Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-239

3^8 239. országos ülés május 2. 1883. két szövege fekszik, t. i. az igazságügyi és a pénzügyi bizottság szövegezései, mely két szö­veg, a mint jelezni voltam bátor, csak némi tekin­tetben tér el egymástól, szívesen hozzájárulok az igazságügyi bizottság nevében ahhoz, hogy az el­járás egyszerűsítése végett általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslat a pénzügyi bizottság szövegezésében fogadtassék el, fentartván azon jogomat, hogy a részletekre nézve eltérő nézetemet előtérjeszszem. Ajánlom a tör­vényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbfel'ól.) Helfy Ignácz: T. ház! Azt t. barátaim sem tagadták, sőt némelyek kiemelték, hogy az előterjesztett törvényjavaslat a jelen helyzethez képest némi javítást tartalmaz; és ha ugy állana a dolog, a mint az előttem szólott Teleszky t. kép­viselő ur monda, hogy miután némi javítás van az előterjesztett törvényjavaslatban, fogadjuk azt el azon reményben, hogy majd a tapasztalatok nyo­mán, azontúl fogunk menni és rövid idő múlva el fogjuk érni azt, a mit az egész ország óhajt, a mit hosszú évek óta sürgetünk, hogy meglegyen az általános közigazgatási törvényszék, a mely füg­getlenül itél: akkor méltóztassék elhinni, hogy én és t. barátaim készséggel elfogadtuk volna ideig­lenesen a jelen törvényjavaslatot. De méltóztas­sék megengedni, a tapasztalás minket más vala­mire tanított és ez az, a mi rábírta t. barátaimat, hogy ezen törvényjavaslathoz általánosságban se járuljanak hozzá. Ezen tapasztalat pedig az, hogy a közvélemény oly sürgetőleg, oly egyhangúlag követel valamit, hogy már lehetetlenség előle ki­térni, akkor nem annyira az igazság kedveért, mint inkább, hadd mondjam meg őszintén, kortes­fogásból betömni az ellenzék száját, odanyom egy törvényjavaslatot, a melynek az a czíme, a mi jelszó gyanánt van kitűzve, de a mely lényegileg semmi, vagy csekély különbséget tartalmaz a je­lenhez képest. Ezzel eléri azon czélt, hogy el­jővén a választások, elmennek a kerületekbe, ott elmondják hogy mennyit tett a kormány; az ellen­zék követelte, hogy legyen pénzügyi bíróság, ime van; panaszok voltak a közadók kezelése iránt, csináltunk egy új törvényt; de hogy az az új törvény csaknem azon nyomon jár, mint a régi, sőt rosszabb, mert a mi a legtöbb panaszra szolgálta­tott alkalmat, még meg lett bővítve, t. i. az adó­felügyelők hatásköre, azt nem magyarázzák meg. Én példákkal mustrálhatnám, hogy a kor­mány egész nyilt őszinteséggel sohasem karol fel egy ügyet azért, hogy azon gyökeresen segítsen, hanem ad annyira, a mennyire szükséges arra, hogy látszólag tegyen eleget annak, a mit az ellen­zék évek óta hangsúlyozott, voltaképen pedig sa­ját hatalmát akarja biztosítani. Méltóztatnak emlékezni, hogy ezen tárgyra vonatkozólag a t. pénzügyminister ur már egy más törvényjavaslatot terjesztett be. Akkor ő még sokkal kevesebbet igyekezett adni, azon remény­ben, hogy azzal is eléri a czélt. Csak a nagy nyo­más folytán, melyet a ház rá gyakorolt, sok idő múlva nyújtotta be a jelen törvényjavaslatot. Hogy itt is a minimumot adta, a mennyire tőle telhetett, bizonyítja, hogy két bizottság versenye­zett egymással, hogy elfogadhatóvá tegye a tör­vényjavaslatot. Azt mondja Teleszky képviselő ur, hogy nem olyan könnyű feladat egy közigazgatási bírósági törvényt csinálni, a mint azt Irányi t. képviselő ur magának képzeli. Először is Irányi t. barátom tá­volról sem állította, hogy könnyű dolog, sőt ki­emelte a feladat nehézségét, de kijelentette, hogy nem mi vagyunk az első törvényhozás Európában, a mely e kérdéssel foglalkozik, hogy van már szá­mos minta arra és talán még is sikerül relatív rövid idő alatt ilyet létre hozni. De engedje meg a t. ház, hogy hozzá tegyem azt is, hogy a kor­mány és a kormánypártnak nincs joga többé arra hivatkozni, hogy ez nem könnyű feladat, hogy erre idő kell. Akkor volna joga ehhez, ha azon határozati javaslat, a melyet Irányi t. képviselő ur benyújtott, ma legelőször fordulna elő itt a ház­ban. De én hivatkozom arra, hogy 8—9,10—12 év­vel ezelőtt hasonló határozati javaslatot nyújtot­tunk be és annyi év óta nem csak mi, hanem az egész ország, a közvélemény sürgette az intézke­dést. Tehát azt hiszem, hogy volt elegendő idő felette gondolkozni. Én nem hiszem, hogy egy kormánynak az lenne feladata, hogy csak a köny­nyű kérdéseket oldja meg, hiszen erre mindenki alkalmas. Ha önök olyan erős kormányt képeznek, a milyennel dicsekszik a többség, azon erős kor­mánytól megkövetelhetjük, hogy erős dolgokat, nehéz feladatokat igyekezzék megoldani. Annál könnyebb volt ez önökre nézve, mert azon ország­ban, melyet önök minden lépésében igyekeznek követni, — fájdalom, azonban mindig csak utána sántikálnak, — Ausztriában, ott is láttuk, hogy igen soká vajúdtak, mig a közigazgatási törvényszék felállíttatott 1875-ben. Ott is épen ilyen alkudo­zás volt, nem akartak engedni, 1875-ben megfordí­tották az eljárást, ekkor benyújtottak egy olyan törvényjavaslatot, a melyben a közigazgatás kü­lönböző ágaira kiterjedt a törvénykezés, de ki volt zárva épen az adóügy. Kénytelenek voltak azután engedni a közvélemény nyomásának és valahogyan ki lett egészítve az, a mi Ausztriában nyolcz év óta fennáll, tehát azt hiszem, azon idő alatt reáértek volna gondolkozni fölötte. Én azon reményt nem táplálom, hogy egypár év múlva el fogjuk érni azon igazi reformot, a melyre szükségünk van, miután a tapasztalat épen az ellenkezőre tanít, hogy t. i. mikor a kormány azt hiszi, hogy félig-meddig megnyugtatta a köz­véleményt, többé további előhaladásra nem gondol. Ezen okoknál fogva csatlakozom Irányi

Next

/
Thumbnails
Contents