Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-239
231). országos ülés május 2. 1883. 329 Dániel t. barátom határoaati javaslataihoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Ádám: T. ház! Megvallom, ezen törvényjavaslat tárgyalásánál azon furcsa helyzetben vagyok, hogy miután Teleszkyt t. képviselőtársam, mint az igazságügyi bizotság előadója jónak látta nyilatkozni szemben a pénzügyi bizottság előadója által kifejtett általános nézetekkel és jónak látta egyúttal kijelenteni, hogy ő ebbe általánosságban nem szól bele, de fentartjaajogot, hogy a részletes tárgyalás alkalmával bizonyos lényeges pontokra nézve az igazságügyi bizottság értelmében észrevételeit, illetőleg módosítványait megtehesse: elvártam volna és várom most is, sőt ha szabad, kérném is a t. pénzügyminister urat, hogy jelentené ki legalább röviden, hogy melyik álláspontot foglalja el: mind a kettőt-e? vagy ragaszkodik mereven saját, e tárgybeli első beterjesztéséhez, vagy a mely közelebb áll hozzá: a pénzügyi bizottság javaslatához ? Vagy ragaszkodik mind a kettőhöz, egyik vagy másik irányban, főleg a döntő pontokra nézve ? Mert megvallom, ez részint az általános vitát, részint a részletes tárgyalást igen-igen megkönnyítené. Miután azonban ugy látszik, a t. pénzügyminister ur legjobbnak tartja a vita bezárása alkalmával megmondani, hogy mi a nézete s mely irányban látja jónak a törvényjavaslat megoldását; miután ekként senkinek, annál kevésbbé az ellenzéknek módja nem nyilhatik arra, hogy netán alapos érveit ellenérvekkel megczáíolhassa: szükségesnek tartom részemről is, miután az Irányi Dániel t. barátom által beadott határozati javaslatnak mindkét részét komoly, higgadt megfontolás után aláírtam, röviden a határozati javaslat indokolására, sőt még a napirenden levő törvényjavaslattal szemben is bizonyos — nem mondom új, de mindenesetre az eddigi felszólalások rendjén elő nem fordult eszmét fölveendő, hosszasabban felszólalni. (Halljuk!) Ha közigazgatásunk elzüllött állapotán gyökeresen segíteni [akarnánk, legegyszerűbb lenne — s mind a pénzügyminister ur, mind az igazságügyi és a pénzügyi bizottság általános jelentéséből és az előadó beszédéből is ez tűnik ki — hogy az egész közigazgatási bíráskodás oly irányban szerveztessék, hogy minden, akár adóügyi, akár pénzügyi, szóval minden közigazgatási kérdések körül felmerülhető sérelmek, bajok és vitás kérdések alapos, rendszeres eljárás utján lehetőleg a közvetlen szóbeliség alapján illetékes utón föiülbiráltassanák, illetve oldassanak meg. Mindazon országokban, hol ezen közigazgatási bíróságok fennállnak és a hol nem csinálnak pártkérdést ilyen dolgokból, ezek hatása természetesen kiterjed minden fontosabb adóügyi és pénzügyi kérdésekre s általában mindazon közigazgatási ágakra, melyek egyik-másik irányban az KÉPVH. KAPLÓ 1881 — 84. XH. KÖTET. állampolgárokat az állammal, illetőleg az államkormánynyal szemben közelebbről érdeklik. Nálunk azonban, a helyett, hogy az évtized óta sürgetett s adózási s pénzügyi viszonyaink által teljesen indokolt általános közigazgatási bíróság szervezetét bárcsak előkészíteni is megkísérelték volna, az ez előtt három évvel hozott határozat folytán csak esetleg volt a kormánynak szabadságára bízva a most előterjesztett törvényjavaslatot előkészíteni, ellenben az általános közigazgatási bíráskodás rendszerének tervezete volt feladata. Beterjeszti most ezt, melyről Irányi barátom igen találóan mondotta, hogy az merőben hatalmi kérdés. Igenis annak tekintik, hogy ez által azon teendők bizonyos részét, melyek eddig merőben administrativ, kormányi teendők voltak, most megosszák, ugy hogy azoknak kevésbé fontos részei menjenek át a pénzügyi közigazgatási bíróságra, mig a fontosabb, lényegesebb részei megmaradjanak a pénzügyministerium kezelése alatt. Hogy az ily gazdálkodás az adóügyi politikával s általában pénzügyi kérdésekkel Magyarországon hova vezet, méltóztassanak megítélni azon oldalon, hol minden ilyen ideiglenes és rendszernélküli intézményeket minden magasabb felfogás, minden gyökeres javítás kilátása nélkül mereven pártolni szoktak. Azt hiszem, nemsokára eljön az az idő, midőn a hatalmi kérdésekkel szemben az ilyen közigazgatási bíróság általános feladatai megoldásával számolni kell. Jelen esetben pedig az összes adó- és pénzügyi kérdéseknek a rendes bíróság keretébe szorítását annyival inkább követelnünk kell, mert különben az adóügyi elviselhetetlenné vált viszonyok miatti rossz gazdálkodás közepette ma-holnap azon idegenszerű épület bomladozni kezd, mely azon hatalmat tovább fentartani képes nem lévén, fejére zuhan és megszűnik az uralkodás kétes értékű dicsősége, de ez által a kincstár az adózó közönséget, melyre büszkén hivatkoznak, minden deficit fedezésénél, képtelenné teszi megfelelni azon feladatoknak, melyeket egyedül az eleven kincstár, az adózó népvállaira ruház, mint terhet. A jelen törvényjavaslat által czéloztatik egy önálló, külön fizetéses bíróság felállítása, mely egyelőre egy elnökből és több bíróból fog állani, kikre nézve már a pénzügyminister ur javaslatában ő Felsége előtt kizárólag magának tartotta fenn a javaslattételt. Ehhez a pénzügyminister ur tovább is ragaszkodik, mig az igazságügyi bizottság legalább annyit beteendőnek lát, hogy miután a bíráknak fele — valószínűleg az elnök is — jogásztehetséggel bíró ember leend, az igazságügyministerrel egyetértőleg történjék ajánlat, mi a jelen körülmények közt, ha a javaslat keresztül menne, kétségtelenül némi biztosítékot nyújthat, hogy jogászi és más pénzügyi szakképzettség tekintetében oly kinevezésekkel fogunk szemben állani, 42
