Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-240

240. országos ülés május 4. 1883. 355 Szilágyi Dezső: T. ház! Hogy azon kérdésben, melyet az előadó nr felvetett, helyesen Ítéljünk, mindenekelőtt szükséges, hogy tisztába jöjjünk az iránt, hogy miért állítjuk fel mi a pénzügyi bíróságot; és szükséges másodszor, hogy elménkből eltávolítsuk azon képzelt bajokat, melyeket t. barátom a pénzügyi bizottság előadója nézetem szerint nem elég alappal felsorolt. A pénzügyi bíróság felállíttatik azon szükségnek érzete alatt, hogy az állampolgárok egyiránt megnyerjék a lehető legnagyobb biztosítékokat, hogy t. i. terhek nem követeltethetnek tőlük, csak a törvényben megállapított feltételek alatt és a törvényt en megállapított mértékben. Annak, hogy az állampolgárok nem terheltetnek törvényes kötelezettségükön felül, jogi szempontból való és mondhatnám egyedüli biztosítéka a pénzügyi bíróság. Ezen pénzügyi bíróságra van bizva a kormányzásnak jogi ellenőrzése. Már most az a kérdés t. ház, meg akarjuk-e a magánfeleknek, kik az állam irányában pénzbeli szolgáltatással tartoznak, e ponton, a, hol érdekeik jogi megvédéséről van szó, az eljárás formáját ugy szabni, hogy érdekeiket kellőleg megvédhessék. Mert ha az eljárási formákat nem szabjuk meg ugy, hogy gondoskodhassanak jogaik védelméről: akkor az ezen bíróságban fekvő jogi biztosíték igen sok esetben hatálytalanná lenne és megcsökkenne. Ez a fontossága van annak, hogy mily eljárás követtetik a pénzügyi bíróságnál. Már most két tekintetet méltóztassanak szem előtt tartani az eldöntésnél. Az egyik az, hogy az előadói, a referadalis rendszerben egy nagy egyoldalúság van. Mert az összes itélőbirói collegium a tényekről — kivált egy ügyekkel túlhalmozott bíróság — tisztán és egyedül az előadó előadásából értesül. (Ugy van! a haloldalon.) Ha tehát mi azt akarjuk biztosítani egy collegiumban, hogy az előadónak egyoldalúsága és túlnyomósága, mely egy collegium eszméjével és abban fekvő biztosítékokkal ellenkezik, ellensúlyát megnyerje, hogy az ezen egyoldalúságból eredhető sérelmek minimumra szállíttassanak le, akkor meg kell engedni a félnek, hogy a végleg döntő bíróság előtt kifejthesse saját szempontjait és saját érveit, a maga bizonyítékait megmagyarázhassa, hogy az előadóval egy színvonalon álló tudomással bírjon a collegium minden tagja, hogy a törvényben adott biztosíték életet nyerjen. (Helyeslés a baloldalon.) Nem kell tehát újra kiemelni azt, hogy ezen eljárásnál, melynél egyetlen egy bírói collegium van, mely egyedüli jogi ellenőrzője a kormányzásnak, ezen kényes viszonyok terén kettős jelentősége van annak, hogy az előadói rendszer egyoldalúságában fekvő bajok és hátrányok a minimumra szállíttassanak le. Nem is hallottam az előadó úrról egyetlen egy szót sem, melylyel azt merte volna vitatni, hogy ezen eljárás mellett a törvényszerű ítélet biztosítékai nem szaporittatnának. Ezt senki sem tagadja. Mindenki elismeri, hogy ilyen eljárás mellett sokkal nagyobb biztosíték van abban, hogy a collegium minden tagja a tényállásról értesüljön és a kellő jogi szempontok megfontolásával Ítéljen. Tehát gyakorlati nehézségek azok, a melyek a t. előadó urat arra birták, hogy oly határozottan megtámadja ezen indítványt. Ha már most t. ház, sikerülne kimutatnom azt, hogy ezen gj^akorlati nehézségek egyáltalán nem léteznek, ha sikerülne kimutatnom azt, hogy ilyen nagyobb költekezések, a melyekre a t. előadó ur czélzott, csak az ő téves felfogása szerint állhatnak elő, akkor azt hiszem, hogy a t. ház csak egy conclusióra jöhet: arra, hogy az itt különben is szükségesnek ismert biztosítékot megteremtse. Már most nézzük azokat az érveket sorban, melyekkel az előadó ur megtámadja az igazságügyi bizottság javaslatát. Az első ok az, hogy azt mondja, ezen ügyek szóbeli eljárásra egyáltalán nem alkalmasak. T. ház! Én nem hiszem, hogy a t. előadó ur ez értelemben fentartaná állítását. Egész Európában, itt szomszédunkban Ausztriában és Francziaországban is pénzügyi ügyekben is rendezve van a közigazgatási bíráskodás, még pedig a szóbeli eljárás alapján. Egész Európa elmélete és törvényhozási gyakorlata tehát ellenmond a t. előadó urnak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Már most a t. előadó ur maga is át fogja látni, hogy igenis a szóbeli eljárásra ezen ügyek alkalmasak, a szóbeli eljárás előnyei az ügyek megítélése köreben ép oly nagyok, mint a magán peres viszonyokban. De egyben igaza volna a t. előadó urnak, ha ugyan azt értette alatta, hogy t. i. az a szóbeli eljárás, a mely közigazgatási vitás ügyekben alkalmaztatik, az nem esact másolata a magán peres ügyekben alkalmazott szóbeli eljárásnak. Bizonyos eltérések vannak a kettő között, abban igaza van; de nem azért támadja meg ez intézményt, mert oly eljárást foglal magában, mert akkor téves alapon állna, miután a mit az igazságügyi bizottság javaslatba hoz, Európa minden országában, a hol rendezett közigazgatási bíráskodás van, tényleg alkalmaztatik. De azt mondja az előadó ur — és ugy látom, hogy a ház hangulatára ez bizonyos benyomást tett — hogy mi következnék ennek elfogadásából? Az, hogy minden apró-cseprő ügyben képviselőket fogadnának a felek és ezek az ügyet a legfőbb bíróság előtt a referada befejezése után vitatnák. T. ház! Ha méltóztatnak azt a módosítványt elfogadni, a melyet bátor leszek a t. háznak az igazságügyi bizottság javaslatának némi módosítvanyaként előterjeszteni, akkor át fogják látni, hogy 45*