Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-224

224. országos Kés április 13. ,1883. 71 s ha arról van szó, hogy ezek kezére bizassék az új nemzedék vezetése: akkor meg kell adni azokat az eszközöket is, a melyekhez folytonosan visszatérhet a tanár, ha lankadni kezd szellemi ereje, vagy ha szükségesnek érzi azt, hogy ő a tudomány haladásából merítse az eszközt, a melylyel saját maga tanítását javíthassa. Nálunk t. ház, fájdalom, alig kivételesen léteznek tanárok, a kik követnék azoknak a külföldi igazi tanférfiaknak példáját, a kik tanszéküket elfoglalva, első kötelességüknek ismerik azt, hogy tankönyvet Írjanak és ezen tankönyvnek javításán, kiépítésén, egész életükön it fáradoznak. Alig kivételként lehet minálunk erről szó ; és én megvallom t. ház, hogy egyedül csak azt is tekintve, hogy most a középiskolai tanárnak ezek a becses eszközök úgyszólván ki vannak véve a kezéből, szövetkezve még avval, hogy egy valósággal könynyelmű tanárképzés, a mely eddig divatozott, betöltötte Magyarország középiskoláinak cathedráit nagy számban korra és képzettségre nézve, mondhatom, éretlen elemekkel, hogy abból bontakozik ki egy baj, melyet a magyar eultura és eivilisátió még sok éven keresztül meg fog sínleni, Orbán t. képviselőtársam ráutalt, hogy mily tövises az a tanári pálya, hogy nem kellemes, kötelességeinél, feladatánál fogva. De t. ház, contemplálni kell oly tanárképzést és egész erővel azon kell lenni nem csak a törvényhozásnak, hanem a mívelődési factoroknak egyáltalán, hogy a középiskolai cathedrát csupán csak oly férfiak foglalhassák el, kik a tudományos anyagon kivül az oktatásban egy nagy nemzeti missiót látnak és kik, midőn erre a eathedrára kerülnek, nem csak a kellő tudományos qualificatióval birnak, hanem bírnak életismerettel és élettapasztalással is, hogy akként élő hatást gyakorolhassanak az ifjúságra. Követelni kell ezt t. ház, annyival is inkább, mert a már egyszer bevett és beismerem, többé ki nem kerülhető u. n. szakoktatás, a mely behozatott a középiskolánál is, csökkenti azt a közvetlen behatást, melyet a tanár az ifjúra s annak jellemére gyakorolhat, a mint gyakorolhatta a classicismus korszakában. T. ház! Ma már majdnem lehetetlenné vált az, hogy egyes kiváló paedagógok úgyszólván iskolákat teremtsenek, a melyeknek jellege mindenütt feltűnik a társadalomban olyannyira, hogy még nem is olyan nagyon régi idők azok, midőn kiváló, kitűnő tanárok tanítványaira már magukviseletüknél fogva, gondolkodásuknál fogva reá lehetett ismerni a társadalomban, ugy hogy a tanárnak képző, jellemfejlesztő erejének typusát, karacterét képezték. Ez ma a szakképzésnél megszűnt és épen azért a cathedrákra csupán oly tanárok bocsáthatók, kik a diplomán kivül, mely elvégre puszta szorgalom által is megszerezhető, még kiváló vonzalmat mutatnak a pályára, kikben élénk az érzék, hogy ők a tanításban missiót látnak. T. ház! Minthogy itt felhívtam és felhívom még egyszer a t. minister nr becses figyelmét a tankönyvirodalomra, megjegyzem egyszersmind azt, hogy én nagy érdekkel olvasnám a minister ur levelét, melyet valamely igen kiváló, előkelő állású, magyar tanférfiúhoz intézne, a tankönyvek fejlesztését tenni benne a fejtegetés tárgyává: egyszersmind felkérem arra, hogy vegye tekintetbe és vegye számba, a mi legfőbb culturalis intézeteink állapotát és tegye vizsgálat tárgyává a hatást, melyet a nemzeti szellemre gyakorolnak, a mennyiben az a nemzet jellemének átalakításában észrevehető. Én,t. ház, fájdalommal constatálom azt, hogy én ismerem nem egy előkelő egyetemi tanár lovait, ismerem fogatait, de tankönyveit nem látom sehol. (Derültség a szélső halon.) T, ház! Én hallgatom és nézem a magyar tudományos akadémiának munkálkodását, a hol kiválóan legfőbb iskolai tanárok szerepelnek és látom, hogy forgácsolják szét erejüket apró-cseprő értekezésekre, melyekről én Ítéletet mondáin nem akarok, mert sem helye, sem ideje annak; a kik épen azért, mert elvont tudományos munkálkodással töltik idejüket, tanári működésükre nem fektetnek elegendő kellő súlyt, az ily apró-cseprő foglalkozással alább és alább szállítják a tudományos niveaut és ez eredményezi azt, a mi már Magyarországon igen nagy veszedelem, t. i. az u. n. olcsó dicsőséget, melyet a sajtó támogatásában, fájdalom, oly könnyen megszereznek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én felkérem a minister urat, legyen figyelemmel arra, hogy Magyarországon a legfőbb és legfontosabb culturintézet művei tudományt, igaz, de egyszersmind concurrál azzal, mit más nemzeteknél buzgó könyvkiadók teljesítenek, könyvkiadó vállalatokba bocsátkozik, fordításokra fekteti a súlyt s a magyar tudományosság niveaujáuak alászállítása mellett, olcsó dicsőséget szerez. Én, t. ház ezeket csak meg akartam mostan érinteni; de mert a közoktatási budget általános tárgyalása alkalmával megígértem a t. képviselőháznak, hogy a legközelebbi tárgyaláskor, ha szükség lesz reá, elő fogok állani és specifice s egészen pontosan ki fogom mutatni a tankönyvirodalom állását, a mint jelenleg van. Én részemről fektetem a súlyt arra, hogy ha nekünk jó középtanodai tanárok kellenek, gondoskodni kell minden téren arról, hogy az eszközök hozzá meglegyenek. Azon eszközök, melyekből a tanár a maga tudományosságát növelheti, jó tankönyvek és az iskolának kitűnő felszerelési eszközei, mert mindaddig, a mig e kettő nincs meg, nekem nagy eredményekre vajmi kevés reményem van.