Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-250
250. országos ülés május 25 1883, 507 mázsákrajczárokat, az intézetek községi adópótlékát és ezek közt — és itt kérem a t. ház figyelmét — azon pénzintézetek községi adópótlékát is, a melyeknek igazgatósági székhelye az állam területén van. És e körül fordul meg a kérdés. Az 1878 : XXV. t.-czikk, a mely az osztrákmagyar bank alapszabályait tartalmazza, határozottan kimondja, hogy Budapesten főintézet létesíttetik épen ugy, mint Bécsben s az igazgatóságok Bécsben és Budapesten lesznek, tehát az igazgatóságok székhelyét a magyar intézetre nézve Budapestre helyezi. E szerint nincs ellentét az 1870 : X. és az 1878 : XXV. t.-czikk közt a fenforgó kérdést illetőleg. Eám csodálatos benyomást tesz, mikor egy törvény által meghatározott alap létezése mellett a fővárostól egy jövedelmi forrást akarunk elvonni. Méltóztassanak elhinni, a fővárosnak erre a jövedelemre legalább is van oly szüksége, ha nem nagyobb, a minő van az államnak és méltóztassék megbocsátani, hogy e kérdéssel egy kissé tüzetesebben foglalkozzam; mert szerény nézetem szerint talán nem kellően van informálva a t. ház azon feladatokra, teendőkre és intézményekre nézve, melyek létesítésére a főváros köteles az országgal szemben. Megjegyzem mindenekelőtt, hogy a főváros, mint olyan, mély hálával van az ország iránt lelekötelezve, azon áldozatok által, melyeket az ország a fővárosért, de hozzáteszem — magáért az országért is hozott, mikor azokat a főváros érdekében hozta. Igen nehéz elválasztani egy főváros érdekét az állam érdekétől, miután a fővárosban lüktet az egész mozgalom, mely kiterjed az ország minden vidékére s a mely onnan ismét ide hat vissza; tehát minden intézkedés, mely a fővárosban történik, visszahat egyúttal az országra. Mikor egy állandó hidat létesítettek, mely az országnak túlsó részét az inenső részszel összeköti; a jobbparti részt a balpartival, mikor az ország egész menetén, a Duna egész folyamán Zimonytól Pozsonyig állandó hid nem volt, ebben a fővárosnak kizárólagos érdeke volt-e és nem-e az állam érdeke is volt az, hogy ily álló hid létesíttessék? Midőn a vasúti összekötő hid az egyik partról a másikra közvetíti az ország kereskedését, mely az év némely szakában, őszszel és tavaszszal absolute lehetetlen volt a két part közt: vájjon ez kizárólag a főváros érdeke-e? Azt tartom, első sorban országos érdek. De t. ház, daczára annak, sok oly intézkedés történt, sok oly áldozat hozatott t. ház, mely a főváros iparát, kereskedelmét, jólétét emelni hivatva volt és melyek különösen a főváros szépítésére, emelkedésére jótékonyan hatottak és azért a főváros mély hálával van a t. ház iránt. De méltóztassék megengedni, hogy ezen előnyökkel szemben a fővárosra oly kötelezettségeket is méltóztatott róni és rótt nemcsak ezen t. ház, hanem róttak a t. kormányok időről időre, a melyek a fővárosnak pénzerejét erősen ígénybevették. Nem hivatkozom az adóbeszedésre, mely a fővárosnak 200,000 írtjába kerül, de mely azért ép ugy fizet adót, mint azon községek, melyek nem foglalkoznak saját költségükön az adók behajtásával; én nem hivatkozom arra, hogy a fővárosnak két reáliskolája van, mely tulajdonkép nem a város pénzén lenne fentartandó, hanem melyeknek felállítása országos érdek lett volna. A főváros 70,000 frtot fordít évenkint ily intézetekre ; de én egy egész hosszú sorát állíthatnám össze a teendőknek, százezreket, sőt félmilliót meghaladó összeget, melyet a főváros teljesít részint az állam érdekében, mint közigazgatási teendőket a kormány helyett, részint visel oly költségeket, melyek az államnak is hasznára és szolgálatára vannak. Nem akarom ezeket bővebben fejtegetni, méltóztassék azonban megengedni, hogy a főváros jövőjét tekintve, miután az állam, az ország, miután ezen t. ház ilyen áldozatokat hozott, egyszersmind kötelezte a fővárost, hogy a maga részéről megfeszített erővel létesítse mindazt, a mi egy civilisált ország fővárosához szükséges; és igy a legközelebbi jövőben oly költségek várnak a fővárosra, melyek annak minden erejét igénybe veszik, de melyeket fedezni nem lesz képes saját erejéből, ha időről időre lassanként minden jövedelmi forrása elvonatik. Legközelebbi teendők, hogy a t. ház engedelmével némelyeket elősoroljak, a főváros csatornázása, mely munka költségei a három milliót meg fogják haladni: a budai vizmű, melybe egy milliót meghaladó összeg ruháztatott be; a kórházak, melyeket az államnak kellett volna létesíteni s a melyek a városnak milliókba kerülnek ; a közraktárak, az államvasutnak a dunai részen a főváros által adott telek, mely milliókat képvisel, szóval oly összegű kiadások, melyek az államtól nyert jótéteményeket bőségesen egyensúlyozzák. De még egy dolgot nem szabad elfelejtenem. A főváros az 1870: X. t.-cz. által kötelezve van összes tiszta jövedelmeinek 50'/„-át építkezésekre, tehát utczák burkolatára, nyilvános éjrületek emelésére fordítani, szóval összes jövedelmeinek 50%-a le van kötve ugy, hogy a felett szabadon nem rendelkezhetik. Ily viszonyokkal szemben tehát, t. ház, midőn napról napra mindinkább súlyosodnak a fővárosra azon terhek, melyeket részint az iparfejlesztése, részint az állam általános érdekei igényelnek, méltányos-e — hogy a t. előadó úrral tegyem fel a kérdést — elvonni a fővárostól oly jövedelmeket, melyek azt, az én felfogásom szerint, a törvény értelmében jogosan megilletik s melyeket 64*
