Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-251

251. országos ttlé. május 26 1S83. 53 j ténynek, minthogy, ha nem csalódom, ugy szól, hogy mondassák ki határozottan, hogy ez adó a fővárost illeti s e szerint maga a törvényhozás sütné a létező bankra a fiók czímet. Miután azonban a kormánypárt azon törvényt akként fogadta el, mintha ez által a magyar nemzet biztosította volna magának az önálló bank felállítására vonatkozó jogot, erről e jogról pedig én semmi áron lemondani nem akarok, ezen oknál fogva ezen javaslathoz sem járulhatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engedje meg egyébiránt a t. ház, hogy jelezzem, miként mindegyik eddig felszólalt képviselő ur — különösen a kormánypárt részéről — mily különös helyzetben találta magát. Mindenekelőtt — mint már érintem — a t. pénzügyministerur, aki, mint emlékezünk, egyik buzgó védője, támogatója volt ezen osztrák-magyar banknak, most hivatalosan constatálja, írásban is kiadta a fővárosnak, hogy ez a budapesti bank nem egyéb, mint mellékintézete a bécsi banknak. Busbach Péter t. képviselő ur, a ki szintén a kormánypárthoz tartozik, azt támogatja, annak programmját fogadta el minden tekintetben, egy oly javaslatot nyújtott be, a mely szerint kimondatni óhajtja magával a törvényhozással, hogy itt bizony csak fiókintéz étről van szó, a mely tehát törvény szerint a fővárosnak tartozik adózni. A lehető legrosszabb helyzetben találta magát Országh Sándor t. képviselőtársunk és azért ő beszélt a leghosszabban, mert neki volt a legtöbb magyarázni valója, mert tagja a fővárosi képviselő bizottságnak, másfelől tagja a közmunkatanácsnak és harmadszor tagja a kormánypártnak; tehát bármit tett és állított, kétfelé kellett hogy magát védelmezze. Én az egészből azt a tanulságot merítem, hogy midőn egy nemzet egy hamis lépést tesz, annak nyomását érzi azután mindenütt, az megbosszulja magát minden téren és reménylem, hogy ez a kis incidens ki fogja nyitni a közönség szemét és látni fogja, hogy mily következményei vannak minden téren annak, ha egy nemzet nem követ határozott politikát. Nem hagyhatom szó nélkül a t. pénzügyminister urnak egy állítását. O t i., nem tudom mi czélból, talán mert szétmenőben vagyunk és igyekezni kell kissé a vidékre is hatni, kiemelte azt, hogy nincs Európában állam, mely annyit áldozott volna fővárosáért, mint Magyarország. Hát bocsánatot kérek, én felteszem a t. minister úrról, hogy ismeri a többi államok történetét, azért elegendő lesz csak Francziaországot és Olaszországot idézni, méltóztassék a statistikát összeállítani és meg fog győződni arról, hogy ez a két állam tiz esztendő alatt aránylag is többet áldozott fővárosáért, mint a mennyit áldozott MaKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XII. KÖTET. gyarország Budapestért, a mióta csak fennáll. (Mozgás a jobboldalon.) Én a mint már jeleztem, szavazatomat egyik javaslatra sem adhatom. Bebizonyítottam, hogy itt nem szólok mint a fővárosi képviselő testület tagja, hanem szólok mint a törvényhozás tagja; de miután nagyon gyakran ventilláltatik az, hogy ez a kérelem méltánytalan a kincstár szempontjából különösen, mert hát a kincstár sokat áldozott és áldoz a fővárosért, ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy a főváros ugyanoly arányban járul a közadókhoz s hány vidéki város kell ahhoz, hogy annak adója elérje azt az öszszeget, a melyet a főváros ad. Másfelől nagyon téves az a felfogás, mintha a főváros emelkedése kizárólag csak a fővárosi lakosok érdekében volna. Hiszen ez az egész ország érdekében van; a vidék ép ugy élvezi közvetett hasznát a főváros emelkedésének, mint élvezik azt közvetlenül a benne lakók. Ezeknek előrebocsátása után sajnálattal jelentem ki, hogy az eddig beterjesztett javaslatok egyikéhez sem járulhatok. Volna egy harmadik mód: indítványozni egy parlamenti bizottság kiküldését. Ez igen egyszerű volna azon utasítással, hogy menne el a pesti bankintézetbe, vizsgálja meg jól annak belső szervezetét, belső munkálkodását, hasonlítsa azt össze az 1878-ig fennállott osztrák fiókintézettel és annak működésével és azután jöjjön a ház elé és mondja meg, hogy van-e valami lényeges különbség ezen két intézet közt, igen vagy nem ? Akkor volna a t. ház azon helyzetben, hogy megítélhesse, vájjon az fiók-e vagy oly intézet, mely után az adó a közmunkatanács pénztárába fizetendő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: Örülök azon, hogy Helfy Ignácz t. képviselőtársam azon egy módozatra nézve, melyre utalt, indítványt nem tett; mert azon esetben részletesebben kellett volna kifejtenem, hogy a jelenleg szőnyegen lévő kérdés alkalmából nem tartom kapcsolatba hozhatónak és eldönthetőnek azon másik kérdést, vájjon az osztrák-magyar bank jelenleg itt fennálló intézete lényeges dolgokban különbözik-e attól, a milyen volt a korább fennállott szabadalmazott osztrák nemzeti bank. Igaz ugyan, hogy minden oldalról ráhivatkoztak; Országh Sándor képviselő ur már annyira ment buzgóságában, hogy egyenesen kimondotta, hogy az ügy érdemét tekintve, ez épen olyan intézet, mint mely korábban fennállott és csak formai különbségek vannak és ha a pénzügyminister ur Busbach Péter képviselő urat nézetei kiegyeztetésére ideutasította a t. szélső balpárthoz, (Derültség a baloldalon) tán magának a pénzügyminister urnak fontosabb teendője marad otthon, t. i. hogy Urszágh képviselő urat figyelmeztesse arra, hogy midőn a bankGÜ