Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-250
250. országos ülés májas 25. 1883. 501 fekvő birtokokon. Erre nézve a határozott törvényes fogantyú meg van adva. » Az 1,874: XI. t.-cz. 2. §-a a többek közt eze ket mondja : „A belvizek kártételeitől való védelem czéljából önhatalmúlag az illetőleg érdekeltek meghallgatása és az illetékes hatóság engedélye nélkül a viz medrét mélyíteni, a viznek más irányt adni, vagy csatornák nyitása és mélyítése által nagyobb mennyiségű lefolyását előidézni, a menynyiben ez által a viz idegen határra vagy más birtokára bocsáttatik, vagy az oda befolyó viz tömege szaporittatik, valamint másfelől a viz természetes lefolyását nehezítő vagy megakadályozó töltéseket vagy gátakat készíteni, ugy egyeseknek mint társulatoknak tilos". Halas városának határában több mint tiz csatorna, gondolom tizenöt csatorna tömetett be a kormánybiztos által. Három nem tömetett be, mert ezek megmaradása műszaki vizsgálat után kívánatosnak találtatott. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a belvizek kérdését a szegedi királyi biztos találta volna ki. Nem is Szeged önmagában találta fel a kérdést. Már 1879-ben Csongrádmegye folyamodott e tekintetben, felhozván, hogy „ősi szántóföldeit és a Tisza-szabályozás öblözeteit elárasztással, a tiszai védtöltéseket tönkretevéssel és az itteni egész vidéket végelpusztítással fenyegető belvizek korlátozására kell, hogy intézkedéseket tegyen a kormány". Méltóztatnak ebből látni, hogy mily drastieus kifejezését tud használni a magyar ember, ha akar. Hogy a belvizek sok kárt tettek, kétségbevonni nem lehet. Nem az a kérdés, hogy Halas határán tömegesen vezettetett-e keresztül csatorna. Ezt is szívesen megengedem, habár a csatornák megvizsgálására kiküldött kormánybiztos előtt — ki mellé, mint bátor vagyok megjegyezni, egyszersmind valódi kormányképviselő is volt Hermán képviselő ur szerint rendelve, a mennyiben ez szakember, mérnök volt, a kiknek munkálatait egy ismert szaktekintély felvételei alapján, t.i. Válkay főmérnök felvételei alapján kellett keresztül vinniök, akkor, midőn tárgyalás volt ezen csatornáknak ügyében, nem tudták bemutatni hirtelenében, hogy egyáltalán volt-e jogosultságuk azokat kiépíteni. Később felhozta Halas városa, hogy neki volt engedélye. Nem vitatom, hogy ne lett volna, ámbár szó fér hozzá, hogy azon esetben, ha a kiindulás és a végpont a csatornára nézve ugj r anaz is, maga a csatorna vezetése isugyanaz-e mint a melyre az engedély meg volt adva. De az engedély kitől jött? Magától a kún hatóságtól. Azért mondom, a kún hatóságtól, mert azon engedélyek csakis 1810—16. között adathattak, a mennyiben érvényesek voltak az intézkedések. De méltóztassék meggondolni, nem csak azon területről volt szó, hanem szó van a mostani Pestmegyéről, Hódmező-Vásárhelyről és szó van Csongrádvármegye és Szeged városa- j ról; vájjon mindezeknek érdekeiről collective egyik hatóság önmagában, a többieknek meghallgatása nélkül s a kormánynak hozzájárulása nélkül intézkedhetik-e helyesen ? Azt hiszem kimondhatom, hogy nem. Megvolt kísérelve, hogy társulat alakíttassák. E tekintetben épen a szegedi kir. biztos ur 1882. elején a kellő lépéseket megtette. Az érdekeltek összejöttek és elszörnyülködtek — a mint Mocsáry képviselő ur mondja — mert 1.400,000 frt számíttatott összes kiadásnak. Ez valóban nagy pénz; de hát Mocsáry képviselő ur azt mondta, hogy ezen intézkedés Í00 négyszögmérföldnyire terjedne ki s igy 1 millió holdra, tehát egy holdra 1 frt 40 krt tenne ki, a mit összehozni nem volna nagy mesterség. Egyébiránt a műszaki felvételek nem egy millióra szólnak; a lejtméretek szerint összesen szólanak 375,000 holdra s ezt is olyannak tartom, a miben benne vannak oly mocsáros és szikes részek, melyeket e tekintetben mint javulást várhatókat megadóztatni alig lehet, ugy, hogy a tényleg érdekelt terület ezen 375,000 holdnál már is sokkal csekélyebb, de mindenesetre nagyon jelentékeny. Ha a kormány egyszer megpróbálta az érdekeltek közbenjöttével a törvény intézkedései szerint a társulatot létesíteni — ha a többségnek vonakodása következtében — mert a hegyháti birtokosok meg voltak elégedve az előbbi helyzettel, a társulat nem létesült, de a veszély létezik, ha túlfelől a törvény kötelességévé teszi a a kormánynak az intézkedést, vájjon mit cselekedjék? Egybe dugja-e a kezét és nézze, hogy az alsó birtokosok mekkora veszélynek vannak kitéve ? Azt hiszem, épen akkor nem teljesítettem volna kötelességemet, hogy ha semmit sem tettem volna. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy valódi szakember közreműködésével és annak felvételei nyomán történtek az illető intézkedések. Említettem Válkay főmérnököt, a ki felvette az egész területnek állását; Jankovich kormánybiztos mellett jelenleg is van egy műszaki közeg. A műszaki tanács bírálatán mentek tehát keresztül ezen tervezetek annyira, a mennyire nálunk műszakilag helyesen lehet eljárni; igy történt az eljárás ezen tervek megállapításánál is. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a mint már említettem, három vízlefolyás nyitva hagyatott. Ezeket illetőleg utólagosan tárgyalás tartatván s miután egy halasi lakos az iránt folyamodott, hogy ezek is töltessenek be, miután kettőnek fentartása részint Halas városának, részint a vasútnak érdekében volt, azon kérelemnek, hogy mind a négy betömessék, hely nem adathatott. Végre csak azt kívánom felhozni, hogy én a belvizek szabályozásának kérdésére igen nagy súlyt fektetek, mert ugy hiszem, hogy akkor, mikor valamely területnek vizmentesítése, árvíz elleni védelme végrehajtatott, még nem történt meg
