Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-250

498 250. országos ülés május 25. 1883, vizétől, mely Pestmegye felső részén folyik, le egészen a Ferencz csatornáig, nincs még egy patak sem, mely az esővizeket magába szedje és igy ezen vizek számtalan medenczében stagnálnak, hasznavehetetlenné téve roppant területeket. Nem­csak hogy meg kell hagyni a már eddig létesített csatornákat, de az volna igen fontos érdek cultu­rális szempontból, hogy minél inkább levezettesse­nek ezen kártékony vizek, hogy pótoltassák a ter­mészetben azon hiány, hogy levezető csatornák nem léteznek. Ezen vizek csak rendkívüli esőzések alkal­mával tódulnak nagyobb mértékben Csongrád­megye, illetőleg Szeged felé, a hol a Tiszaszabá­lyozás következtében az azóta felemelt védgátak folytán a Tiszába nem folyhatnak és ott a nagy mértékben felhalmozódott vizek a Fehértói képe­zik. Megkell azonban jegyeznem, hogy a mi a Halas városi vizeket illeti, azok nem mennek Sze­ged alá, hanem belemennek a Szegeden ismeretes Matyérbe, mely Szegeden alul szakad a Tiszába, Említettem t. képviselőház Szegedet és csak­ugyan, ugy látszik, hogy itt különösen Szegednek érdeke, illetőleg a szegedi kir. biztos kezdeménye­zése volt a kiindulási pont az egész eljárásban. Mikor 1881-ben ezen Pestmegyei belvizek, egész a szegedi körtöltésig hatoltak le, a szegedi kir. biztos kezdeményezése folytán, mint értesülve vagyok, történt az, hogy összehivatott a kormány által egy érdekeltségi gyűlés, a melynek a már korábban elejtett belvizszabályozási csatorna terve előterjesztetett, a mely 1.400,000 frt költséggel volt praeliminálva. Az érdekeltségi gyűlés elszörnyuködött ezen roppant kiadás felett és hogy egyedül nem akart viselni ily roppant költséget akkor, midőn azon vidéken a földnek értéke egyáltalában nincs arány­ban azon költségekkel, azon csodálkozni egy­általában nem lehet. Miután az érdekeltségi gyű­lés útján ezen csatornázás nem sikerült, azon gon­dolat merült fél szegedi és kormánykörökben, hogy pressiót kell gyakorolni az érdekeltekre és ez legjobban lesz elérve az által, hogy vissza kell rájuk fojtani a belvizeket, be kell tömni a csator­nákat, hadd fuldokoljanak a nmguk belvizeikben és igy bele mennek a kormány által készített csa­tornázási tervbe. Tisztelet, becsület Szegednek és azon nagy érdekeknek, a melyek újrafelépüléséhez, felvirág­zásához csatolva vannak; de azért e miatt extra­vagantiákba esni — mert egyébnek, a mi itt tör­tént, mondani nem lehet — még sem lehet. Mert azt hiszem, egyenesen extravagantiának kell nevez­nem azon törekvést, hogy azon nagy területre a vizek visszanyomassanak, hogy az a terület a maga felesleges kártékony vizeitől meg ne sza­badulhasson ; egyenesen extravagantiának tartom, megakadályozni akarni azt, hogy ezen nagy ter­jedelmű vidék a culturának egyik alapfeltételét nélkülözze; extravagantiának tartom azt, hogy mig egyrészről fényes várost akarunk az alföldön emelni, mig egyrészről megépítettük a budapest­zimonyi vasutat, másrészről ugyanazon a vidéken valóságos ázsiai állapotot állítunk elő. Egyébiránt legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen egész művelet, a vizeknek ezen feltar­tóztatása Szegedre nézve nem valami létkérdés. Szegedet a pestmegyei belvizek soha nem veszé­lyeztették. Szeged sorsa a Tiszaszabályozáshoz van kötve. A Tiszaszabályozást igyekezzék a kormány és az ország keresztülvinni ugy és azon gondossággal és serénységgel, melyet ezen nagy fontosságú feladat megérdemel. Ezzel lesz alapo­san gondoskodva Szeged jövőjéről. (Ugy van\ a szélső baloldalm.) Es meg kell jegyeznem azt, hogy a mi speei­fice a halasi vizeket illeti, ezek Szegedet épen nem érintik, mert ezek a Szegeden alól a Tiszába folyó Matyér által vezettetnek le. Sajnos azonban, hogy a t. kormány félre­engedte magát vezettetni azon tagadhatatlan egy­oldalú túlbuzgóság által, mely a szegedi kormány­biztost, ugy látszik, vezeti, midőn még a csillago­kat is rá akarná akasztani Szegedre. Ma 100 • mértföld területet akar belvízbe fullasztatni, holnap Szeged kedvéért meg akarja semmisíteni Csanádmegyét és megcsonkítani másik három me­gyét, csakhogy Szegednek azt a kis megyei publicu­mot megszerezze. Méltóztassanak megengedni, ily dolgokat még Szeged kedvéért sem lehet tenni és méltóztassanak elhinni, hogy ily eljárás, ily túl­buzgóságnak az lesz az eredménye, hogy Szeged ügye, melyet az ország oly nagy lelkesedéssel karolt fel, előbb-utóbb a gyűlöletesség színében fog az ország előtt állani. Sajnos, hogy a t. kormány, ugy látszik, ked­vezésből a szegedi kir. biztos és annak törekvései iránt, a törvénytelenségek egész lánczolatába en­gedi magát sodortatni. Törvénytelen volt minde­nekelőtt a ministeriumnak azon eljárása, hogy ezen belvizek ügyében kormánybiztost küldött az illető vidékre. Ebbeli eljárását a ministerium az 1871:LXI. törvényczikkre alapítja. De hát miről szól azon törvény? A gátrendőrségről. Azon törvény szerint a kormány egyedül azon esetben van jogosítva kormánybiztos kiküldésére, ha valahol a gátak vannak veszélyeztetve, ha valamely vidék árvíz­veszélyben forog és nem lehet várni, hogy a ha­tóságok a helyzet követelményeinek megfelelni képesek. Tehát magának a kormánybiztosnak az illető vidékre való kiküldése törvényellenes volt. Hasonlókép törvényellenes azon eljárás is, melyet a kormánybiztos követett, illetőleg a me­lyet a ministerium jóváhagyott. A kormánybiztos hivatkozik az 1874: XI. törvényczikkre. Ezen

Next

/
Thumbnails
Contents