Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-224

70 224- orsiágw ülés április 13. 1883. József, ^Halász Bálint, SzabóJ Károly, Mocsáry Lajos, László Imre, Vidovich György, Duka Fe­rencz, Krisztinkovich Ede, Tóth Antal, Sárközy Aurél.* Orbán Balázs: T. ház! Nem hinném, hogy a törvényjavaslat e fejezetének czélja az lenne, hogy a tanárok képesítését megnehezítse; a czél észszerűleg csak az lehet, hogy a középiskolák az oktatásra alkalmas tanerőket nyerjenek. A minősítvényt nem a képesítés helye és módja, hanem az előtanulmányok helyes mértéke szabja meg. Miért ezt megnehezíteni, minek ezt a két egyetemhez kötni ? (Ugy van! a szélső halon.) Elég azt constatálni, hogy a tanár nemes hivatásá­nak betöltéséhez a kellő ismeretek és képességek­kel bir; de hogy arról csakis az egyetemek szék­helyein, tehát ez idő szerint csak két helyen: Budapesten és Kolozsvárit nyújthasson meggyőző­dést, azt én nagyon megnehezítő és szükségtelen megszorításnak tartom. A tanári pálya eddig is, habár a legnemesebb, de nem a legvonzóbb, nem a legkellemesebb hiva­tások közé tartozott, a ki e tövises pályára adta magát, az igazán az emberiség üdveért áldozta és áldozza fel magát, azok a jövőnek önfeláldozó nap­számosai, a kik vajmi csekély jutalomban része­sülnek. (Ugy van!) Miért nehezítenők meg pálya-kezdetöket, a mikor annak folytatása oly kevés anyagi haszon­nal kecsegteti őket? Már pedig t. ház, nagyon megnehezítjük az által, a midőn a tanárjelölteket arra kötelezzük, hogy a képesítő vizsgára messze vidékről utazzanak a fővárosba és itt nagy költ­séggel tartsák fel magukat huzamosbb ideig. (Ugy van! a szélső haloldalon.) De e mellett ez az önkormányzat rovására is történik, mert a felekezeti hatóságok minden rész­véte és beleszólása nélkül történnének e képesítő vizsgák, holott nekik jogukban van szintén tudni, hogy a vezetésük alatti intézetekben alkalmazandó tanárok minő kellékekkel és tulajdonosokkal bír­nak, sőt első sorban azt nekik kell tudniok. Tehát én megfordítani szeretném a dolgot és azt mondani ki, hogy a felekezeti középiskolák tanárai a képesítő vizsgát saját hatóságuk vizsgáló bizottsága előtt teszik le, melyen a kormány meg­bízottja vagy képviselője is jelen van s felügyel arra, hogy a 60., illetőleg most már 61. §. követel­ményeinek elég tétessék. Ezen röviden kifejtett indokok is hozzájárul­nak, hogy a Kiss Albert barátom által benyújtott és általam is pártolt határozati javaslatot a t. ház­nak elfogadásra ajánljam. (Helyeslés a szélső halon.) Herman Ottó: T. ház! Midőn kijelentem, hogy Kiss Albert t. képviselőtársam módosítását pártolom s arra szavazni fogok, engedje meg a t. ház, hogy e szakasz ötletéből elmondhassak né­melyeket, melyek a tanárképzésre s a tanárképe­sítésre vonatkoznak. (Ralijuk!) Én sokkal szivesebben láttam volna, ha a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat sarkköve és gerincze olyan természetű dolgokra, mint a minő az oktatás beosztása s a képzésnek szervezése stb. fektettetik, mint azt, hogy e sarkkő az állami omni­potentia s az állami beavatkozás tendentiájára van alapítva. T. ház! A tanárképzésnek legszervesebb fel­tétele a főiskolák állapota, a főiskolákban ural­kodó szellem, az a tudomány-mennyiség, az a methodus, mely a főiskolákban representálva van, a mint az, mint tudományos anyag kezeltetik és az élet számára kiszolgáltattatik. Ha ezen szem­pontból vizsgáljuk a magunk állapotait, rögtön fel­ötlik a különbség azon viszonyok közt, melyek közt a régibb idők tanára készült és pályáját foly­tathatta és azok közt, a melyek most léteznek. A classicismus uralkodó korszakában az illető tanár­nak meg volt a szilárd hasisa; ki volt tűzve szá­mára egy czél, melyet ő el is érhetett biztosan. Biztosan azért, mivel határozottan körvonalozva volt az, a mi egy müveit embertől és egy tanártól magától követeltetett. Ez volt a classicus irodalom­nak ismerete, a classicus irány gyakorlása és mű­velése. Ott voltak a classicusok előtte Ezop meséitől a nagy epósokig. Azoknak ismerete volt kötve a nyelv ismeretéhez és a ki ezekben előkelő álláspontra helyezkedett, azt az akkori idő kiválóan tudós, mívelt embernek, illetőleg tanárnak ismerte el. Ámde t. ház, hogy ha ma saját viszonyainkra vonatkozólag felvetjük a kérdést, hogy mi lehet a mostani tanárképzésnek voltaképeni basisa, mik legyenek azok az eszközök, a melyeknek segítsé­gével a tanár megnyerheti azt a qualificatiót: a classicusok helyén kellene keresnünk és találnunk a tudománynak az új kor követelményeihez alkal­mazott oly forrásait, melyekből az illetők biztosan meríthetik a tudást. Ez t. képviselőház, első sorban a tanterem és a laboratórium, a tanár előadási képességének kérdése. De véghetetlen fontosságú a tankönyv kérdése is. És ha t. képviselőház a legelőre­haladottabb nemzetek tanügyi irodalmát tekintjük: constatálni fogjuk, hogy ott a felfogás a tanköny­vek tekintetében más, mint nálunk, a hol egy­általában valami egészséges felfogás alig-alig je­lentkezik. T. ház! Én nem akarok most sem tudomány­szakokra utalni, sem egyes egyetemeket — három van összesen — bonczkés alá venni, de constatá­lom, hogy vannak igen fontos disciplinák, a me­lyeknek tanárai húsz év óta, vagy még régebben is működnek s a melyekre vonatkozólag magyar tankönyv egyáltalában nem létezik. Már pedig t. ház, hogy ha a képesített közép­tanodai tanároknak az életbe való kibocsátásáról

Next

/
Thumbnails
Contents