Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-241
í»7^ 24Í országos üléi Ság aiöadója: Méltóztassanak megengedni, hogy az ügy elvi fontosságát tekintve, az igazságügyi bizottság által javasolt szöveg védelmére a zárszóhoz való jogommal éljek és élve e jogommal, refleetáljak azon észrevételek lényegeire, a melyek az igazságügyi bizottság által javasalt szakasz ellen a tárgyalás során felhozattak. (Halljuk.') Mindenek előtt kijelentem, hogy én a szakasz szövegezésére nézve Szilágyi Dezső t. képviselő ar módosításához hozzájárulok. Hozzájárulok azon indokból, mert bár ez által a felszólalási jog némileg korlátozva lesz, kétségtelen, hogy azon szöveg, melyet o javasolt, bizonyos aggályoknak és ellenérveknek halomra döntésére már egymagában elégséges. Hozzájárulok a szöveghez, mert kétségtelen és elvitathatlan, hogy a pénzügyi közigazgatási bíróság hatásköréhez utalt kérdésekben az adózó és illetékköteles fél érdekeinek fokozott megóvására az eljárás egész vonalán teljes fölénynyel biró kincstárral szemben mnlhatlanul szükség van. Hozzájárulok végre azon indokból, mert erős meggyőződésem, hogy ha azon szűkebb 'térben fogadtatik is el a faeultativ szóbeliség/nielyet Szilágyi Dezső t. barátom indítványozott, annak gyakorlati alkalmazása el fogja oszlatni azon aggályokat, melyek nézetem szerint egészen alaptalanul hozatnak fel ellenében és ez lesz a legjobb mód arra nézve, hogy azután idővel a szóbeliség megfelelő kiterjesztésben részesülhessen. A mi a felhozott ellenérvek ezáfolatát illeti, mindenekelőtt egy rövid megjegyzésem i van azokra, a miket a t, előadó nr mondott. 0 azt mondja, hogy ezen kérdés szabályozását az ügyrendre bizni nem lehet, hanem egy egész perrendtartás volna szükséges. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy e részben téved t. barátom és hivatkozhatnám külföldi analóg példákra, a hol egyáltalán semmi más nincs kimondva, mint az, hogy a feleket a felszólás joga megilleti, részletek az ügyrendben vannak szabályozva. Nem tudom, nem e sokkal fontosabb dolgokat biztunk már ügyrendbeli szabályozásra, mint azt, hogy a felszólalás módozatai részletesen megállapittassanak. De helytelenül is idézte az előadó ur az igazságügyi bizottság jelentését, mikor azt monda, hogy a hézag pótlását említve az új bizonyítékok előterjesztésének következményeit említette; mert azon passüsbana hézag pótlását megelőzi az, hogy a felek az előadásnak vélekedésük szerinti netaláni hézagait pótolhassák és érveiket az itélő bíróság előtt előterjeszthessék. Itt tehát nemíúj bizonyítékra van a súlypont helyezve. Egyébiránt, ha az ríj bizonyíték esetleg a szóbeli előterjesztés során hozatnék is fel, bár ezt Szilágyi Dezső t. barátomnak általam elfogadott módosítványa kizárja, akkor is csak az volna a következmény, hogy a közä május S. 1SS3« igazgatási bíróság azon módon, mely módhoz a pénzügyi bizottság is hozzájárult, a tények bővebb kiderítését feloldó határozattal rendelné el, a mi igy is a pénzügyi bizottság szövegezése szerint is megtörténik. Legfontosabb érvül a j" avaslat ellen felhozatott a költségesség s megvallom, e részben oly túlzások történtek, (ügy van! a baloldalon) hogy ezt szó nélkül hagyni nézetem szerint nem lehet. Mondatott, hogy 40—60 bíróra van szükség, hogy meg kell majd tizszerezni a bírákat, a mit a t. pénzügyi bizottsági előadó ugyan már ledevalvált kétszeres-háromszorosra, de Gáli József képviselő ur még túllicitálva, azt mondta, hogy oly nagy testület lesz szükséges, mely legalább a curiai bírákkal egyenlő számú birákból álljon. Engedelmet kérek í. képviselő urak, én ezen érvelést komolynak el nem fogadhatom; (Helyeslés balfelöl) mert tapasztalati adatokra támaszkodva, mondhatom, hogy kivált azon szűk korlátok közé szorítva, a melyet Szilágyi Dezső képviselő ur indítványa tartalmaz, ez a felszólalási jog igénybe vétele- legfelebb egy, vagy ha sokat mondok, két bíróval többnek alkalmazását tenné szükségessé ; s én ha ezt állítom, állításomra érvet is fogok felhozni. Faeultativ eljárás ép ily ügyekben más országokban is van. Francziaországban például az összes administrativ ügyekben a közigazgatás, igazságszolgáltatás hatáskörébe utalt ügyek épugy faeultativ szóbeli eljárással tárgyaltatnak, mint az igazságügyi bizottság ezt javasolja és a tapasztalás eredménye azt mutatja, hogy évenkénti 400,000 ilyügyből 10—11,000-ben, természetesen a legfontosabban veszik a felek igénybe a felszólalás jogát, a mi nem teszi az összes ügyek 3°/ 0-át. Es hivatkozhatom nálunk lévő tapasztalati adatokra. Igen jól fogja tudni t. képviselőtársam, hogy az adókivető és felszólalási bizottságban a felszólalási jog a feleknek meg van engedve és menjen el a képviselő ur oda, pedig nem kell az egész országból Budapestre jönni, közel található a bizottság és mégis látni fogja, hogy mily ritkán és kivételesen, csak fontosabb ügyekben veszik a felek igénybe a védekezési jogot. Azt gondolom, hogy az államköltség szempontjából igen túlzó állítások ezek és igen túlzó volt t. képviselőtársam azon érvelése, hogy egész Curiát és az ügyészek egész seregét kell szervezni. És a mennyiben magánfél érdekének figyelembe vételéről van szó, bátor vagyok e részben a már kifejtettekhez csak azt megjegyezni, hogy azL, a mit mi javaslunk a magánfél érdekének megóvása szempontjából a jogegyenlőség nek, megfelelőbbnek, a magánfelek által sokkal könnyebben igénybevehetőnek tartom, mint a mi következni fog, ha a pénzügyi bizottság