Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-239
332 239- « äK *r<« ülés május 2. 1883. legyen a kormányra és a közvélemény ezen nyilatkozatát a parlamentaris kormány respectálni köteles. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha ezen közvélemény kívánságának megfelelőleg a kormány bizonyos előterjesztéseket tesz, vagy bizonyos módosításokat, javításokat elfogad, ezért nézetem szerint a kormányt nem lehet vádolni, mert a kormány parlamentáris kötelességének tesz eleget, melynél fogva a többség kívánalmait respectálni köteles. (Helyeslés jobbfelöl.) Továbbá vádat emel Helfy t. képviselő ur a kormány ellenében és különösen ellenem (Halljuk!) az iránt, hogy 1881-ben egy egészen más, sokkal csekélyebb körre kiterjedő törvényjavaslatot terjesztett elő. Méltóztassék megengedni a t. ház, én ebben nem látok olyas valamit, a miért a kormányt hibáztatni lehetne, mert kérdem a t. képviselőházat és annak minden egyes tagját, hogy ha í 880-ban egy pénzügyi vagy általános közigazgatási bíróság felállításáról lett volna szó, vájjon meg lett volna-e érve a közvéleményben e kérdés annyira, mint meg van érve ma ? Es ha a kérdés ma már meg van érlelve, ebbent. ház, van része a kormánynak is, mely nem vonta magát vissza ezen kérdés mogoldásától, mely nem mondta, hogy nem akar tenni semmit, hanem előterjesztést tett és ez által hozzájárulván ezen kérdésnek megérleléséhez, lehetővé tette, hogy ezen kérdés annyira tisztáztassék, a mint tisztázva van ma. Azt tehát, hogy a kormány nem zárkózott el e kérdés elől, hanem annak megoldását előkészíteni igyekezett, felfogásom szerint kárhoztatni nem lehet. De azt mondta a t. képviselő ur, hogy 10 év óta szorgalmazta már a ház és a közvélemény a közigazgatási bíróság szervezését és a kormány ennek daczára most sem akart általánosságban intézkedni, hanem kiválasztotta azt, a mi a legkönynyebb. Már t. ház, hogy a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozó kérdések között épen a pénzügyi kérdéseket lehet-e legkönnyebbeknek nevezni, azt méltóztassék megbírálni. Én azt hiszem, hogy azon kérdések, melyek az összes közigazgatási eljárásnak ha nem is 8 /K> részét, de bizonyára 3 A részét képezik, nem épen a legkevésbbé fontosak. ( ügy van! jobbfelöl.) Sőt bátran állítom, hogy épen azon kérdésekre, melyek minden egyes adózót legközelebbről érdekelnek, a melyeknél az enyém és tiedről, fizetési kötelezettségről van szó, legkevésbbé lehet azt mondani, hogy azok a közigazgatás legkönnyebb részét képeznék. (Igaz! Ugyvan! jobbfelöl.) De, t. ház, nem csak a maga jószántából választotta a kormány a pénzügyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyeket, eltekintve az általános közigazgatási bíráskodástól, hanem azért, mert ezeket az adózó közönségre nézve a legfontosabbnak tartja s ezen véleményben van és volt a kormány, azon véleményben volt és van a többség is. (Helyeslés ' óbbfélöl.) Sőt, — kénytelen vagyok tovább menni — ezen véleményben volt maga a t. ellenzék is két évvel ez előtt s ezen véleményben volt különösen Helfy t. képviselő ur is, hogy t. i. az összes közigazgatási kérdések közt ez a legfontosabb, erről kell tehát legelőbb intézkedni. Ezen felfogásának adott kifej ezést Helfy t.képviselő nr 1880-ban a költségvetési tárgyalás folyama alatt, mikor a pénzügyi bizottság azt javasolta a háznak, hogy a kormány szólittassék fel a közigazgatási bíróság -—és esetleg, ha a többi ügyek nem volnának eléggé megérlelve — apénzügyi bíróságok felállítására vonatkozó törvényjavaslat beadására. Helfy t. képviselő ur oly fontosnak tartotta akkor a pénzügyi bíráskodás kérdését, hogy ezen bíróság felállítását nem „ esetleg ", hanem feltétlenül hangsúlyozni kívánta s igy nem csak én, hanem a t.képviselő ur is igen nagy súlyt fektetett akkor ezeu javaslat előterjesztésére. De,t. ház, azt mondja a t. képviselő ur, hogy a kormány és a többség e tekintetben is utána sántikált Ausztriának. Már, t. ház, én azt hiszem, hogy a ki az Ausztriában fennálló közigazgatási bíróság szervezetét, hatáskörét ismeri, az nehezen fogja mondani, hogy a kormány midőn ezen törvényjavaslatot előterjeszti, Ausztria után sántikál. Mert az ottani közigazgatási bíróság hatásköre egészen másként van szabályozva, a mennyiben tisztán cassatorius jellegű, positiv intézkedések hozatalára nem terjed ki. Az tehát, ami a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslathan foglaltatik, sokkal tágabb hatáskört ad a bíróságnak és sokkal inkább a közönség érdekében van; ez tehát semmiképen sem Ausztria után való sántikálás. Irányi képviselő ur két határozati javaslatot terjesztett be, de szabad legyen ezekre nézve kimondanom, hogy én azokat gyakorlatiaknak nem tartom. Nem tartom azért, mert a t. képviselő ur első határozati javaslatában azt kívánja, hogy necsak azon kérdésekre terjeszkedj ék ki a pénzügyi bíróság hatásköre, melyekre a törvényjavaslat által kitérj esztetni szándékoltatik, hanem a többi adónemekre is, a fogyasztási adóügyekre és a jövedék-kihágási eljárásra. Hogy mikép lehessen a fogyasztási adó megállapítására vonatkozó intézkedéseket egy Budapesten felállítandó közigazgatási bíróságra átruházni, azt nem értem és nem t rtom kivihetőnek. Nem hiszem, hogy a t. képviselő ur Európa államaiban bárhol egy oly bíróságot mutathasson fel nekem, mely ily kérdésben intézkedjék. A t. képviselő ur hivatkozik a jövedéki kihágások tekintetében életbe léptetendő intézkedésekre is. De hogy miért kellessék ezen ügyeket a pénzügyi bíróságok elé utasítani, mikor ma is a rendes bíróságok által bíráltainak el, azt alig hiszem, hogy alaposan indokolni lehetne. Azért én a határozati javaslat ezen részét gyakorlatinak éa elfogadhatónak nem tartom.
