Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

241. országos ülés május 5. 1881 373 szövegezése elfogadtatik; mert a mi javaslatunk általánosan és egyformán megengedi mindenkinek tv szóbeli védekezést, megengedi személyesen vagy meghatalmazott által, inig ha a pénzügyi bizottság javaslata fogadtatik el, ezen bíróságnál ugyanaz fog lenni, a mi van a felső bíróságoknál, az a kikerülhetlen rósz: az informatió, a mely a felekre sokkal költségesebb és terhesebb s a melyet a gazdag vagyonos és befolyásos emberek sokkal könnyebben vehetnek igénybe, mint a szegények. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Hegedűs Sándor t. előadó ur első felszólalásában az új perrendtartással hozta kapcsolatba a szóbeliség behozatalát s azt mondta, hogy azt azért nem lehet már behozni, mert a polgári perrendtartás nem változott. Engedelmet kérek, e törvényjavaslat tárgyát képező ügyekben igenis változott a perrendtartás, illetőleg ezen törvényjavaslat e részben egy egészen új perrendtartást képez. Hivatkozom csak a szomszéd Ausztriára, a hol az írásbeliség a polgári perjogban a maga egész merevségében fennáll és mégis mikor a közigazgatási bíráskodás behozatott, szükségesnek és elkerülhetlennek látták a régi rendszerrel szakítni és a facultativ szóbeli eljárást behozni. És ha a t. pénzügyminister ur erre azt mondja: jaj, ez más dolog, mert Ausztriában egészen más az eljárás, ott a ténykérdésben rendszerint nem itél a közigazgatási bíróság, ott nem hozj meriíorialis ítéletet, hanem csak feloldó határozatot, mely kötelező az alsóbb közigazgatási hatóságokra : akkor készségesen elismerem, hogy ez a különbség csakugyan áll, hanem én ebből épen az ellenkező consequentiát vonom le, azt a consequentiát, t. L, hogy ha Ausztriában annak daczára, hogy a ténykérdés rendszerint nem vitatható, mégis szükségesnek látszott a facultativ szóbeli eljárás behozatala, ugy annál fokozottabban szükséges ez nálunk, a hol a ténykérdés vitatható, ahol a ténykérdés előadására vonatkozó netaláni hiányokat pótolni kell. Éles Henrik képviselő ur azt hangsúlyozta, hogy az ügyvédek is tévedhetnek és ezt mindjárt be is bizonyította, mert ha jól tudom, ő is az ügyvédi osztályhoz tartozik és beszédének egész fonalán át beszél a contradictorius eljárásról és azt ugy akarja előtüntetni, mintha az egj^értelmü lenne a szóbeli eljárással; pedig contradictorius eljárás és szóbeliség (Igaz! Ugy van! balfelől) egészen más; mert a condratictorius eljárás megvan épen ugy az írásbeliségnél, mint a szóbeliségnél. De tévedett t. barátom abban is, mikor azt mondta, hogy külföldön conformis a közigazgatási perekre vonatkozó eljárás a rendes perbeli; eljárással. Hát engedelmet kérek, t. képviselőtársam, nem tud, talán egy államot kivéve, mutatni oly országot, a melyben e két eljárás conformis volna. Ellenkezőleg rámutatok Francziaorszagra, a hol a rendes perekben a kötelező szóbeliség áll fenn, a közigazgatási perekre nézve pedig a facultativ szóbeliség; reá mutatok Ausztriára, ahol a rendes perekre nézve a legridegebb Írásbeliség áll fenn, a közigazgatási perekre nézve pedig a facultativ szóbeliség. Tehát ez nem érv arra, hogy azért ne hozzuk be itt a facultativ szóbeliséget, azért ne lépjünk a kezdeményezés terére, mert még a rendes polgári perekre nézve nem hozatott be a szóbeliség. Gáli József t. barátom azt mondta, hogy e javaslat az Írásbeliségnek és szóbeliségnek egy szerencsétlen egyesítése oly módon, hogy a bírót magas állásáról lerántj a, a feleknek alárendeli, referádáját kiteszi a felek kritikájának, mondta, hogy formaszerü polémia fog fejlődni a bíró és fél között és ez aláássa abirói tekintélyt és azután felhívott bennünket, hogy mutassunk külföldön valahol egy ilyen eljárást. Hát én első sorban is viszonzásul tisztelettel kérem t. képviselőtársamat, hogy mutasson ő egy példát — én nem szenvelgem, hogy e téren minden állam törvényeivel ismerős lennék, — mutasson mondom, egy példát, a hol a közigazgatási bíráskodási eljárás a merev írásbeli rendszerre volna fektetve. És ha ő ebbeli állításának igazolásául hivatkozik a franczia code de procedure-nak egy obsolet szakaszára, a 111. §-ra, ugy én erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezzel csak azt bizonyította és nem többet, hogy ezen szakaszban tárgyalt esetben nincs megengedve a referáda után a feleknek a szóbeli észrevételezés, hanem csak az Írásbeli. De ha bővebben kutatta volna t. barátom a franczia perjogot, ha combinative vette volna figyelmébe az erre vonatkozó franczia törvényeket: akkor látta volna, hogy ott igenis fennáll a facultativ szóbeliségnek általa oly nagyon perhorrescált rendszere, az t. i., hogy az előadó után az ügyvédek szóbeli előterjesztést tesznek. Ennek egy igen eclatáns nyomára akadhatunk a semmitőszéki eljárásnál, az ország legfőbb bíróságánál, mert a semmítőszék szervezését tárgyazó és a köztársaság 4 ik évének Brumaire hava második napján hozott törvény III. ezíraének 19 és 21 czikkei szerint minden ügy előadása a semmítőszéknél egy referens biró által történik és a bíró előadmánya után csak facultative van a felek képviselőinek a plaidoyer megengedve. Ugyanezen eljárást találhatja t. barátom más külföldi törvényekben. Ez állott fenn 1833-tól 1879-ig Poroszországban, a mikor áttértek a teljes szóbeliségre, de nem azért, mintha ezen elj arás a bíró tekintélyét sértette volna, nem mintha polémiára szolgáltatott volna alkalmat, hanem azért, mert még a jobb eljárást, a teljes szóbeliséget alkalmazták. Arra nézve, hogy ezen eljárás, a mely más államokban is érvényben volt és részben van jelenleg is, élénk harczot fej-