Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-242

386 242. országos filés május 7. 1883. Elnök: A kérvények 32. sorjegyzéke ki fog nyomatni és a ház tagjai közt szét fog osztatni. A kérvények megtekinthetés végett a ház irodájába fognak letétetni és a sorjegyzék, a mennyiben szombaton ülés tartatnék, a szombati ülésben fog tárgyaltaim. Ha azonban szombaton nem volna ülés, a ház későbbre tartja fenn magának a napirendre való tűzés iránti intézkedést. Egyéb bejelentés nem lévén, következik a közgazdasági bizottságnak 399. számú jelentése az 1881. évi november hó 7-én Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés hatályának meghosszabbításáról szóló 395. számú törvényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a bizottság jelentését felolvasottnak méltóztatik tekinteni, az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottsági előadót. Gr. Bethlen Ödön: A Francziaországgal 1881. évi november hó 7-én kötött kereskedelmi szerződés, illetőleg az ezen szerződés hatályának meghosszabbítását tartalmazó egyezmény folyó hó 16-án lejárván, szükséges,hogy a szerződéses viszony Francziaországgal ezen naptól kezdve meghosszabbittassék, mert időközben nem sikerült egy végleges szerződést megkötni. A közgazdasági bizottság tehát elfogadásra ajánlja a i háznak a jelen törvényjavaslatot, mint olyant, a mely hivatva van a hiányt ideiglenesen pótolni. Gr. Apponyi Albert: Nekem nincs észrevételem magára a törvényjavaslatra, a mely úgy szólván önként érthető hézagpótló intézkedést tartalmaz. De kénytelen vagyok a közgazdasági bizottság jelentésének második alineáj ára egy rövid észrevételt tenni. Ezen bekezdés igy hangzik: „Egyúttal örvendetes tudomásul veszi a bizottság a javaslat azon részét, mely a szerződéses politikához való visszatérést biztos kilátásba helyezi. " Az ezen passusban nyilatkozó túlságos optimismust a helyzetnek felfogásában, kötelességemnek tartom a maga mérvére leszállítani: mert nem szeretném, hogy — a mennyiben ezen ügy az országban közfigyelemben részesül — a képviselőháznak egy hivatalos okmánya által oly felfogások és remények gerjesztessenek, a melyeknek megvalósulására, nekem legalább édes kevés reményem van. Ha a t. bizottság csak óhaját fejezte volna ki az iránt, hogy a szerződéses kereskedelmi politikához való viszatérés létesüljön, nem lett volna erre nézve megjegyzésem, mert magam is óhajtom, hogy a középeurópai eontinentális államok között az egymásközti harczot kizáró békés és szabad forgalmat biztosító kereskedelmi politika érvényesüljön. De ha ez iránt biztos remény nyilvánittatik, kénytelen vagyok ezzel szemben megjegyezni, hogv én ezen biztos reményt nem osztom s erre a javaslatba alapot sem látok. A javaslat mindössze azt tartalmazza, hogy a jelenlegi franczia kormány és az osztyák-magyar monarchia kormányai óhajtanak tárgyalásokba bocsátkozni egy szerződés megkötése iránt és kívánják annak létrejövetelét. De a létező és még folyton érvényesülő kereskedelempolitikai áramlatok mellett ez magában véve mégnagyon is kevés biztosítékot nyújt arra nézve, hogy Francziaországgal sikerüljön ily kereskedelmi szerződést megkötni. Ezen kivül még figyelembe kell vennünk azon eltagadhatlan tényt, hogy Magyarországnak ép ugy, mint az egész osztrák monarchiának külkereskedelmi forgalmában annyira domináló szerepet játszik a összeköttetés Németországgal, hogy kereskedelmi politikánk helyzetének typusa tulaj • donképen attól függ, hogy minő módon van rendezve kereskedelmi viszonyunk Németországhoz. De ez még kiterjed a többi országokhoz való viszonyunkra is, mert tudvalevőleg Németországgal a legtöbb kedvezményezettséget biztosító szerződésünk van és ennek folytán minden előny, mely egy netalán megkötendő kereskedelmi szerződésben Francziaországnak biztosíttatik, ipsojure minden ellenszolgáltatás nélkül Németországnak ismételve megadatik. Már pedig miután nekünk legfőbb érdekünk az volna, Németországot reábirni, hogy kereskedelmi politikájában a mi érdekeinknek megfelelő fordulatot eszközöljön, alig hiszem, hogy ugy a mi kormányunk, mint az osztrák kormány, hajlandó legyen Francziaországnak nagyon lényeges engedményeket adni, tekintettel arra, hogy ezek Németországnak is megadottaknak veendők volnának s ez által Németország ingyen nyerné megannak nagy részét, a mi monarchiánktól kereskedelmi téren concessiókért egyáltalán várható ;s igy csekélyebbé válnék a kilátás arra, hogy Németország engedményekért szerepelhető kereskedelmi szerződés megkötésére magát indíttatva érezze. Röviden összefoglalva nézetemet, én sem nem ellenzem azt, hogy megkiséreltessék Francziaországgal a kereskedelmi szerződés létrehozatala, feltéve, hogy az avval folytatott tárgyalásoknál a visszahatás, melyet az Németországhoz fennálló viszonyunkra gyakorol figyelmen kivül nem hagyatik, sem azt nem akarom kifejezni, hogyabsolute ki van zárva azon tárgyalásoknak sikere. Óhajtom is, hogy legyen sikere: de azt a felfogást, hogy most már a szerződéses kereskedelmi politikához való visszatérés biztos kilátásban legyen, semmikép nem oszthatom, inkább ennek ellenkezőjét tartom a helyzet signaturájának megfelelőnek. Ezen helyreigazítással különben magához a törvényjavaslathoz hozzájárulok. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a Francziaországgal kötött szerződés hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot áta-