívánunk egyebet, minthogy azon jogunkat, a melylyel eddig bírtunk, jövőre is megtartsuk. A mi Kovács Albert t. képviselőtársam szavait illeti, hogy t. i. nincsenek nálunk protestánsoknál oly főiskolák, a melyekben ezek a tanárok képeztethetnek, azt hiszem, bizonyos tekintetben erre nézve mégis téved, mert most is megvan az a főiskola, a melyben az elemek megvannak és megvan az egyes főiskoláknál az alap is arra, hogy oly főiskola szerveztessék, a melyről el lehet mondani, hogy abban a bölcsészet és természettudományi szak be van rendezve. Ezt tehát meg lehetne csinálni nálunk csekély anyagi erőnk mellett is, ha szükségét látja a fele10*