Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

241. országos ülés május 5. 1883. 371 viselő ur, hogy tulajdonkép nem lehet a közönséges polgári ügyekben alkalmazandó szóbeliségei itt alkalmazni, hanem bizonyos átalakításon kell, hogy átmenjen. S ebben tökéletesen igaza van a t. képviselő urnak. De ha egyszer alkalmazni kell ezt a szóbeliséget, akkor bátor vagyok kérdezni: oly könnyű feladat-e ez, hogy azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez az ügyrendre tartozik? Egy új perrendtartást ily kérdésben megállapítani oly könnyű-e, hogy azt mondjuk, bizzuk ezt az ügyrendre, az majd meg fogja teremteni a közönségnek, a bíróságnak a garantiákat, melyek ily eljárással összefüggésben szükségesek? Én azt hiszem, hogy nem. S erre példát adott Lázár Ádám t. képviselő ur, midőn meg akarja adni a bizonyítékok mérlegelésében való szabadságot. De hivatkozom az igazságügyi bizottság jelentésére, ott az mondatik, hogy azért szükséges ez az eljárás, hogy rögtön pótolhassák a felek az actáknak a hézagait. Mit tesz ez? Azt, hogy következik új bizonyítás, új bizonyítási eljárás. Azt mondjuk, hogy bizzuk az ügyrendre, ha ezt megengedjük, mi következik? Lehetséges-e a kitűzött tárgyalást minden viszonyok között megengedni? Lehet-e a feleknek eltiltani, hogy újabb adatokra, actákra, becslésre, könyvvizsgálatokra hivatkozzanak? A mostani eljárás szerint, ami azactákban nincs, az a felébbezéseknél tekintetbe nem vehető. Ha szóbeliséget engedünk e korláttal is, méltóztassék akkor a kereskedelmi könyvekre való hivatkozást, az újabb vizsgálatot s az újabb bizonyítást megengedni s akkor nincs vége-hossza a tárgyalásnak. És mily ügyekben kívánják ezt? Oly ügyekben, melyek legnagyobb részben a kellő garantiák közt és a polgárok közreműködésével megállapított adótartozásokra vonatkoznak. És ne méltóztassék azt gondolni, a mint Lázár t. képviselőtársam mondta, hogy ezt mi fiscalitási szempontból nem akarjuk. Eltekintek itt a költségektől, eltekintek attól, hogy feltétlenül igazsága van abban, szerény nézetem szerint, az igazságügyminister urnak, hogy azon bírói létszámmal, melyet terveznek és mely ezen perrendtartással lehetséges, azzal ki nem jönnénk azon eljárásnál és hogy ez megkétszereződnék vagy megháromszorozódnék, az nézetem szerint igen valószínű; hogy maguk az ügyek, melyek gyors elintézést igényelnek, ez által késleltetésnek volnának kitéve, ez kétséget nem szenved. A inig a pénzügyi bizottság által javasolt eljárásnál több ügyet egy nap alatt el lehet végezni, napokat venne igénybe egy ügynek elintézése az igazságügyi bizottság javaslata szerint. -Ennek következtében nem tudom, hogy azon felekre nézve, a kiknél a végrehajtás különben is alkalmaztatik, helyes-e, ezélszerű-e ily hosszadalmas eljárást alkalmazni. Lázárt, képviselő ur, igaz, azt mondta, hogy miért nem szabjuk meg a birák számát, hiszen maga a pénzügyminister ur mondta, hogy négy vagy hat birót kíván alkalmazni. De ép az a körülmény, hogy gondolta alkalmazni és csakugyan próbálta, hogy fog alkalmazni, a mellett bizonyít, hogy ezek számát most meg ne szabjuk, mert ez csak a tapasztalás által fog szükségessé válni és ennélfogva szoros összefüggésben lesz az eljárással és az ügyrenddel is; a hogy ez szabatik meg, attól függ azon birói számnak végleges megállapítása. Ha tehát most szóbeliséget hozunk ott be, okvetlenül el lehetünk készülve arra, hogy sokkal nagyobb mértékben szükséges a birák számát szaporítani, mint különben lenne. Végül t. képviselőház, még egyszer hangsúlyoznom kell azt, hogy itt nem a közönség érdekében dolgozunk, nem a közönség érdekében követeljük a szóbeliség behozatalát. Nem mondom, hogy ebben nagyobb garantia nem lenne, hogy ne fordulnának elő bizonyos sérelmek, a melyek csak a szóbeliség által volnának orvosolhatók: de méltóztassanak mérlegelni a hátrányokat is és méltóztassanak tekintetbe venni azt a sok hiábavaló költekezést és perlekedést, a mely ezzel okvetlenül összefüggésben van. Ha egyszer tudatik az, hogy ezen eljárás lehetséges, akkor fel fog kelni a vágy nem csak azon közönségben, a mely azt véli, hogy sérelmet szenvedett, hanem egyszersmind azon zugprókátorokban, kerületi jegyzőkben, községi bírákban, a kik biztatni fogják az illetőket, hogy igenis pereljenek és az ő költségükön utaztassák őket Budapestre. Ez oly természetes következménye azon helyzetnek, a melyben most van népünk és azon eljárásnak, a mely a másik részről javasoltatik, hogy azt egyáltalában a közönség érdekében levőnek nem tarthatom. Még csak egy szóm van Lázár képviselő úrhoz. A képviselő ur a többek közt azt is mondta, hogy felsőbb parancsra nem tudom, hogy hegedülök. (Derültség a szélső baloldalon.) Annak a megítélése, hogy hogyan hegedülök, mindenesetre a képviselő úrra ép ugy tartozik, mint a közönség minden tagjára, de hogy felsőbb parancsra sem a Tisza-kormány, sem a Bach kormány alatt nem hegedültem, az bizonyos. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Hogy a t. képviselő ur a Tisza-kormány alatt nem hegedül, azt tudjuk, mert mindennap rettenetes függetlenségének roppant bizonyítékát adja ; hogy a Bach-korszak alatt hogy hegedült, azt nem tudom, mert akkor még ártatlan gyermek voltam. (Zajos helyeslés és derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Lázár Ádám : Az előadó ur utolsó megjegyzésére csak annyit kívánok válaszolni, hogy igen örvendek, hogy az előadó ur a Bach kormányt és Tisza-kormányt együvé teszi. Azt hiszem, hogy ő legjobban tudja, mi különbség van a kettő közt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt fogadja válaszul. Teleszky István, az igazságügyi bizott47*