Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-246

246. országos ülés május 11. 1SS3. 465 hányszor fordult elő az eset, hogy nem mindig annak javára szól a kölcsön, a kinek terhére bekebeleztetik. Például, fordult elő eset, tudomásom szerint, hogy meg akartak indítani hírlapot, annak cautióját a tulajdonos nem birta letenni s az másnak terhére bekebelezietett. Ez tényleg előfordult. Itt tényleg a kincstár közvetítőleg veszi fel az összeget, azon törlesztési összegek terhére, a melylyel a telepítvényesek tartoznak a kincstárnak. Tehát in ultima analysi ezek terhére van felvéve és ezt törlesztik azok, kik a részleteket fizetik. De másfelől a törlesztési szótugy magyarázni, mint a t. képviselő ur tette csak részben helyes s ezt felhozom az eredeti javaslat czímének védelmére ; mert törleszteni nemcsak lerovás által lehet, de egyszersmind a későbbi esedékes járadékok escomptirozása által is lehet. És hogy ha lerovás alatt értjük azt a törlesztést, a melylyel tartoznak a kincstári telepítvényesek, valamint azon müveletet, melynek segélyével elszámol a kincstár, tehát törleszti azon esedékes járadékot a S maga javára, az szintén törlesztésnek veendő, a j mint hogy például intézetekkel szemben törlesztési kölcsön alatt nem az értetik, hogy ezen intézetek törlesztik azt, hanem a maguk javára azon járadékokat felszámítják s azon összeget, a melyet kölcsön adtak, épen ugy törlesztik. A kincstár sem tekinthető egyébnek eddigelé jelenlegi helyzetében, mint ezen adózóknak hitelezője ; hitelez nekik, a müveletet a maga terhére csinálja s azon módot nyújtotta nekik, hogy tartozásaikat hosszú idő alatt törleszszék, most pedig ezen jogot, ezen aetiv követelését escomptirozza, tehát a maga számára és a maga javára törleszt. Azt hiszem, mind a két irányban a valóságnak felel meg a czím és ha a bizottság azt módosította, annak egyszerű oka az, hogy először rövidebb czímet akart, másodszor pedig csakugyan sokkal inkább megfelel a valóságnak, a rövid idő alatt keletkező viszonynak, hogy azoknak a telepítvényeseknek nevére s azok terhére kebeleztetik be. Továbbá kifogást tett a t. képviselő ur az ellen, hogy tulaj donkép nem is kölcsönökről, hanem egy kölesönről van szó, épen mert a törvényjavaslat keresztülvitelével van kapcsolatban ez is. Erre vonatkozólag a 2. §. intézkedik, hogy ezen telepítvényesek tulajdonjoga rövid idő alatt átiratik s ezeknek terhére a kölcsönnek megfelelő része szintén átiratik. Itt tehát nem egy kölcsön átírásáról van szó, hanem mindazon apró kölcsönökről, melyek ezen járadékösszegnek megfelelnek, mely járadék escomptirozásáról van szó. Itt elismerem, hogy a kincstár közbelépése és escompt-üzlete egy kis zavart okozhat az áttekintésben ; de itt mindig a hitelműveletek egész keresztülvitelét és teljes czélját kell tekintetbe venni. (Helyeslés jőbbfelöl.) Keresztülvive pedig tulaj donkép akkor van, midőn a tulajdonjog azokra átiraKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XII. KÖTET. tik s egyszersmind az illető teher az ő terhükre bekebeleztetik. Ez a valódi, hosszú éveken át tartandó viszony, nem pedig az az ideiglenes viszony, a mely most fennáll. Továbbá abban is téved a t. képviselő ur, hogy itt tulajdonkép 22 község terhére felveendő kölcsönről van szó. Mert a községek itt egyáltalában nem érintetnek, azon községek, a melyek itt a kimutatásban vannak, csak azon helyet jelzik, a hol azon^ telepítvényesek laknak, de a községeknek ezen egész műveletben semmi szerepe nincs. Itt szó van a telepítvényeseknek a kincstárral, a kincstárnak a hitelintézettel s innét a telepítvényeseknek a kincstárral való viszonyáról. A mi az összegnek kitételét illeti, énat. képviselő urat arra utalom, hogy akárhol van törvényeinkben több eset, midőn a kölcsön összege kifejezve nincs. És különösen téved a t. képviselő ur az összegre nézve is. Ebben a tekintetben módosítványa épen határozottan téves még az ő szempontjából is, mert ez már — bocsásson meg — csakugyan valótlanságot fejez ki, a mennyiben beszél 6.800,000 frt erejéig felveendő kölcsönről, pedig 6.800,000 frt névszerinti értékű záloglevélben felveendő kölcsönről van szó, tehát nem az ellenérték veendő megfelelően, hanem egyszerűen az illető árfolyam melletti elértékesítésből befolyó összeg. Ennélfogva az általa javasolt czím nemcsak azon hibába esnék, mint a melyben nézetem szerint a képviselő urnak többi okoskodása szenved, hanem abba is, hogy valótlanságot fejezne ki. Kérem az eredeti szöveg elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Lázár Ádám°. T. ház! Az előadó ur, daczára annak, hogy hite szerint mindig valóságokat beszélt, a legnagyobb tévedésben van. (Halljuk!) Kitűnik ez abból, hogy a tegnapi tárgyalásban az ellenzék részéről kijelentetett, hogy ezen törvényjavaslat magánjogi viszonyt sért s a telepesek érdekeit megzavarja. Maga az előadó ur is beismeri, de a t. pénzügyministcr ur tegnap kimondotta, hogy váltságszerződések vannak kötve a telepesekkel a nélkül, hogy ők be volnának kebelezve mint tulajdonosok. Ezen magánjogi viszony itt hallgatva érintetlenül hagyatik, azonban a mi a törvényjavaslat által czéloztatik ezen magánjogi viszony megsértésével, az az, hogy ők egy harmadiknak köttetnek le hirük, tudtuk és beleegyezésük nélkül. Valótlanság tehát, a mit az előadó ur állított. De másodszor szembetűnő azon — nem mondom —járatlanság, de félrevezetési szándék, midőn j a telekkönyvi állapotnak minőségét, jogszerű fogal| mát, ugv látszik, a t. előadó ur egészen ignorálja, j sőt igyekszik a t. házzal is ignoráltatni, tévedésbe ! akarván ejteni az iránt, hogy ezen telepítvénye| seket, miután nincsenek telekkönyvezve, hogy j lehessen mint főjelzálognyujtókat lekötni. ! Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat 59