Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-250
506 250. országos ülés máJEj 25. 1SS3. fedezésére, illetve a fővárosi alapra, fordíttatott. Midőn az 1878: XXV. t.-cz. által az osztrák nemzeti bankkal kötött egyezmény törvénybe iktattatott és ezen egyezmény folytán az osztrák-magyar bank létesíttetett s annak budapesti főintézete felállíttatott, a főváros azon vélekedésben volt, hogy az ilykép megváltozott helyzet következtében az az osztrák-magyar bank községi pótadójára nézve többé az 1870: X. t.-cz. most felolvasott szakaszának rendelkezései nem alkalmazhatók s hogy a nevezett községi pótadó a főváros házi pénztárát fogja megilletni. Ily értelemben fel is irt a pénzügyminister úrhoz. A pénzügyminister ur a feliratban foglalt kérést elutasítván, az eddigi gyakorlatot továbbra is fentartandónak mondotta. A főváros jelenleg kérelmével a képviselőházhoz fordul, kérvén a jövőre nézve a kivánatának megfelelő intézkedést, a múltra nézve pedig a bankegyezmény életbe lépte óta az 1870: X. t.-cz. értelmében elszámolt és felhasznált községi pótadónak visszatérítését. A kérvényi bizottság azonban a pénzügyminister ur eljárását e kérdésben ugy a törvény értelmezése tekintetéből helyesnek, mint a viszonyok tekintetbe vételével teljesen méltányosnak ismervén, nem ajánlhatja a t. háznak sem az eddigi eljárás megváltoztatását, sem a múltra nézve helyreigazítását. Természetes, hogy az 1870. évben létrejött törvény, mely a budapesti közmunkák és azok költségeinek fedezéséről szól, a sokkal később keletkezett bankegyezmény által alkotott cathegóriákat szem előtt nem tarthatta, tehát annak kifejezései, elnevezései emezével meg nem egyezhetnek. Másrészt igaz az is, mit a főváros a maga kérvényében hangsúlyoz, hogy az osztrák-magyar bank budapesti intézete nem tekinthető a volt osztrák nemzeti bank fiókintézetének. De ezzel szemben áll azon tagadhatatlan körülmény, hogy az osztrákmagyar bank budapesti és bécsi coordinált főintézetei felett áll a legfőbb igazgatást és vezérlést gyakorló, Bécsben székelő főtanács; s hogy a budapesti főintézet semmi esetre sem tekinthető oly önálló magyarországi vállalatnak, vagy pénzintézetnek, mint a minő önálló vállalatok és pénzintézetek azok, melyekre az 1870: X. t.-cz. 4. §-nak intézkedései ki nem terjednek, hanem képezi a bécsivel egyenrangú és egyenjogú osztályát egy Ausztriával közös intézetnek. Tekintve ezen körülményt, még ha a felolvasott 4. §. d) pontjának szószerinti értelmezését vesszük is és még inkább, ha annak intentióját vizsgáljuk, mely abban nyilvánult, hogy azon pénzintézetek pótadója, melyek üzletüket a monarchia mindkét államának területére kiterjesztik, a jelzett fővárosi alap, illetőleg a sorsolási kölcsön járadékainak fedezésére fordítandó: a. pénzügyminister el mindenesetre helyeslendő és jövőre is az osztrák-magyar bank pótadója hovafordítás tekintetében csak a felolvasott d) pont rendelkezése alá tartozónak tekinthető. De igazolja még azonkívül a pénzügyminister ur eljárását különösen a méltányossági szempont' Mert valóban a főváros részéről semmi méltányossági tekintet nem volna felhozható azon kívánságmellett, hogy oly bevételek, melyekkel lényegileg teljesen egyenlők, a bankegyezmény előtt a fővárosi pénzalapra, illetve sorsolási kölcsönre íordittattak, azért, mert időközben egészen más okból egészen más czélra irányuló törvény hozatott, ezen pénzalaptól elvonassanak s elvonassanak minden ok nélkül azon kölcsöntől, mely első sorban a főváros érdekében vétetett fel. Az azonban tagadhatatlan, hogy miután a bankegyezményre vonatkozó törvény 8 évvel később jött létre mint az 1870 : X. t.-cz., a kettőnek kifejezései, szavai közt teljes megegyezés fenn nem áll s igy a dologhoz legalább formai tekintetben kétely fér. A kérvényi bizottság azon véleményben volt, hogy ha a képviselőház a bizottság határozati javaslatának és most előadott indokolásomnak álláspontját elfogadni méltóztatik, a t. képviselőháznak ezen határozatában oly törvénymagyarázó erő fog rejleni, a mely a jövőre nézve minden kételyt megszüntet. A mennyiben azonban ez be nem következnék, a dolgon segíteni csak ugy lehetne, hogy ha egy új törvény a pénzügyminister jelenleg is követett eljárásának megfelelően végleg eldöntené a kérdést. A törvényalkotás esetleges szükségére nézve a kérvényi bizottság határozati javaslata is ráutal, mely ennélfogva következőleg hangzik: „A kérvény a netalán szükséges törvényhozási intézkedés kezdeményezhetése czéljából a pénzügyministernek adatik ki." Ajánlom a t. háznak e határozati javaslat elfogadását. (Helyeslés.) Busbach Péter: T. ház! A t. előadó ur által beterjesztett javaslat reám azon sajátszerű hatást tette, mintha itt csakugyan egy világos, határozott törvénynyel szemben, új törvény hozatott volna, a mely a másiknak értelmét kérdésessé teszi. Azonban a törvény illető rendelkezésének megtekintése után a t. háznak minden tagja meggyőződhetik arról, hogy az 1870 : X. t.-czikk az 1878 : XXV. t.-cz. által ebben az irányban nem alteráltatik, hogy az illető intézet által fizetendő községi adó, mely pénztárnál fizetendő. Az 1870 : X. t.-czikk, mely a sorsolási kölcsön létesítésérőlintézkedik, kijelöli, miután előrebocsátotta, hogy mi czélja van e kölcsönnek — gondolom 4. §-ban — azon speciális fedezetet, a mely ezen összeg lefaragására időről időre kell hogy az állam pénztárába befolyjon. Kijelöli ezek közt az állami hidak jövedelmét, a vasúti hidnál a
