Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-239

239; országos ül pénzügyi és igazságügyi bizottság közt lényeges eltérés van és ha valami reménynyel biztathatna, az, megvallom őszintén, a pénzügyi bizottság által javasolt 12. §-szal szemben az igazságügyi bizottság által ajánlott 13. §. volna, a mely némi halvány színezetet ugyan, de a közvetlenség, szóbeliség rendszerének és igy legalább a harmadbiróságul felállítandó közigazgatási pénzügyi bíróságnál a eontradietorius eljárást annyiban biztosítaná, hogy mindenik fél mindenik irányában, mint érdekelt, a maga észrevételeit élő szóval megtehetné, a mitől jelenleg az első és másod hatóságnál rendesen meg vannak fosztva. Rendesen kap egy fizető parancsot arról, hogy ez min alapszik, ha az illető hatóság helyben van, az adatokat könynyen megszerezheti, de ha már a közigazgatási bizottsághoz kell menni, távolról oda fáradva, az adatokat igen nehéz megszerezni és igy csaknem a bizonytalanságban tétovázva, terjesztik be a felébb ezést. Megengedem, hogy ezzel szemben azon ellenvetést fogják tenni, hogy ha az államkincstár képviselőjének megengedtetik a kizárólagos felebbezés bizonyos esetekben vagy vele szemben a polgároknak is a sérelmes határozatok ellen felebbezni, ez által itt a központban akár közvetlenül, akár megbízottjaik által a pénzügyi közigazgatási bíróság ülésein megjelenni igen nehéz és számos esetben költséges eljárás volna. Ezzel szemben természetes, hogy a kincstár képviselője, mint mindig helyben levő, mindig itt lehet, aránylag kevés költséggel és az állam kevesebb terhére védhetné az állam jogait, az adózó polgárok ellenben ily esetekben, főleg csekélységekért vagy nem tartanák érdemesnek ok nélkül költeni, vagy ha érdemesnek is találnák, szemben az államkincstár képviselőivel igen nehezen vehetnének részt, midőn akárhányszor érdekeik a megjelenést vagy képviséltetést kívánnák. Részemről ezen irányban azon gondoskodást, a melyet a pénzügyi bizottság annak kifejezésében talál, hogy ez részben a perrendtartásnak a nyilvánosságra vonatkozó szabályai, illetve az előadandó darabok kitűzése által eléggé meg van óva, másrészt, hogy a kincstár képviselői által beadandó felebbezésre az illető ellenfél észrevételeit megteheti, azért nem találom teljes megnyugvásra kielégítőnek, mert ki van ott mondva, eltérve az előbbi intézkedéstől, hogy minden felebbezés a kézbesítéstől számítva adassék be. És mi van itt mondva? Az, hogy az adófelügyelő az ellenfelet postavevény utján értesíti és a feladástól számítva 30 napra az illető észrevételeket tehet. Hogy ha azon a ponton postahivatal van, az ellenfélnek a feladástól számítva, pár nap különbséggel 30 napja van, hogy észrevételeit megtegye. De tudjuk, hogy mindannak daczára, hogy számos postahivatal van felállítva, távolabb helyre az ily felszólításokat a legközelebbi szolgabíró vagy és májns 2. 1883. 331 a kézbesítő közegek útján küldik el és igy elmúlik néha 8—10—15 nap, némelykor három hét, inig az illető a felszólítást megkapja. Hogy ne a postai föladástól, hanem a kézbesítéstől számittassék ezen idő, mindenesetre jobb, mint az illetőket ezen észrevétel tehetési jogtól megfosztani; (Helyeslés a szélső halon) mert ez által nagyobb tért lehet nyújtani arra, hogy a szakközegek, a kiknek kezében van, mind a felebbezés elintézése, mind az ellenfél értesítése, ezt ne játszhassak ki, hogy ne jusson a pénzügyi közigazgatási bíróság elé, mert továbbá ez által illusoriussá válik azon kedvezmény, a melyet igy akarunk az adózónak az államkincstár képviselőjével szemben nyújtani. De ugy látszik, hogy mindamellett, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslattal a legszigorúbb és legokszerübb összefüggésben áll és mindamellett, hogy ezen törvényjavaslat akar gondoskodni azon nagy biztosítékról, a mely a felebbezés tekintetében szükséges, mint az előadó ur is annyira hangsúlyozta, a t. ház türelme nem elegendő arra, hogy egy ily fontos törvényjavaslat általános vitájánál bővebb tárgyalást meghallgatni kívánna, részemről az eddigi figyelmet is megköszönve, bárha még több általános észrevételt tehetnék e törvényjavaslatra, (Halljuk! Halljuk!) de sem kedvem, sem tüdőm nem engedvén azt, hogy tovább fárasszam magamat és a t. házat, kénytelen vagyok határozottan kijelenteni, hogy ezen törvényjavaslatot a jelen keretében minden jobbításra való kilátás nélkül és főleg a nélkül, hogy a pénzügyminister ur, illetőleg a kormány kijelentette volna azt, hogy a két javaslat közül melyiket pártolja, a pénzügyi vagy igazságügyi bizottság javaslatát, nem fogadhatom el általánosságban, hanem mindenekben csatlakozom Irányi t. képviselőtársam mindkét határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső balon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Arra kérem a t. házat, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. Hogy melyik szöveget értem, arra későbben szintén reflectálni fogok. Első sorban kötelességemnek tartom nyilatkozni némelyekre, a melyek ezen vita folyamán a törvényjavaslat ellenében felhozattak. Helfy t. képviselő ur azzal vádolta a kormányt, hogy nem hallgat a közvélemény kívánságára és ha már a közvélemény pressiója folytán valamit előterjeszt, azt is csak részben, hézagosan teszi, hogy kortesfogásból a választókra hatást gyakoroljon. A mi a közvéleményre való hivatkozást illeti, azt hiszem, a kormánynak e tekintetben egy kötelessége van és ez az, hogy közvéleménynek tekintse az ország választott képviselői többségének nyilatkozatát. Ez mindenesetre az, a mi alkotmáI nyos viszonyok közt kell, hogy döntő befolyással 42*