Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-250

504 250. országos filé. s májtis 23. 1883. illető érdekeltség költségén a szabályozás vagy nem és csak akkor lehet a törvényhozás azon helyzetben, hogy megítélje, vájjon csakugyan oly közérdek-e az, mely az állam hozzájárulását szükségessé teszi, a melyet azután a törvényhozás vagy elfogad, vagy ellenkező esetben visszautasíthat.— Semmi esetre sem lehetett tehát bevárni azt, mig a kormány azon helyzetbe jöhetett, hogy ezen törvényjavaslatot ide beterjeszsze, nem lehet egy vidéket sem arra kárhoztatni, hogy addig, mig ezen hosszadalmas egyéni ártérfejlesztés megtörténhetik, addig ő két-három évig még ki legyen téve annak, hogy ne csak a saját vizei által okozott károkat kelljen elszenvednie, hanem hogy más vidékekről törvény ellen rábocsátott vizek kárai is őt sújtsák. Ennélfogva nem volt más ut, mint igenis egyfelől a kormányt felkérni, hogy ezen irányban tegye meg a kellő intézkedéseket és hogy addig is, mig az erre szükséges adatok begyülnek, a törvény rendelkezésének elég tétessék. Ugy hiszem, ez történt; ez irányban szól a kérvényi bizottság javaslata, ennélfogva azt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Az előttem ezen tárgyban felszólalt t. képviselőtársaim beszédeiből, melyeket a tárgyhoz illő figyelemmel hallgattam, valamint különösen a legközelebb szólt Tisza Lajos igen t. képviselő ur és szegedi királyi biztos ur felszólalásából is meggyőződtem arról, hogy egyes localis érdek áll itt ellentétben más localis érdekkel. Nevezetesen a t. képviselő ur maga beismeri azt, hogy az alsó, tehát a Szeged vidéki belvizesek érdeke kivánja a halasvidéki, tehát felső csatorna betömését. Tehát localis érdekkel localis érdek állott szemben. Megengedem, hogy mint a t. képviselő ur és a közlekedési minister ur is állította, hogy a Halas határában létezett csatorna egy részben talán engedély nélkül, más részben egyes törvényhatóságoknak, nevezetesen a volt jász-kun törvényhatóságoknak engedélyével hozatott létre. Azonban ne feledjük azon időpontot, a midőn — mint Mocsáry t. képviselőtársam kifejté — ezen csatornák keletkeztek. — Tudniillik 1810-ben 1816-ban és 1822-ben ásattak ezen csatornák. Hatvan, hetven év óta létező csatornákkal van dolgunk, melyekre nézve, ha a mindenféle időközben közbej ött Bach és más hatóságok bélyeges engedélye nem létezik is, de megvan reájuk nézve egy sokkal erősebb engedély, a 70 éves usus. A magyar jog szerint az usus, mint a ministerelnök ur is hivatkozott reá helyesen, igen nevezetes szerepet játszik. Azt hiszem, hogy azon körülmény, miszerint ezen csatornák 60—70 évig megvoltak, annyi súlylyal legalább bir, hogy egyoldalú felszólítások következtében kormánybiztosi hatalommal ezen csatornák be ne tömessenek. Halász t. képviselőtársam felvetette azt a kérdést, vájjon egyáltalán szülhet-e jót a belviz leszorítása és azt monda, hogy az által az ez előtti állapotokat idéznénk elő, a melyek igen nagy területekre nézve károsak voltak. Azon körülmény, hogy apáink és őseink szükségesnek tartották ezen csatornák ásatását, mutatja legjobban, hogy azok szükségesek. Tehát a mi most történik, az elmocsárosítása a Tisza és a Duna közének. A Tisza és a Duna ezen köze sajátságos geológiai képződést mutat, a melyet a ki nem ismert, megismerhette ha azon figyelemmel hallgatta Mocsáry t. képviselő ur beszédét, a melyet az valóban megérdemelt, különösen ha figyelemmel hallgatta a beszéd bevezető részét, a melyben a Tisza- és a Dunaköz sajátságos geológiai képződése igen érdekesen és a valósághoz híven volt kifejtve. E tárgygyal más szempontból ugyan, foglalkozni volt nekem is alkalmam már évekkel ezelőtt és azon eredményre jöttem, a melyre nem kétlem, a minister ur és szakközegei is reá fognak jönni, különösen a Válkay-féle felvételek alapján, hogy momentán gyökeresen segíteni nem lehet; rontani a csatornák betömésével lehet, de segíteni nem. Az egész Dunaköz geológiai helyzete olyan, hogy ha csak az egykor Vásárhelyi és Beszédes által tervezett nagyobb szabású csatorna, Pest és Szeged között el nem készíttetik, melyre nézve a század első negyedében felmérések is tétettek, vagy ehhez hasonló valami létre nem hozatik, azok a calamitások, a melyek Halas környékén mutatkoznak, gyökeresen megszüntethetők nem lesznek. Csak ha ältalánosittatik a belvizlevezetés a Vásárhelyi és Beszédes-féle tervek értelmében, ha egy csatorna fog épittetni, mely azon két mérnök számítása szerint közlekedési czélokrais szolgálhat, csak akkor beszélhetünk gyökeres orvoslásról és csak akkor fognak a belvizek a természetes csatornán oly módon levezettetni, hogy mindenféle localis érdek nem fogja magát általuk — mint ezúttal fájdalommal tapasztaljuk — sértve érezni. Azt mondja a t. minister ur, hogy keserű helyzetben van sokszor a kormány az alföld és egyáltalában a vizi calamitások miatt és hogy ezen keserű helyzetnek kifolyásakép kénytelen elrendelni vagy megengedni imitt-amott vizi csatornák készítését vagy azok betömését, mert a másik érdek ugy kivánja. Hát mi ebből a tanulság és mi a tanulság abból, a mely szerint a Mocsáry Lajos t. képviselőtársamnak szakavatott és adatokból merített beszéde alapján ezen belvizek visszahatása kihat 144 • mértföldre, mig a minister ur előterjesztése szerint a megmentett terület csak 350,000 hold. Én csak constatálni akarom azt az óriási dimensiókra menő különbséget, a mely e tekintetben a Mocsáry Lajos t. képviselőtársam és a minister ur adata közt létezik. Am mind a kettő adat; melyik a helyes, azt e pillanatban megbirálni képes nem vagyok; mert a két adat helyes megbirálása attól is függ, hogy ezen vizek visszatorlódása miként