Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-250

250 országos ülés május 25. 1883. 503 vizek szabályozásáról szóló 1874-iki törvény ott, a hol nevezetes közérdekek kívánják — pedig hogy itt kívánják, szó sem fér hozzá — a kormány kezébe adja a belvizek szabályozásának vezetését és midőn hivatalból kell keresztül vinnie nemcsak a tervezeteket, a társulatok alakításának megkisértését, hanem az egésznek végrehajtását, ha az érdekeltekre háramló haszon nagyobb a költségeknél, s még jogában van, rajtok azon költségeket is megvenni: akkor hogy mondhatja e törvénynyel szemben a kormány, hogy nem sikerült ezen szabályozás elintézése? Én azt hiszem, a törvény egészen felhatalmazza a kormányt az esetben, ha a szabályozást közérdekek igénylik és a költség az elért haszon által bőven fedeztetik. így tehát nem lehetek megelégedve a minister ur nyilatkozatával, hogy ezt tovább is tanulmányozni fogja, különösen azért, mert a mint méltóztatott előterjeszteni, ismeri a dolgot egészen, mert nemcsak tervezetek készíttettek a kir. biztosság által, de a mint a vitából is kiderült, a költségek iránt is biztos összeggel állt szemben az érdekeltség, 1,400,000 írttal. De nemcsak ez volt megállapítva, hanem az érdekelt területek is megállapittattak, a minister ur mondta, hogy 375,000 hold és ha ehhez hozzá vesszük, hogy a vasút is, de minden községi belterület és minden közút is érdekelve van és így azon községek mint ilyenek és a közmunkaalapok is igénybe vehetők és talán a vasutak is hozzájárulásra szoríthatók, tehát az érdekeltség elég nagy arra, hogy 1.400,000 irtot bőven fedezhessen. Nem lehetek tehát megelégedve azzal, hogy az ügy mostani stádiumában is csak tanulmányoztassék és kérem a t. minister urat, méltóztassék egy lépéssel tovább vinni a dolgot és hivatalból eljárni és igy létesíteni a belvizek levezetését Igaz, hogy akkor is elégedetlenség fog mutatkozni többek részéről, mert ily ügyben ez ki nem kerülhető, de ezek is meg fogják látni annak bekövetkező jó eredményét. A határozati javaslatok közül Mocsáry t. képviselőtársaméhoz járulok, mely a törvény alapján kívánja megoldatni a dolgot és jelentést kivan a kormánytól. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Lajos : T. képviselőház ! Igen sajnálom, hogy a kérdés tárgyalásának kezdetén nem lehettem itt és azért nem reflectálhatok talán mindazokra, a mik e tárgyban elmondattak. Minthogy azonban volt alkalmam alaposan megismerni a helyi viszonyokat és tudom az ott történteket, talán meg fogja engedni a t. ház — én legalább kötelességemnek tartom — hogy pár szóval felderítsem a kérdést. (Halljuk!) Mindenekelőtt téves azon állítás, hogy talán specialiter Szeged város érdekében valami rendkívüli intézkedések történtek volna. A tény az, hogy én 1881-ben győződtem meg arról — mikor igen nagy erőmegfeszítéssel védte meg magát az az egész vidék a Tisza árjától — hogy daczára annak, hogy a Tisza ki nem öntött, az egész vidéket elfedte a viz. Elköltött az a vidék akkor közel háromszázezer forintot a Tisza elleni önvédelemre és összes vetéseit elfedte a belviz. Ezt látva, természetesen kötelességemnek tar tottam figyelmeztetni a kormányt, hogy minél előbb szükséges lesz itt a belvizek tárgyában gyökeres orvoslást eszközölni, különben általában hiábavaló a Tisza vizétől védeni azt a vidéket. És felterjesztésem annyira meghallgattatott, hogy a kormány előlegezte a költséget, összes apparátusát rendelkezésre adta, mely azon egész vidékre nézve a belvizek levezetése szempontjából a tervezetet és a költségvetést egy általános ártérfejlesztés alapján elkészíthesse. Midőn ez megtörtént, az összes érdekelteket egy összejövetelre kértem Szegedre, felhívtam őket, hogy ezen tervek alapján alakuljanak meg társulattá, mint társulat vegyék kezükbe a kérdést és érintkezzenek azután a ministeriummal a maga rendes útján. Ez még semmi költséget, semmi kötelezettséget nem rótt volna az illetőkre: azonban ők jónak látták visszautasítani minden társulási irányzatot és törekvést Ennek eredménye természetesen az volt, hogy az egész alsó vidék —- a mely majdnem egészen kimerült volt már az árvíz védelemben és daczára annak, mégis önhibáján kívül a vizek által koldussá tétetett azon évre — az a vidék azt mondja, hogy ha társulat nem alakul és a rendszeres vizlevezetés nem lehet meg, legalább a törvény azon rendelkezésének tétessék elég, hogy nem szabad egy-egy öblözetnek belvizeit az alantabb fekvő öblözetre önkényszerüen készített csatornákon lebocsátani és a hol ily csatornák vannak, az érdekelt vidék felkérte a ministeriumot, hogy azokat legalább betömesse, hogy minden vidék csakis a maga vizei okozta károkat tartozzék tűrni. Ez a dolog állása. A mit az előttem szólott t. képviselő ur felhozott, hogy a kormány miért nem intézkedett az 1874: XI. t.-cz. alapján, miért nem vette kezébe a dolgot és hivatalból miért nem eszközölteti ezt, erre azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezt eszközöltetheti a kormány, de csak bizonyos, igen hosszadalmas modalitások mellett. Nincs előttem most a törvény, nem tudom egyenesen idézni a szakaszt, de igen jól emlékszem rá, hogy arra, hogy a kormány egy vidéknek hivatalból való belvizszabályozását elrendelje, törvényczikk kell; arra, hogy azon törvényjavaslatot beterjeszthesse, meg kell lenni az egyéni ártérfejlesztésnek, mert azon törvényjavaslatban már ki kell mutatva lenni, hogy mennyiben előnyös azon vidékre, mennyiben bírja meg egy hold azon szabályozási költséget; mert csak akkor lehet megtudni, hogy lehető-e tisztán az