Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-224
•:: 224. országos ülés Április 13. Í88S. vájjon a tanárjelölt elsajátitotta-e valamely szakból a gymasium, vagy reáliskola előirt anyagát? Ha szerény nézeteim szerencsések voltak a ház tisztelt tagjainak helyeslésével találkozhatni, akkor megmaradván a szakasz három első sora, ezen szó után: „foglalkoznak", nem pont, hanem vessző teendő, azután pedig még a következők lesznek beillesztendők: „valamint a fő gymnasiumok, vagy fő reáliskolák egyes, gyakorlott szaktanárai is". Az ezután következő másfél sor kimarad. Legyen szabad a t. házat módosítványom elfogadásira felkérni. (Helyeslés halfelöl.) Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Nagy István módositványát). Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Kérem a t. házat, ne méltóztassék elfogadni a módosítványt, minthogy ezen bizottság egyébként sem csupán főleg tanárokból lesz összeállítva, hanem megengedtetik, hogy a minister olyanokat is kinevezzen tagokká, a kik nem tanárok, de a tudományok művelésével foglalkoznak. A képviselő nr kívánalmának ez által meg van felelve. Kérem a t. házat, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: Mikor az általános vitában a tanárképesítést is volt szerencsém szóba hozni és aggályaimat fejeztem ki a protestáns autonómia szempontjából az iránt, hogy a protestáns tanárjelölteknek megvizsgáltatására nézve különösen a hazai történelem irányát követve, a tanár vizsgáló bizottság ilyetén szerkezetében meg nem nyugodhatom: akkor egyrészről a t. ministerelnök nr, másrészről HoíFman t. képviselőtársam megtámadtak engemet. Hogy mennyire méltatlanul támadtak meg, arra nézve ezen szakasz szolgáltatja nekem a legecclatánsabb bizonyítékot. Ugyanis a ministerelnök ur szememre vetette, hogy megköszöni a tudományos egyetem tanári kara, hogy az ott alkalmazott és általam igen tisztelt tanárokról csak oly kevés qualificatiót tételezek fel, melynél fogva nem tudok megnyugodni akár tudományos képzettségükben, akár pártatlanságukban a tanári vizsgára nézve. Ugyanezt bővebben kifejtve, csodálkozását is hozzátéve, vetette szememre Hoffman Pál képviselő ur. Akkor nem válaszoltam reá, mert tudtam, hogy rá kerül a sor ezen §-ra. Constatálnom kell, hogy a t. ministerelnök ur. valamint Hoffman képviselő ur, akkor tán, mikor szememre vetették, ezen 59. §-t vagy olvasták, vagy nem olvasták. Ha nem olvasták, akkor könnyelműen jártak el, mikor azon vádat vetették szememre. Ha pedig olvasták és mégis vádoltak ily dologban, akkor malitiose jártak el, mely utóbbit legalább HoíFman Pál t. képviselő úrról nem föltételezem. (Derültség.) A t. ministerelnök úrtól már volt alkalmunk effélét nekem is, másoknak is megszoknunk. Neki nem is vetem szemére. Ha tisztán egyetemi tanárokról volna szó és tiszta egyetemi tanárokból állíttatnék össze a tanárképesítő bizottság, igazuk lett volna a ministerelnök urnak és Hoffman képviselő urnak. Azonban méltóztassanak ezen §-t elolvasni és minden elfogulatlanul itélő ember be fogja látni, hogy ezen szakasz igenis különféle elemekből óhajtja a tanárvizsgáló bizottságot összeállítani és így kijelentem itt a ház szine előtt, válaszul az akkor ellenem két oldalról sújtott vádra, hogy eszem ágában sem volt az egyetem tanárait kifogás alá venni és a főiskolai tanárokat sem, sőt megkívánom azt, hogy a mennyiben a felekezetnek is jogos érdekei tekintetbe veendők, erre is bizonyos tekintettel legyen a bizottság alakításánál a minister ur és az ellen sincs kifogásom, a mit Csiky Kálmán és Nagy István képviselő urak kivannak, hogy némely középiskolai tanároknak, kiknek megválasztását a minister ur, mint legcompetensebb fogja megtehetni, hely adassék. De kifogásom van a harmadik cathegoria ellen; ettől tartok legjobban és ezt értettem, midőn a protestáns tanárjelölt ifjak megvizsgálására nézve aggodalmaimat fejeztem ki, mert ismerve a minifter ur irányzatát, félek attól, hogy ezen szakcsoportban azon tanárokból oly tömegeket s oly irányzatosan fog kiválasztani, hogy pl. a magyar történelmet csupa oly urak fogják vizsgázni, mint a kiknek egyike művéből Kiss Albert képviselő ur azokat a gyönyörűséges mutatványokat olvasta fel, nevezetesen Fraknói Vilmos. Telerakja Fraknóiakkal a vizsgáló bizottságot és akkor jaj a protestáns tanárjelölteknek, mert megbuktatja, ha rebellisnek nem decralálja Eáköczyt, Bethlent; Pázmánt pedig egekig nem isteníti. (Mozgás.) De miután én ugy gondolom és különben is osztozom azon indokokban, melyeket Nagy István t. képviselő ur hangsúlyozott, hogy szakemberek, kik évtizedeken át bizonyos korszakok, vag}? egyes tudományágak tanulmányozásába belemélyedtek, az emberi lélek természetében rejlő törvénynél fogva többet követelnek, mint a mennyi nem-szakembertől szükséges és rendszerint, vagy legalább sokszor igazságtalan az igényök, magamat sem veszem ki s ha a t. minister ur a magyar történelemre, azon bizottságba, hol nem csupa Fraknóiak lesznek, bár érdemetlen vagyok, engem is megtisztelne a tagsággal, nem fogadnám el, mert nem állok jót, hogyne lennék bizonyos irányban akár elfogult, akár túlkövetelő. Mikor ezt kijelentem, azt hiszem, bizonyítékát adom, hogy teljesen elfogulatlan vagyok s ép azért én szaktudósokat nem óhajtok alkalmazni azon bizottságban, hanem egyetemi és főiskolai tanárokat és pedig kellő arányban, a protestáns főiskolákat is ideértve — továbbá kellő qualificatióval biró főgymnasiumi tanárokat. Minthogy Nagy István t. képviselő ur módosítványa ily szellemben van szerkesztve, én azt ezen indokból pártolom. (Helyeslés a szélső Időn.)
