Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-240

346 240. országos iilís május 4. 18S3. pénzügyi hivatalnokok egyáltalában ezen megszorítás nélkül, mely legalább egyet feltételez, t. i. a kinevezésnek indokolását, kinevezhetők: ezt ré szemről el nem fogadhatom. Mert mégis ily fontos positiókra minden korlát nélkül megadni a kinevezési jogot és egyszerűen a pénzügyi szakmából gyakorlati jártasságot szerzett egyénhez kötni, nézetem szerint sem a dolog természetével, sem a hivatás fontosságával megegyeztethető nem volna,. Azért én részemről ezen második sorból az általam felolvasott kifejezés kihagyását vagyok bátor indítványozni, ugyanezen alinea utolsó részében kifej ezést adván a minősítési törvény 31. §-ában foglalt intézkedésnek. A harmadik qualificatio, melyet ezen törvény megállapít, hivatkozik az 1883: I. t.-ez.-re, t. i. a minősítési törvényre, kimondván, hogy azon qualificatio, mely a pénzügyministeriumnál a fogalmazási szakban működőkre vonatkozólag a többször jelzett törvényben megállapítva van, ilyen birói állásra leendő kinevezéseknél is elégséges legyen. Ez felfogásom szerint hézagos és homályos, mert az említett törvény értelmében a pénzügyministerium központi igazgatásánál kettős qualificatio áll fen; egyik: mely a pénzügyi titkárságig terjed és melyre nézve elégséges az elméleti quali•ficatio; a másik: mely ezentúl a ministeri tanácsosságig állapittatik meg és melyre nézve nem elégséges az elméleti qualificatio, hanem még gyakorlati qnlaficatio is szükséges. Akár egyiket, akár másikat kivárja at. ház megállapítani, annak a törvényben világosan kifejezést kell adni. (Halljuk!) Én részemről a másodikat, vagyis a magasabb qualificatiót kívánom megállapítani, mert felfogásom szerint ebben is némi biztosíték van arra, hogy az illető bírák az ily magasabb quaíificatióval kapcsolatosan függetlenebbek és a bíráskodás tekintetében alkalmasabban és biztosabban fognak működni. Azért én részemről ezen második alineát az általam kifejezettek értelmében óhajtanám módosítani. Végül utolsó előtti alineában szintén van egy hézag. Ott az mondatik, hogy „a segédszemélyzet fogalmazási szakánál alkalmazottaknak". Tehát nem intézkedik a kezelési szaknál kinevezendő egyénekről is. Miután erre vonatkozólag a minősítési törvény általános intézkedéseket tártaim az, annálfogva az utolsó alineában foglalt intézkedést mind a fogalmazási, mind a kezelési szakra kiterjeszteni kívánom. Az előadottaknak megfelelőleg voltam bátor szövegezni a 3. g. második és utolsóelőtti alineáját, mely szövegezés e két alineára igy hangzanék: A második alinea: „Az elnök vagy az 1869: IV. t.-cz. 6—7. §-ai értelmében birói hivatal viselésére képesített, vagy pedig oly egyének sorából hozandó javaslatba, illetőleg nevezendő ki, kik azon elme- , leti és gyakorlati képezettséggel birnak", melyet a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883: I. t.-cz. azon tisztviselőkre nézve megállapít, kik a pénzügyi ministerium központi igazgatásának fogalmazási szakánál alkalmaztatnak". Ezután jönne: „érintetlenül hagyatván az 1883: I. törvényczikk 31. §-ának rendelkezései". Továbbá az utolsóelőtti bekezdés ezen szavai: „A segédszemélyzet fogalmazói szakánál alkalmazandóknak" hagyassanak ki és azok helyébetétessék: „A segéd és kezelő személyzet minősítésére" stb. — kérem módosítványom elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Duka Ferencz jegyző (olvassa) .• Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! Ezen szakasznál először is Vuchetich képviselő ur intézett hozzám két kérdést: egyet a birák kinevezésére s egyet a nyelvre vonatkozólag. Ezen kérdésekre bátor leszek a választ meg8 dni. (Botijuk! Halljuk!) Az első kérdést, illetőleg kérést, azt hiszem, a képviselő ur sem ugy intézte, hogy a bíróság tagjai sorába, kívánná egy külön horvát tagnak kinevezését. Ily értelemben nem is adhatnék megnyugtató választ, mert azt hiszem, hogy oly csekély birói létszámnál, mely hivatásánál fogva kell, hogy szakemberekből álljon, arra tekintettel lenni, hogy egy horvát tagja is legyen azon bíróságnak, nem volna helyes. A főkellék az, hogy a bíróság tagjai oly egyének legyenek, a kikben megvan a garantia, hogy hivatásuknak minden tekintetben meg fognak felelni, tekintet nélkül arra, hogy horvátországbeliek, vagy szorosabb értelemben magyarországiak-e, a mi igen természetesen nem zárja ki azt, hogy ha akad oly egyén, aki horvát születésű, ő a bíróságnak tagja legyen és mint ilyennek kineveztetése javaslatba hozassék. (Helyeslés.) A mi a nyelvkérdést illeti, t. i. hogy miként fog a törvény e részben végrehajtatni, hogy az 1868: XXX. t.-cz. rendelkezéseivel ellentétbe ne jöjjön, kijelenthettem — és azt hiszem, a t. képviselő ur is kielégítőnek fogja válaszomat találni — hogy nincs semmi nehézség e részben és szerintem megegyez az 1868: XXX. törvény intézkedésével, ha azon határozatok, melyeket a bíróság Horvátországra nézve hoz, mint minden egyéb közös ügyben, a magyar nyelv mellett horvát nyelven is kiadatnak, a mi szükségessé teszi, hogy a bíróságnál oly egyén alkalmaztassák, ki mind a két nyelvet bírván, a fordításokat eszközölhesse. Ily intézkedés mellett azt hiszem, elég van téve a fennálló törvénynek is és a gyakorlati követelménynek is. A mi Horánszky t. képviselő ur módosítványát illeti, első kívánsága az, hogy az alkalmazandó pénzügyi tisztviselők qualificatiójaaz 1883: I. t.-czikknek megfelelő legyen, azaz, hogy elme-