Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-224

72 224. országos ülés április 13. 1883. Ezeket kifejezve t. ház, legyen nekem megengedve, már azért is, mert remélem a túlsó oldalon nagy helyesléssel fog találkozni, midőn kijelentem, hogy e törvényjavaslathoz most szólok utoljára, többet a ház figyelmét igénybe venni nem fogom — mondom legyen megengedve, hogy ezen alkalommal még végezhessek két oly dologban, mely a tárgyalás folyamán feltűnvén, reám nézve részben személyes jellegű. (Halljuk!) Egyik dolog t. ház, az, nagyon sajnálom, hogy Somssich Pál igen t. képviselő ur nincs jelen, mert reá vonatkozik, — ez az, hol Somssich Pál t. képviselőtársam, a ki iránt én valósággal benső őszinte tisztelettel viseltetem, rám idézte Bacónak egy mondatát, a mely a t. ház élénk derültségét keltette fel, nem azért, a mit a mondat tartalmaz, hanem a mint az rám alkalmazva volt. Minthogy én a ház naplójából kivettem azon bizonyos tételnek fordítását, tehát legyen szabad, hogy Bacó mondatát ezennel a t. ház előtt rövid eritica alá vessem, t. i. a fordításra nézve, amint azt Somssich Pál t. képviselő nr itt a ház előtt rögtönözte. Eiőre kijelentem, hogy én nem kívánom Somssich Pál t. képviselő urat vádolni arról, mintha ő talán a latinban nem volna jártas; ellenkezőleg, jól tudom, hogy ő a legjobb latinisták közül való e házban: hanem inkább ugy fogom fel a dolgot, hogy ő enyhítésből, nehogy túlságosan megvágjon engem, fordította a tételt ugy le, a mint fordította. A mondat első fele ugyanis ezt mondja: „Minim quam homines in tenebris notiorum suarum aeriter vident" ezt Somssich Pál t. képviselő ur igy fordította: „Csodálatos, hogy némely emberek önalkotta ismereteik körében élesen látnak". Hát én ebben enyhítést látok, mert ha a t. képviselő ur ezt valósággal szóról szóra és értelme szerint fordítja, akkor azt kellett volna mondani, hogy „Csodálatos, miként némely emberek vizsgálódásaik homályában élesen látnak" és — a mondat többi része — „a tapasztalásnak világára jutva, mint a baglyok pislognak." T. ház! En ehhez bizonyos eszmemenetet kívánok csatolni; mert azt találom, hogy e mondat rám nem volt jól alkalmazva, sem a mi személyemet illeti, sem magát az alkalmat véve. En abban nem akadok fenn, hogy Bacó elismert, mindenesetre egy kitűnő theoreticus tudós volt, beillett volna a mai korszakba is, mert nem szokatlan kísérletet tett, lehetett volna rábízni például az árvapénzek kezelését is. Elismerem, hogy ő az inductiv rendszer legelső, úgyszólván megteremtője, megalkotója volt és áll, hogy azon csekély szerep, a mely nekem itthon eljátszani jutott, épen a bacói inductiv rendszer alkalmazásában gyökerezik, a mire minden természetvizsgáló eo ipso kötelezve van. Személyes tekintetben ez az egyik megjegyzésem. De miután már Somssich t. képviselő ur azon helyen és alkalommal alkalmazta a hasonlatot, a mely helyen és alkalomból azt alkalmazni nem lehetett, hát én is e hasonlatnak más alakban bizonyos deductióját fogom megkísérlem. (Halljuk!) Nekem ugy látszik, hogy Somssich Pál t. képviselő ur ugy fogja fel a dolgot, hogy az a politika, a mit a mi kedves szomszédaink itt contemplálnak és a mely mellett buzgólkodnak, hogy az a felkelő nap, tehát természetes hogy ettől nekem mint függetlenségi bagolynak pislognom kellett. (Derültség a szélső balfelöl.) Azonban mégis t. ház, én ugy találom a dolgot, hogy olyan korszakban, a mikor Európa egyik leghatalmasabb nemzete alatt a dynamittól a föld megrázkódik: midőn köröskörül bizonyos explosiv áramlatok észlelhetők s mind komolyabbakká és komolyabbakká válnak és akkor, midőn itt Magyarországon pl. a mi legelőbbkelő sajtónk a felett veszekszik, hogy vájjon 70 millió-e a deficit vagy 48 millió: az alatt a kormány alatt, mely 1875-ben kitűzte czéljául a pénzügyek rendezését és ha akkor, ilyen körülmények közt az én igen t. barátom Somssich Pál képviselő ur Baco-t idézi és bemutatja azt a különbséget, t. i. a pénzügyek rendezését az '6 szempontjából és a külügyi kérdést az ő szempontjából, mint valami sarkalatos dolgot: hát én részemről csak azt kivánom constastálni, hogy én ebben egy olyan politikai alkonyatot látok, a melyben minden, még a legérzékenyebb látóerejíí bagoly is kerekre nyitott szemmel belepillanthat. (Élénk derültség és tetszés szélső baloldalon.) És azt hiszem t. képviselőház, hogy abban a homályban a voltaképi sasok alusznak és meg fogják várni azt a pillanatot, midőn az alkony valóságos virradattá válik s ez akkor lesz, a mikor egészségesebb politikai irányok fognak uralkodni ezen az országon, a hol aztán igazán az experientia, a tapasztalatok bebizonyítva ennek a jelenlegi kormányzatnak rosszaságát, ki fogja vinni azt, a minek be kell következnie, t. i. Magyarországnak, mint önczélnak, mint független államnak alakulását; ebbe azután a sasok, mint egy napba, kerek szemmel bele fognak nézni. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A második dolog t. képviselőház — és erre kérném a t. képviselő urak becses figyelmét, minthogy olyan tárgy, a mely ezt a törvényhozást már sokszorosan valósággal a kitörésig lelkesedésbe és sokszor az undorodásig is vitte — vonatkozik arra a nagy agitatióra, mely jelenleg Magyarország ellen foly Németországban, épen a ház tárgyalását képező törvényjavaslat ötletéből. T. képviselőház! Tegnap volt alkalmunk hallani Wolff Károly képviselő urat, a ki minden szavába egy-egy scorpio-fulánkot fektetve, kikelt az ellen a rendőri szellem ellen, a mely a jelen törvényjavaslatban foglaltatik. Hallottuk több oldalról: rendőri szellem ide, rendőri szellem oda;