Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-251

522 251. országos ülés májú* 26. 1883. acta itt tárgyaltatott, az előadótól kezdve, a | ministereken és az egész párton át végig abban összpontosult az érvelés, hogy terjedelmesen felsorolták, minő számos és lényeges előnyöket ért el Magyarország az új intézet felállítása által és hogy ez új intézet mennyivel különbözik lényegében attól, mely korábban fennállott. Ne akarjuk tehát t. ház, a bank természetéből vett okoskodásokkal a kérdést eldönteni; mert a kormánypártnak egy ellenmondásból lehetetlen kibontakoznia, minthogy valóságos ellenmondás van abban, hogy midőn a bankacta tárgyaltatott, a hivatalos körök és a kormánypárt egyhangú kijelentése szerint lényeges különbség volt az előbbi és mostani intézetek közt. És most, midőn arról van szó, hogy a bank által fizetendő községi adópótlék kit illethet a törvény alapján: a törlesztési alapot-e, vagy a városi pénztárt, akkor oly állításhoz folyamodni, hogy semmi különbség sincs a két intézet között, tehát kétféle minősítvénynyel felruházni akarni egy intézetet a különböző pillanatnyi érdekek szerint, ez megoldhatatlan ellenmondás. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De én nem arra helyezem a súlyt, hogy vájjon lényegesen különbözik-e pénzügyi politikai szempontból az osztrák-magyar bank a korában fennállott szabadalmazott osztrák nemzeti banktól, e kérdést érintetlenül kívánom hagyni, hanem másban találom a kérdés lényegét s ebben a t. ház talán egyet fog érteni véleményemmel. (Halljuk! Halljuk'.) A kérdés lényege nézetem szerint az, vájjon a községi adópótléknak azon neme, melyet az 1870: X. t.-cz. 4. §-a különválaszt a községi pénztárba befizetendőktől és azt rendeli, hogy a törlesztési alapba fizettessék; vájjon ezen törvényes rendelkezés illik-e az osztrák-magyar banknak Budapesten fizetendő községi adópótlékára, vagy sem? Az 1870: X. t.-cz. 4. §-ában világosan ki van mondva, minő adópótlék az, melyet a törlesztési alapba kell fizetni és ha bármely alkalommal érezzük annak hiányát, hogy nincs közigazgatási bíróságunk, épen a jelen esetben érezzük azt. Erezzük épen a jelen esetben, mert ez egyenesen egy vitás közigazgatási jogügy, midőn kérdésessé van téve, vájjon a szóban forgó jövedelem közvetlen a község segélyforrásaihoz tartozik-e, vagy pedig azon pénzalap számára kijelölt segélyforrásokhoz. És ebben megengedi nekem a t. pénzügyminister ur, ha én a döntő szempontot ezen kérdés eldöntésére nézve nem a méltányossági okokban keresem. Ha méltányossági okok fenforognak s azokra súlyt akarunk fektetni, a mint annak idejében lehet, akkor mindig alkotandó törvényről van szó és nem egy meghozott törvény értelmének megállapításáról és épen azért érezzük a közigazgatási bíróság hiányát, mert, mint méltóztatnak látni, a parlamenti tárgyalásokban sokfélekép felfogható méltányossági okok hozatnak I fel és játszanak bele annak eldöntésére, melynek tisztán jogi elvek, a törvény tételes intézkedései alapján kellene bekövetkezni. Már most én azon nézetben vagyok, hogy a kérvényi bizottság javaslatát nem lehet elfogadni. Nem lehet azért, mert az magában véve nem is határozat. Bizonyos meghasonlás, bizonyos dualismus van azon javaslatban. Azt mondja: a kérvény átadatik netaláni törvényhozási intézkedés végett a pénzügy ministernek. Nem mondja tehát a törvény értelmére nézve, hogy a bizottság véleménye szerint ide vagy oda tartozik a segédforrás, hanem megengedi a lehetőségét törvényhozási intézkedésnek, vagy megengedi azt is, hogy a törvényhozási intézkedés felesleges. Ez oly határozatlan, mely határozatlanságot pótolt a t. előadó ur beszédében. De a mi a háznak elfogadásra ajánltatik, az nem az előadó ur beszédének tartalma, hanem a határozati javaslatban foglalt kijelentés. Már most minő szempontok azok, melyek e kérdés eldöntésénél igénytelen nézetem szerint irányadók. Én gondolom, hogy határozottan a törvény világos, nem is betűszerinti, hanem logieai értelmezése után kell indulni. Keresnünk kell azon törvényhozási gondolatot és akaratot, mely a törvényben le van fektetve. Ha ezt megtaláltuk, ne habozzunk elfogadni, akár egyezik egyik-másik irányban a méltányossági felfogással, akár nem. Már most kérdem én, minő községi pótadóról rendelte el a törvény ezen kölcsön évi járadékai törlesztésére való fordítást ? A törvény felállít erre nézve két criteriumot. Egyik az, hogy oly intézetnek községi pótadója, melynek igazgatási székhelye az osztrák területen van, másik az, hogy a magyar területen csak fiók, vagy mellékintézete legyen. Ebből tehát világosan következik, hogy csakis azon adópótlékról lehet szó, melyet olyan vállalat fizet, melynek mellék- vagy fiókintézete van itt és igazgatási székhelye külföldön. Már most kérdem én, félre téve mindent, vezettetve magunkat tisztán a törvény világos értelme által s azon gondolat által, melyet a törvényhozó kifejezni akart, alkalmazható-e ezen két eriterium az osztrák-magyar bank pesti intézetének adópótlékára ? Nézetem szerint nem alkalmazható és én erre a háznak nem kisebb tekintélyű tanút akarok felhozni, mint azt, a ki első sorban hivatott őre a kincstár érdekeinek és ez maga a pénzügyminister ur. A pénzügyminister ur helyesen és correcte kijelentette, hogy o persze ellentétben Országh Sándor t. képviselőtársammal, a pesti intézetet nem mellék-, nem fiókintézetnek tekinteni. Ezzel tehát világosan beismerte, hogy azon lényeges eriteriumok egyike, a melyekhez a törvény világosan kötötte azt, hogy az adópótlék ezen törlesztési 1 alapra legyen rendelve, a jelen esetben teljesen