Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-248

248. országos ülés május 21. 1883. 477 és örökösen oly czikkekkel töltse be, mint a bíróság által megtámadt jelen czikk. Megmondom az okát t. ház. Az emberi társadalom, mint egész, épen olyan, mint az egyes ember maga. Vannak bizonyos ingerek, melyek az ember szervezetét megrázkódtatják, de ha folytonosan ismétlődnek, ha folytonosan érintetik általa az ember, az idegrendszer megszűnik reagálni ellenük. Minden dohányos ember tudja, hogy az első pipa dohány mily óriási bajokba került és végre az idegrendszer megszokja és az egész mulattató élvezetté válik. Sőt meg; lehet szokni ilyen módon a morphiumot, az arzenicumot, meg lehet szoktatni mindent. (Felkiáltások balfelöl: Még Istóczyt is!) Én biztosítom a t. házat, a mennyire én a nevezett antisemita irodalom hatását a társadalomra tanulmányozom és meglehetősen ismerem, hogy itt már a társadalom idegrendszere nem lázong, nem forrong többé, hanem valósággal mulatságosnak kezdi látni az egész dolgot. Mert az a hatás t. ház, a mit specialiter a 12 röpirat után tapasztaltam a nép körében, annak legilletékesebb helyén, a hol valósággal a falu közvéleménye szokott nyilatkozni, t. i. a szárazmalom alatt — az annyi, hogy ily izgató ezikket olvasva elmondj ci a nyugodt lelkű magyar ember: No ez ugyan beadta nekik! Azzal azonban haza megy. Hát t. ház, én részemről, az egész mozgalomban nem itt látom a veszélyt, nem ezen röpiratokban, nem ezen czikkekben, hanem látom a veszedelmet abban, hogy egy nemzet törvényhozása ezekkel a dolgokkal behatóan, tartósan, ismételve foglalkozik; és eonstatálni kívánom azt, hogy azok, kik azt a mozgalmat szitják, egyenesen arra törekszenek is, hogy a törvényhozásokat azzal folytonosan foglalkoztassák. Sőt magának a háznak folyosóiból indul ki az a mozgalom, mely ezélul kitűzte azt, a mit ezen ügynek propagatorai régentén megtámadtak; azok, kik Magyarországnak ministerelnökét egyért folytonosan üldözték, t. i. az elv felfüggesztését. Most a régi támadást kezdik hirdetni, hogy fel kell függeszteni az elvi harczot, az eszme-harcot és meg kell alakítani a magyar parlamentben a sémita és antisemita pártot. Azt hiszem, megérkezett az idő arra, hogy ha más nem, legalább az én csekélységem emelje fel innen a parlamentből a szavát ezen törekvés ellen. Én, t.ház, Istóczy Győző és társai törekvését tudom, mire vegyem és mennyire becsüljem. Én elismerem, hogy Istóczy képviselőtársam komolyan, következetesen törekszik. Ö csak egyben van rósz utón s ez az, hogy egy ilyen nehéz kérdésben, a mely socialis nemzetgazdászati oldallal bir, sőt melynek faji jellege is van s ezért egyike a legbonyodalmasabbaknak csak a gyűlöletet s nem a tudományt alkalmazza. Itt a vak gyűlölet konkolyt hint s épen ezekkel a parlamentet megmételyezi. Annak szerintem, hogy ezen kérdés megoldassék, egészen más útja és módja van. Igen, mondják, de az mégis az oroszlán hangja, mely kihangzik az Istóczy szájából és ezen röpiratokból. Hát t. ház, legyen igaz, hogy oroszlán-hang, hogy ezen hang' talán megrázkódtatja, a magyar társadalmat, bordái recsegnek, -ropognak. Hát legyen az az oroszlán hangja, de én az oroszlán hangján kívül hallom a sakál üvöltését s csaholását; is mert ott, a hol az oroszlán prédára indul, nyomon követik őt a sakálok, hogy prédájának maradványain ők is lakmározzanak. Hát ez egy természeti kép, ebben van nagy igazság és én azt hiszem, hogy egy igazi oroszlán ordít és hogy a sakálok is hangot adnak, csak hogy ez egyszer kaliczkában. Es ezen kaliczkának vasrudjait alkotja azon vak gyűlölet, alkotja az, hogy tanulmány, komoly beható tanulmány nélkül fognak ily kérdések megoldásához, melyekkel a legvilágosabb elmék foglalkoznak. Hát ezen tanulmány hiánya és a valóságos objectiv Ítélet hiánya képezi ezen kaliczka vasrudjait és én tudom, hogy ezeket az ő rendszerűkkel széttörni nem fogják. T. ház! Én szerettem volna látni, hogy a mentelmi bizottság nem csak expediáló fórum legyen, hiszen akárhány mentelmi ügynél tapasztaltuk már e házban, hogy tökéletesen egy járásbiró vagy albiró szerepébe képzeli magát, hanem legyen jury, mely az összes körülményeket és viszonyokat számbaveszi és azokra alapítja a maga ítéletét. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És én meg vagyok róla győződve, hogy ha a mentelmi bizottság ebben az ügyben is ugy járt volna el: ha meggondolta volna azt, hogy itt évek hosszú során át folytonosan és rendszeresen jelent meg egy folyóirat, melynek majdnem minden oldala megtámadható épen azon alapon, mint azon czikk maga és a támadás a bíróság részéről még sem történt meg: nem hozta volna ezen ügyet ily alakban a képviselőház elé, hanem magasabb szempontból határozott és azt mondotta volna, hogy a dolog a maga valóságában akként áll, hogy vagy van bíróság Magyarországon, mely tudja a maga kötelességét s ám tegye meg azt mindenkor s tette volna meg már akkor, mikor a 12 röpirat első száma megjelent, (Helyeslés a szélső baloldalon) vagy pedig nincs ily bíróság; de én nem vagyok hajlandó a bíróság függetlenségének fogalmát meghamisítani, mert a fenforgó esetben, legalább nézetem szerint, szükségképen ugy tűnik fel az, hogy a bíróság a fogalmat így állítja fel: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Az a dolog tényleg ugy áll, hogy vagy lát ezen ügyben bűntettet: de akkor maga az egész röpiratsor is bűntettet foglal magában, vagy ha ebben nem lát büntettet, akkor ne javasoljon a háznak oly dolgot, mely Magyarország bíróságait legalább egészben véve