Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-222

gg 822. országos ülés április 11. 1883. felszólalni, hanem a 32. §. harmadik bekezdése ellen szándékozom módosítványt benyújtani. Méltóztassék csak figyelemmel megolvasni a harmadik bekezdést; az azt mondja, hogy „ha 10, illetőleg 15 és 18, illetőleg 20 óránál többet tanítanak, azért méltányos külön díjban részesítendők*. Én e közt és a második bekezdés közt eontradictiót látok, mert azt mondja a második bekezdés, hogy az igazgató 10, legfeljebb 15, a szaktanárok 25, a rajztanárok 28 heti tanítási óránál többre semmi esetre sem vállalkozhatnak. Már ha „semmi esetre sem" vállalkozhatnak, akkor hogyan lehet az utolsó bekezdésben mégis azt mondani, hogy ha mégis vállalkoznak, külön díjban részesítendők. Ebben ellenmondás van (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) s ennélfogva bátor vagyok módosítványt benyújtani, mely szerint a javaslatból kihagyandó lenne: „10, illetőleg 15 és" és módosíttatnék a szöveg ekként: „ha a tanár 18, illetőleg 20 óránál többet tanít, azért méltányos külön díjban részesítendő". Az igazgatók hagyassanak ki. (Helyeslés a szélső baloldalon-) Elnö k: Fel fog olvastatni a módosítvány. Rakovszky István jegyző (olvassa a módosítványt). Hoitsy Pál: T. ház! Nekem csak néhány megjegyzésem van ezen szakasz utolsó bekezdésére. Ezen bekezdés ugyanis arról intézkedik, hogy a tanároknak olyan foglalkozást ne lehessen teljesíteni, mely az ő hivatásukkal némileg ellentétben áll, csakis a szakministernek vagy egyházi főhatóságoknak esetről esetre való intézkedése következtében. Én nem vagyok ugyan a mellett, hogy a tanár mindenféle más foglalkozást is vállaljon s egyáltalában nem vagyok annak barátja, hogy pénzintézeteknél vagy nem tudom más hasonló intézeteknél állást foglaljon el; hanem mégis vannak olyan foglalkozások, melyekben nem volna tanácsos őt korlátolni. így például a tanároknak egy nagy része tudományos kérdésekkel foglalkozik, a tudományos téren állást szerez magának és nagyon gyakran előfordulhat azon eset, hogy mint ilyennek részt kell vennie tudományos társulatok üléseiben, vagy képviselnie kell valamely testületet külföldön. Én egyáltalában nem szeretném, hogy ilyenekben is meg legyen kötve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha csak azt akarjuk megakadályozni, hogy el ne mehessen helyéről s ez által óráit el ne mulaszsza, erre külön intézkedés nem szükséges, azt ugy sem fogja tenni, mert e tekintetben a rendtartásban különben is foglaltatik intézkedés, a törvényben tehát nem szükséges még külön intézkedésről is gondoskodni. Azután a tanárokat sokszor felhasználják practicus kérdések megoldása körül, mint például a kormány a természettannal foglalkozó tanárokat nyáron át, mint a phylloxera-bizottság tagjait utaztatja. Hát minek megkötni a tanárok alkalmazhatóságát, mikor arra egyáltalában nincsen szükség. Én hiszem és reménylem, hogy a minister urnak sem intentiója ez, hogy ily intézkedés által a tanárokat korlátozza és azért arra kérem, hogy egyezzék bele, hogy a szakasz ezen utolsó bekezdése egyszerűen kihagyassék. Trefort Ágoston, vallás- és közokta tásügyi minister: E szakaszban foglalt intézkedés rendkívül szükséges, mert tapasztalatból mindnyájan tudjuk, hogy a tanár urak közül egyesek — kiket egyébiránt nagyon tisztelek — némelykor visszaélést követnek el. Voltak tanárok, kik mellékfoglalkozásokkal annyira meg voltak terhelve, hogy mindennek megfeleltek, csak hivataluknak nem. Ezen intézkedésnek nem az aczélja, hogy a tanár a maga szellemi tudományos tevékenységében megakadályoztassák s ez nem zárja ki azt, hogy congressusra külföldre mehessen, tudományos megbízást teljesíthessen. De elvégre is minden tanár mégis egyszersmind tisztviselő, akár állami intézeten, vagy felekezetiben legyen; azért szükséges, hogy mielőtt eltávozik, azt tudtára adj a és engedélyt kérjen az illető hatóságtól, akár a minister az, akár felekezeti hatóságtól. Mert bizonyosan sem a ministernek, sem a felekezeti iskolai hatóságnak nem lehet czélja, hogy a tanárokat szellemi és tudományos működésükben akadályozza. De mégis furcsa dolog volna, hogy a tanár elmehessen akármikor, a nélkül, hogy az illető hatóságnak bejelentse. Én tehát azt hiszem, hogy a tanárokat tudományos működésükben ez nem fogja akadályozni s azért kérném, méltóztassék ezen harmadik és negyedik alineát megtartani. (Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Hoitsy Pál által beadott módosítást). Csanády Sándor: Én egyáltalán nem látok okot arra nézve, hogy bármely gymnasiumban nagyobb számú tanárok alkalmaztassanak, mint a hány osztály van azon gymnasiumban, kivéve azt, hogy az igazgató még e számon kivül legyen. — Ugyanazért én Turgonyi Lajos t. barátom indítványát elfogadom. A hetenkénti tanórák számát illetőleg én azt hiszem, hogy a t. tanár urak nem fogják nagyon megerőltetni magukat, ha naponként négy órát fognak tanítani. Ha mi itt folytonosan négy órát ülhetünk, miért ne taníthatnának a tanár urak négy órát, a nélkül, hogy ezen négy órai tanításért újabban díjaztatnának. Ugyanazért én nem fogadom el a szakasz azon bekezdését, mely szerint a húsz órán tiüi működés külön díjaztassék. György Endre: T. ház! A beadott módosítások közül Hoitsy Pál képviselő ur módosítása egészen felesleges, a minek csakugyan semmi értelme nincs. Hiszen, ha a tanár oly foglalkozásban