Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

241. országos ülés május 5. 1883, 369 a félnek a legfelsőbb fórum előtt; mert abból, hogyha az állam előnyben van az alsóbb fórum előtt, épen nem következik, hogy kövessünk el még egy igazságtalanságot és adjunk előnyt a magánfélnek, hanem inkább következik az, hogy egyenlítsük az egyenlőtlent. Ezt a Szilágyi t. képviselő ur módo­sítványára mondottam. A mi a facultativ eljárást illeti, erre nézve abban a nézetben vagyok t. ház, hogy ezen úgy­nevezett facultativ eljárás fietio és hogy ha a facul­tativ contradictorius eljárást elhatározzuk, ebből nolle-velle, a dolog természeténél fogva kötelező contradictorius eljárás fog válni. Megmagyarázom, miért. A szóbeli eljárás esetében az államnak múl­hat lanul szüksége lesz a saját védelméről gondos­kodni. Miből fog ezen védelem állani? Abból nem állhat,hogy helylyel-kőzzel valakitmegbíz az állam, hogy jelenj"en meg a tárgyalásnál, hanem az más­kép nem képzelhető, mint hogy szükség lesz egy egész departementra — mint tegnap a t. pénzügy­minister ur jelezte — mely, hogy hány emberből állana, azt megközelítőleg sem lehet meghatározni, hanem mindenesetre egész dicasterium lenne mondjuk: 10—15 emberrel.Miután meglenne ezen állandó képviselőség, az állam eo ipso úgy járna el, mint a szegedi ember a szappannal, mivel meg­van, hát használja, elküldené minden egyes tárgya­lásra s ennek szükségszerű következménye lenne ismét az, hogy -minden magánfél is kénytelen lenne képviselőről gondoskodni, mert különben abba a helyzetié jutna, hogy vagy képviselő nélkül menne be a perbe és akkor mindenesetre hátrányosai}]) lenne a positiója, vagy pedig, ha gondoskodik a képviselőségről, meglenne a költség. így tehát t. ház, kétségbe nem lehet vonni, hogy a contra­dictorius eljárás nehézkes, költséges lenne s nagy teherrel járna a félre ép ugy, mint az államra nézve. Már hogy — miként tegnap az igen t. pénz­ügyminister ur említette — ezen pénzügyi bíróság igen rövid idő alatt egész Curiává nőné ki magát, az magából a dolog természetéből folyik. Ha egy bíróság van az egész ország szániára, hol száz és százezerre rúgnak a panaszok évenkint, hogy ezt a mennyiséget 5-—6 emberrel a contradictorius eljárás mellett feldolgozni nem lehetne, azt talán mindenki meg fogja nekem engedni. Befelezem felszólalásomat azzal, hog'v Te­leszky t. képviselőtársamnak egy igen fontos le­ismerésére hivatkozom. 0 t. i. elismerte felszólalá­sában, hogy ezen ügyekben a kötelező szóbeli eljárás nem lehetséges. Miután ő ezt elismerte és miután én másrészt most kimutattam, hogy a facul­tativ eljárás csak fictió és hogy a facultativ eljárás bizonyára kötelező eljárássá fog válni, ergo ő maga is elismeri, hogy ezen kérdésekben a contradicto­rius eljárásnak helye nincs. Mindezen okoknál fogva én a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XII KÖTET. Literáty Ödön: T. ház! Ha a vita ezen előrehaladt stádiumában néhány rövid perezre a t. ház becses figyelmét igénybe venni bátorkodom: arra egyedül azon körülmény indít, mert itt ezen 13. §. magasabb theoreticus szempontokból tár­gyaltatik, holott ezen szakasz által a szóbeliség és közvetlenség kérdése megoldatni egyáltalában nem szándékoltatik. Ezen 13. §. egyedül a gyakorlati élet által parancsolt szükséggel számol és tovább nem megy egy lépéssel sem, mint a mit épen a kormány előterjesztése, vagy a pénzügyi bizottság jelentése megállapít. Nevezetesen mi etörvénynek ezélja? E törvénynek czélja első sorban is az, hogy az adózóknak megnyugvást biztosítson, hogy biztosítsa az adózókat arról, hogy csakis a tör­vényben meghatározott adók fognak tőlük követel­tetni. Ezen szükséggel számolva, nekünk nem ma­gasabb theoreticus szempontokból, de a gyakorlati élet szempontjából kell a kérdést megvilágosítani. Es ha a gyakorlati kívánalmakkal tisztában le­szünk, meg vagyok győződve, hogy nem fog ha­bozni a t. ház, az igazságügyi bizottság jelentésé­ben foglalt szövegezéshez minden utógondolat nélkül hozzájárulni. A gyakorlati életből tudjuk, hogy az első forumokon az adó kivetése mi módon kezeltetik ; rendesen az adózó közönségnek semmi­féle eszköz nem kll rendelkezésére, hogy azon adó­kivetéssel szemben bizonyítékait előteremthesse és a helyes adókivetés alapjának mintegy megvetését előkészítse. Ha felmegy az ügy az adófelszólam­lási bizottsághoz, ott ismét a kincstár képviselője vezeti a jegyzőkönyvet, felveszi röviden az eljá­rást s a jegyzőkönyv a tényleges eredményt — tapasztalásból tudom — igen ritka esetben tünteti fel, tehát nincs előkészítve annyira az ügy, hogy a felsőbb bíróság az ügyet az iratok alapján be­hatólag megvizsgálhassa. Én nem mondom, hogy nekünk szükségünk van, hogy itt egy nagyobb apparátust létesítsünk a bíróságnál, elég lehető­séget nyújtani arra, hogy az illető felek a felső biróságnál biztos orvoslást találhassanak és a hi­bákat helyrehozathassák. En nem értek egyet az igazságügyi bizottság jelentésének azon kitételé­vel, hogy azért szükséges ezen intézmény behoza­tala a pénzügyi biróságnál, hogy az eljárásban történt hézagokat pótolja. Ez csak ott mondható, a hol már az ügy előadása kellőleg; előkészíttetett, mert csak ott lehet hiányos eljárásról szó, a mely eljárás kellőleg fel nem tárja az ügyet, a bíróság előtt kellőleg tisztába nem hozza. De ott, a hol az előadónak magának sincs rendelkezésére olyan előkészített ügyállás, a melybői alaposan elő­terjesztést tehessen, ott egyenesen az ügy tisztába­hozatalára nézve szükséges megengedni azt, hogy a felek egy rövid felszólalással igazságos, helyes ítéletnek alapját megvethessék és a bíróságot kellőleg informálhassák az ügy állásáról. En ezen indokoknál fogva nagyon szükségesnek tartom azt, 47

Next

/
Thumbnails
Contents