Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-250
492 '250. Országos ttléá május 25 1833. ugy, hogy hazánk más nyelvű lakóival mostohán ne bánjunk, de hogy az azokra vonatkozó intézkedéseket is mindig az állam szempontjától vezettetve hozzuk javaslatba és hajtsuk végre. Telepítvényi törvényünk, mely a magános és némileg a kincstári javakon való telepítéseket lehetővé teszi, van. Ha azt változtatni, módosítani szükséges, foglalkozni fog vele a kormány, meg fogja hallgatni, a kiket mint szakértőket meghallgatandóknak tart és a fennálló törvény szándékolt vagy helyeseknek talált módosításai iránt teljes készséggel fog a törvényhozásnak javaslatot előterjeszteni. De már most előre kijelölni annak az irányát, kikötni például, hogy egy általános, egységes, mindent egybefoglaló telepítési törvény legyen, aligha volna czélszerű. Mert különbséget kell tenni, szerintem legalább, a hazában már benlevőkre nézve, ha települni akarnak és különbséget kell tenni a bevándorolni akarókra nézve. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert ez utóbbiaknál már azt hiszem, némi kis válogatás nehezen lenne az állam érdekeinek ártalmára. Erre csak rámutatni kívánván, ismételhetem, hogy a Bukovinából bejöttek irányában ugy azon szempontból, hogy szükséget ne szenvedjenek, hogy az állami czéloknak is megfelelő helyeken létesített állandó telepítvényekben boldogságukat fellelhessék, intézkedni a kormány kötelességének tartja. Ismétlem, hogy a telepítés általánosabb eszközölhetése czéljából a törvényen szükségesnek mutatkozó változtatásokat komoly tanulmány tárgyává teendi, javaslatát elő fogja terjeszteni, a midőn aztán a ház bölcsessége fog felette határozni. De midőn ezt nyilvánítottam, egyúttal igen kérem a t. házat, hogy az indítványt most tárgyalni ne méltóztassék, sőt arra kérném magát az igen t. indítványozó urat, miután az intentióra nézve ugy sincs köztünk különbség, hogy azt a maga részéről visszavonni és szavazás alá bocsátani ne méltóztassék. (Helyeslés.) Kérem ezt azért, mert az én meggyőződésem először, hogy az általam már jelzett szempontokból óvakodni kell attól, hogy túlságos, nem teljesíthető reményeket maga a képviselőház támasszon ; (Ugy van! a jobboldalon) másodszor teszem azért, mert, mint ily esetekben a tapasztalatok bizonyítják, a felelősségre ha nem is figyelmeztetett, de kivált ily módon, mint ma történt, ily irányban figyelmeztetett kormány, ha positiv utasítással el nem láttatik, felelőssége érzésében a kivánt czélt sokkal kevesebb áldozatokkal elérheti, mintha már előzetesen tág körű felhatalmazás adatik neki, melylyel kezében a legextravagansabb dolgokat követheti el és felelősségre sem vonható. (Ugy van! jóbbfelől.) Kérem tehát az igen t. indítványozó urat, méltóztassék megnyugodni abban, hogy indítványa napirendre ne tűzessék. Hiszen a jövő ülésszak elején, ha a kormány nem tette kötelességét, ép ugy módjában lesz azt felelősségre vonni, mint módjában volna, ha indítványa elfogadtatnék. (Helyeslés.) , Irányi Dániel: T. képviselőház! A t. ministerelnök urnak megnyugtató felvilágosítása és Ígérete folytán nem ragaszkodván indítványomhoz, azt szavazás alá bocsátatni nem kívánom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az indítványozó ur visszavonván indítványát, nem szükséges erre nézve a t. háznak határozni. Következik a főrendiház által 409. szám alatt a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslaton tett módosítások tárgyalása. Minthogy a főrendiház csak némely szakaszokra tett módosításokat, véleményem szerint csupán az illető szakaszokhoz tett módosításokat kell felolvasni. (Helyeslés.) Rakovszky István jegyző (olvassa a é. §. 5-ik pontjához tett módosítást). Elnök: Méltóztatik-e a módosítást a t. ház elfogadni? (Helyeslés.) E szerint a főrendiház által a 4. §. 5-ik pontjához beiktattatni kivánt b) pont be fog iktattatni és az eddigi b) pont c), az eddigi. c) pont d)-vel jelöltetik. Rakovszky István jegyző (olvassa al0.§. utolsó előtti bekezdéséhez tett módosítást). Szederkényi Nándor: Az ezen szakasznál tett módosítvány igen nagy abnormitást foglal magában, melyre nézve törvényhozásunkban fájdalom, több példa is van, hanem a jelenlegi eset mégis a maga nemében ritkítja párját. Minden hatósági közeg, minden fórum, melyet a törvényhozás feljogosít arra, hogy bizonyos ügyekben határozatot hozzon, végzést vagy Ítéletet concipiáljon, a dolog természeténél fogva ez csak ugy gyakorolható, ha az illető érdekelteknek megnyilik a tér arra, hogy az így hozott határozatok vagy végzések általuk tudomásul vétetvén, azok az illető intézkedések folytán jogorvoslat tárgyát is képezhetik. Ezen módosítványnak első része azt kimondja, hogy t. i. az illető felek felébbvitellel élhetnek, azonban a későbbi sorok már egy sajátságos dispositiót mutatnak elő, azt t. i., hogy az így hozott végzések csak 15 nap múlva közöltethetnek az illető felekkel, fenhagyatván — igy kell értelmezni a 15 napi határidőt — hogy a hatósági közeg előtt fekvő iratok a pénzügyminister kívánatára felterjesztessenek. Hogy a pénzügyminister arról csak tudomást vegyen-e, vagy pedig mint fórum határozzon e tekintetben, a szakasz néma marad. Azt vagyok bátor már most kérdezni ugy az előadó úrtól, mint a pénzügyminister úrtól, hogy midőn a pénzügyminister az iratokat magához kívánja, mi czél van ezen ténynyel concipiálva? Mint fórum akar benne a pénzügyminister határozni? Megsemmisíteni talán az egész eljárást?
