Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-248

476 248. országos ülés május 21- 1883. növekszik". Vegyük elő a statistikát. Magyarországban 625,000 zsidó van, holott ez alig néhány évtized alatt szaporodott ilyen fokra. Ha ez gradátim igy megy, méltóztassanak megnézni néhány év múlva, mennyi zsidó lesz az országban, kik a régi jó magyar népet kiszorítják birtokából és sohasem lesz olyan jó magyar, mint amaz volt. T. ház! Ne méltóztassanak olyan túlságosan érzékenyen venni, mikor zsidókról van szó. Én sajátságosnak tartom azt, hogy mikor a sajtónak egy része megtámadja a kormánypártot s annak egyes tagjait hazaárulóknak nevezi, nem zúdul fel senki, de ha a zsidókról van szó, akkor azoknak mindjárt védelmére kelnek. Én ezt helyesnek nem tartom s nem fogadhatom el a t. előadó ur nézeteit, hanem kérem a t. házat, hogy ne függeszsze fel Istóczy t. képviselőtársam mentelmi jogát. Hermán Ottó: T. ház! Én azt hiszem, hogy ugy ez ügynek előadója, mint az imént előttem szólott t. képviselő ur ugy tárgyalták ez ügyet, a mint azt tárgyalni nem lehet és nem szabad. Mielőtt én saját szempontomból bírálatot mondanék, kijelentem a t. ház előtt, hogy én csupán csak mint a háznak tagja kivánok hozzászólani ez ügyhöz ; nem a párt nevében szólalok fel, csak a magam nevében, már most is kijelentvén, hogy a mentelmi bizottság előterjesztéséhez szavazatommal járulni nem fogok. T. ház! E dolognak, mely ismételve kisért a magyar törvényhozási teremben, épen ez eset ötletéből van politikai jelentősége, van parlamentáris, bíráskodási és psychologiai jelentősége egyáltalán; s kérdem a t. házat, vájjon egy nemzet törvényhozása lehet-e arra kárhoztatva, hogy ide behurczoltassanak olyan dolgok, melyek a törvényhozás elé tulaj donképen nem is valók és hozassanak ide olyan formában és biráltassanak el ugy, mint azoknak elbiráltatniok nem szabad, hogy igy súlyt nyerjenek? Tekintetbe véve azt, hogy a magyar társadalomban a zsidó - kérdés tagadhatatlanul lüktet s hogy immár ennek szellemi vezetője, kinek nem csak ez országban van bizonyos jelentősége, hanem már a külföldön is kidomborodott s áll most a parlament előtt a maga sajtóügyével: azt hiszem, e dolgon már könnyű szerével egyszerűen átsurranni nem lehet. A t. előadó ur rosszul fogta fel a szerepét, épen ugy, mint feladatát a mentelmi bizottság. Mert nem bíráskodásról van nála szó, nem Ítéletet volt hivatva mondani a bizottság, hanem mint jury, nem csak az előtte fekvő sorokra volt szabad ítéletét alapítani, hanem minden körülményt egybevetve kellett volna eljárnia s kitüntetni és kimutatni azt, hogy a jelen esetben fenforog-e zaklatás, igen vagy nem? (Ugy van! a szélső balon.) Constatálom t. ház, hogy a bizottság jelentésében ez a szó „zaklatás" egyáltalában nem fordul elő és hogy a bizottság hivatása a házszabályok szellemében főképen az: constatálni, hogy forog-e fenn zaklatás vagy sem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) No már t. képviselőház, a biró a ház plénuma, azon jelentés alapján, a melyet az előadó ur a bizottság nevében előterjeszt. Ámde a felületesség netovábbja van elérve azon előterjesztésben, mert egész Magyarország tudja azt, hogy Magyarországon három esztendő óta jelenik meg egy folyóirat, a melynek czíme „12 röpirat" és a mely első számától az utolsóig folytonos következetességgel izgat a zsidóság ellen. Honnan van az t. ház, hogy ezen irodalmi vállalatnak csak egy czikke vétetik üldözés alá, mikor ez csak egy lánczszem egy rendszerben, egy sorozatban ? Hát nem közelít a gyanú t. ház, hogy miután constatálva van, hogy ezen folyóirat folyvást izgat és zaklat, kitűz oly czélokat, a melyek a sajtó-törvénybe ütköznek és hogy ezelőtt az államügyészség soha nem talált okot arra, hogy ezen folyóiratot megtámadja, hogy ez azért történt, mert annak szerkesztője és az antisemita mozgalom vezetője Istóczy Győző képviselő ur azokról a padokról támogatta a kormányt. És talán az ercsii határban elhangzott kettős baklövés (Élénk derültség) elég arra, hogy egy ország igazságszolgáltatása egészen máskép lássa már most a dolgokat, (Halljuk! Halljuk!) És íme, mikor Istóczy képviselő ur kilép a kormánypártból, felébred az államügyészségben az a kötelességérzet és üldözőbe veszi ezt a czikket. Azt hiszem t. ház, hogy mégis csak megfelelne a ház méltóságának, hogy ne igy bíráljon el egy dolgot, hanem máskép. Én, t. ház, vállalkozom arra, hogy az incriminált czikket megbírálva, ad absurdum vezessem. (Halljuk.' Halljuk!) Azt hiszem, megengedi a t. ház, hogy a magyar nemzet szabadságharczából egy történeti reminiscentiát idézzek fel (Halljuk! Halljuk!) Egyik legeredetibb, legtőrölmetszetebb alakja a márcziusi napoknak Sükey volt. A hagyomány fentartotta azt.hogy midőn a forrongó és zajongó nép Ghyczy Kálmánt kívánta meghallgatni. Ghyczy beszélni kezdett és beszélt, mint mondani szokás okosan. Erre Sükey azt mondta, menjünk el innen, ez az ember okosan beszél, okosan beszélő emberrel pedig forradalmat csinálni nem lehet. (Élénk derültség.) Megfordítva áll a dolog a jelen esetbem (Halljuk! Halljuk!) A ki akkor, a mikor a társadalom nem forrong, a mikor a társadalomban semmiféle izgató eszmék nem lüktetnek; a mikor késélre az ügyek állítva nincsenek, bolondokat beszél; (Élénk derültség) no hát az forradalmat csinálni nem fog. Hát t. ház, én kívánom, hogy Istóczy Győző képviselő ur a ki az antisemita mozgalom elismert vezére, a ki a mellett csakugyan nagy tevékenységet fejt ki, az ő röpiratait folytonosan