Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-239

3^8 239. országos ülés május 2. 1883. két szövege fekszik, t. i. az igazságügyi és a pénzügyi bizottság szövegezései, mely két szöveg, a mint jelezni voltam bátor, csak némi tekintetben tér el egymástól, szívesen hozzájárulok az igazságügyi bizottság nevében ahhoz, hogy az eljárás egyszerűsítése végett általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslat a pénzügyi bizottság szövegezésében fogadtassék el, fentartván azon jogomat, hogy a részletekre nézve eltérő nézetemet előtérjeszszem. Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbfel'ól.) Helfy Ignácz: T. ház! Azt t. barátaim sem tagadták, sőt némelyek kiemelték, hogy az előterjesztett törvényjavaslat a jelen helyzethez képest némi javítást tartalmaz; és ha ugy állana a dolog, a mint az előttem szólott Teleszky t. képviselő ur monda, hogy miután némi javítás van az előterjesztett törvényjavaslatban, fogadjuk azt el azon reményben, hogy majd a tapasztalatok nyomán, azontúl fogunk menni és rövid idő múlva el fogjuk érni azt, a mit az egész ország óhajt, a mit hosszú évek óta sürgetünk, hogy meglegyen az általános közigazgatási törvényszék, a mely függetlenül itél: akkor méltóztassék elhinni, hogy én és t. barátaim készséggel elfogadtuk volna ideiglenesen a jelen törvényjavaslatot. De méltóztassék megengedni, a tapasztalás minket más valamire tanított és ez az, a mi rábírta t. barátaimat, hogy ezen törvényjavaslathoz általánosságban se járuljanak hozzá. Ezen tapasztalat pedig az, hogy a közvélemény oly sürgetőleg, oly egyhangúlag követel valamit, hogy már lehetetlenség előle kitérni, akkor nem annyira az igazság kedveért, mint inkább, hadd mondjam meg őszintén, kortesfogásból betömni az ellenzék száját, odanyom egy törvényjavaslatot, a melynek az a czíme, a mi jelszó gyanánt van kitűzve, de a mely lényegileg semmi, vagy csekély különbséget tartalmaz a jelenhez képest. Ezzel eléri azon czélt, hogy eljővén a választások, elmennek a kerületekbe, ott elmondják hogy mennyit tett a kormány; az ellenzék követelte, hogy legyen pénzügyi bíróság, ime van; panaszok voltak a közadók kezelése iránt, csináltunk egy új törvényt; de hogy az az új törvény csaknem azon nyomon jár, mint a régi, sőt rosszabb, mert a mi a legtöbb panaszra szolgáltatott alkalmat, még meg lett bővítve, t. i. az adófelügyelők hatásköre, azt nem magyarázzák meg. Én példákkal mustrálhatnám, hogy a kormány egész nyilt őszinteséggel sohasem karol fel egy ügyet azért, hogy azon gyökeresen segítsen, hanem ad annyira, a mennyire szükséges arra, hogy látszólag tegyen eleget annak, a mit az ellenzék évek óta hangsúlyozott, voltaképen pedig saját hatalmát akarja biztosítani. Méltóztatnak emlékezni, hogy ezen tárgyra vonatkozólag a t. pénzügyminister ur már egy más törvényjavaslatot terjesztett be. Akkor ő még sokkal kevesebbet igyekezett adni, azon reményben, hogy azzal is eléri a czélt. Csak a nagy nyomás folytán, melyet a ház rá gyakorolt, sok idő múlva nyújtotta be a jelen törvényjavaslatot. Hogy itt is a minimumot adta, a mennyire tőle telhetett, bizonyítja, hogy két bizottság versenyezett egymással, hogy elfogadhatóvá tegye a törvényjavaslatot. Azt mondja Teleszky képviselő ur, hogy nem olyan könnyű feladat egy közigazgatási bírósági törvényt csinálni, a mint azt Irányi t. képviselő ur magának képzeli. Először is Irányi t. barátom távolról sem állította, hogy könnyű dolog, sőt kiemelte a feladat nehézségét, de kijelentette, hogy nem mi vagyunk az első törvényhozás Európában, a mely e kérdéssel foglalkozik, hogy van már számos minta arra és talán még is sikerül relatív rövid idő alatt ilyet létre hozni. De engedje meg a t. ház, hogy hozzá tegyem azt is, hogy a kormány és a kormánypártnak nincs joga többé arra hivatkozni, hogy ez nem könnyű feladat, hogy erre idő kell. Akkor volna joga ehhez, ha azon határozati javaslat, a melyet Irányi t. képviselő ur benyújtott, ma legelőször fordulna elő itt a házban. De én hivatkozom arra, hogy 8—9,10—12 évvel ezelőtt hasonló határozati javaslatot nyújtottunk be és annyi év óta nem csak mi, hanem az egész ország, a közvélemény sürgette az intézkedést. Tehát azt hiszem, hogy volt elegendő idő felette gondolkozni. Én nem hiszem, hogy egy kormánynak az lenne feladata, hogy csak a könynyű kérdéseket oldja meg, hiszen erre mindenki alkalmas. Ha önök olyan erős kormányt képeznek, a milyennel dicsekszik a többség, azon erős kormánytól megkövetelhetjük, hogy erős dolgokat, nehéz feladatokat igyekezzék megoldani. Annál könnyebb volt ez önökre nézve, mert azon országban, melyet önök minden lépésében igyekeznek követni, — fájdalom, azonban mindig csak utána sántikálnak, — Ausztriában, ott is láttuk, hogy igen soká vajúdtak, mig a közigazgatási törvényszék felállíttatott 1875-ben. Ott is épen ilyen alkudozás volt, nem akartak engedni, 1875-ben megfordították az eljárást, ekkor benyújtottak egy olyan törvényjavaslatot, a melyben a közigazgatás különböző ágaira kiterjedt a törvénykezés, de ki volt zárva épen az adóügy. Kénytelenek voltak azután engedni a közvélemény nyomásának és valahogyan ki lett egészítve az, a mi Ausztriában nyolcz év óta fennáll, tehát azt hiszem, azon idő alatt reáértek volna gondolkozni fölötte. Én azon reményt nem táplálom, hogy egypár év múlva el fogjuk érni azon igazi reformot, a melyre szükségünk van, miután a tapasztalat épen az ellenkezőre tanít, hogy t. i. mikor a kormány azt hiszi, hogy félig-meddig megnyugtatta a közvéleményt, többé további előhaladásra nem gondol. Ezen okoknál fogva csatlakozom Irányi