Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-251

524 251. országos ülés májas 26 1883. része a pótléknak nem általános törvényes rendel- | tetésére, hanem valamely külön világosan megjelölt czélrajfordittassék: csorbítatlan áll az általános törvényes rendelkezés és a jelen esetben abban áll, hogy az ily pótlék a házi r pénztárnak természetes, törvényes alkatrésze. Én eddig megyek t. ház. És bármily csábító az alkalom, hogy a bankkiegyezésről szóljak, bármily csábító az alkalom, hogy a méltányossági szempontot fejtegessem, a kérdést elhomályosittatni nem akarom s ajánlom ennélfogva a t. háznak egyszerűen annak kimondását, hogy ezen jövedelmek a házi pénztárt illetik. Ebben a kimondásban semmi egyéb nem foglaltatik, mint a törvény rendelkezésének puszta felemlítése és azok is egész lelki nyugalommal arra szavazhatnak, kik a bank kérdésében így, vagy ugy, de eltérőleg vélekednek, mint vélekedett az azt megalkotó többség; azok is, kik azt tartják, mit Országh képviselő ur, hogy lényegben a bank ugyanaz, a mi azelőtt volt, vagy a kik azt tartják, mint Busbach képviselő ur, a ki lényegében a bankot mindenesetre különbözőnek tartja. Ez a döntő szempont s ennek a döntő szempontnak megfelelvén Busbach képviselő ur indítványa és nem foglalja magában a bankkérdés más tekintetben való érintését, ezért ajánlom ezen indítvány elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ennélfogva a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a bizottság előadóját. Berzeviczy Albert előadó: T. ház! Egész röviden kívánok néhány észrevételt tenni, különösen azokra, a melyek a bizottság javaslatával szemben mondattak. Körülbelül Királyi t. képviselő ur kifogásolta a bizottság javaslatában azt, hogy a javaslat tulaj donképen a két fél egyikének sem ád igazat; ki nem mondja sem azt, hogy helyes a pénzügyminister ur eljárása, sem azt, hogy helyes az, a mit a főváros akar; és ugyanily értelemben nyilatkozott Szilágyi t. képviselő ur is, a mikor felemlítette a kérvényi bizottság határozati javaslatában rejlő dualismust, vagyis azt, hogy a javaslat a kérdést egyik irányban sem dönti el. T. ház! A kérvényi bizottságra nézve a t. ház által állandóan követett gyakorlat az, hogy annak határozati javaslatai a lehető legrövidebben és csak ugy fogalmaztatnak, a mint itt a j'egyzőkönyvbe beiktathatok s ennélfogva a kérvényi bizottság nincs azon helyzetben, hogy a t. ház elé hosszabb jelentéseket terjeszthessen; jelentései kinyomatni és szétosztatni sem szoktak. Ezen okból s nem mintha én előadói felszólalásomnak nagyobb súlyt kívánnék tulajdonítani, mint bármely más előadói felszólalásnak, a kérvényi bizottságra nézve nézetem szerint áll az, hogy a mit határozati javaslata indokolásaképen az előadó mond, kiválóbb mérvben képezi magának a határozati javaslatnak kiegészítő részét, mint más bizottság előterjesztéseinél; ennélfogva talán jogosult azon kérelmem, hogy azt, a mit mint előadó voltam bátor elmondani, ugy méltóztassék venni, mint kiegészítését a bizottság határozati javaslatának és kifejezését azon felfogásnak, melyet a kérvén ynyel szemben a bizottság, vagy legalább annak többsége követett. De ha magában csak a határozati javaslatot veszszük, melyet a bizottság a ház elé terjeszt, az is, gondolom, elég határozott, mert midőn a főváros közönsége azt kéri a t. háztól, hogy méltóztassék kimondani, miszerint a pénzügyministernek e kérdésben eddigelé követett eljárása helytelen és továbbá midőn azt kéri, hogy a múltra nézve már elszámolt, befizetetett községi pótlék-összegek visszatéritessének és ezzel szemben a határozati javaslat mindössze annyit mond, hogy a pénzügyminister utasittassék, miszerint ha szükségesnek látja az itt fenforgó kérdésre nézve a törvénymagyarázatot, erre nézve a kezdeményezést megtegye ; ezt, gondolom, senkisem magyarázhatja ugy, mintha ez a főváros kérelmének teljesítése lenne. Tehát ezen határozati javaslatban világosan benfoglaltatik a főváros kérelmének elutasítása és a kormány eljárásának helyeslése. Egy másik támadást a bizottság javaslata ellen Helfy t. képviselő ur intézett, a ki a javaslatot azért nem fogadta el, mert nézete szerint itt törvény-magyarázatról van szó, erre pedig a pénzügyminister jogosítva nem lehet, holott a javaslat a kérvényt egyszerűen a pénzügyminister!)ez utasítja. Hát t. ház, erre megjegyzem azt, hogy a kérvényi bizottság nem látja teljesen constatáltnak a törvény-magyarázat szükségét, mert a bizottság, vagy legalább annak többsége a kérdést egészen világosnak látta és meg volt győződve a főváros kérelmének alaptalanságáról, de mégis fenhagyta azon lehetőséget, hogy a mennyire szükségessé válnék a törvény-magyarázat, az megtörténhessék. E törvény-magyarázatot azonban nem akarta a pénzügyministerre bízni, mert igen jól tudta, hogy arra a pénzügyminister ur jogosítva nem lehet, csakis a törvényhozás, csupán a kezdeményező lépés megtételét kívánta ezen esetre a pénzügyministerre bízatni. (Helyeslés.) Egyébiránt t. ház, mindazokra, a mik itt elmondattak, legyen szabad végül azon észrevételt tennem, hogy én itt olyan közjogi kérdést, a milyenné ezen ügy a vita folyamában kidomborittatott, valóban nem látok; itt nincs arról szó, hogy nyujtatnak-e Magyarországnak bizonyos előnyök a bankegyezmény alkalmával vagy nem, sem az osztrák-magyar bank budapesti intézetének kisebbnagyobb önállósága itt szóban nem forog. A kérdés, a mint előttünk áll, merőben az, hogy az osztrák-magyar bank budapesti intézete által fize| tett községi pótadó hova fordíttassák ? Ez tehát