Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-239

239. országos ülés május 2. 1883. 327 és megfontolása szükséges a végből, hogy az ál­talános közigazgatási bíráskodás üdvös siker re­ményével életbeléptethessék. De azon meggyőződésben van az igazságügyi bizottság, hogy eltekintve azon reménytől, azon óhajtól, hogy az általános közigazgatási bírásko­dás lehetőleg mielőbb létesíttessék, már csak az, a mi ezen törvényjavaslatban foglaltatik, hogy t. i. a pénzügyi igazgatás terén nem valami nagyon szórványos, hanem igen számos és fontos esetek­ben előforduló sérelmek orvoslására az eddigi végre­hajtó közeg helyébe független bíróság állíttatik fel: ez, ismétlem, már magában véve oly vívmány, melyet az igazságügyi bizottság elegendőnek tar­tott arra, hogy azt elfogadja, elfogadja egyelőre annál inkább, mert hiszen az nem akadályozza sem azt, hogy egyfelől ezen pénzügyi bíróság ha­tásköre külön törvények által a tapasztalatok, kö­rülmények szerint kiterjesztessék; és másfelől nem akadályozza azt sem, hogy az általános közigaz­gatási bíráskodás behozassék. Es én megvallom, kivált a közadók kezelésé­ről szóló törvényjavaslat azon módosításai után, melyeket a t. ház, részben az én szerény indítvá­nyaim folytán, melyeket tettem azon alapon, mely alapot az igazságügyi bizottság jelentésében mél­tóztatnak találni, elfogadott, azon módosítások után, mondom : én a pénzügyi közigazgatási bíró­ság hatáskörét igen széles terjedelműnek és ennélfogva ezen felállítandó intézményt igen nagy fontosságúnak találom és ennélfogva csak csodál­koznom kell, hogy az ellőttem közvetlenül fel­szólalt t. képviselőtársam, ki az adófelügyelői omnipotentiát oly feketén, oly túlzóan festette, a ki azt monda, hogy az adókezelési rendszer azért gyűlöletes, mert nincs megnyugvás az adófel­ügyelői és közigazgatási bizottság eljárásában: mondom, csodálkoznom kell, hogy azon t. kép­viselőtársam nem ragadta meg örömmel legalább ezen alkalmat — mely az én nézetem szerint na­gyon jelentékeny kérdésekben enged orvoslást keresni a független bíróságnál és ennyiben min­denesetre az adófelügyelői omnipotentiát korlá­tozza. Mert, ha méltóztatnak összehasonlítani ezen törvényjavaslatot a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslattal, méltóztatik átlátni, hogy a pénzügyi közigazgatási bíróság hatásköre az egyenes adók, községi adópótlékok, az egyenes adók módjára beszedendő kincstári követelések, az illetékek s részben a közvetett adók tekinteté­ben is a legfontosabb kérdésekre kiterjeszkedik. Ugyanis az alantas hatóságoknak nem egyező hatá­rozatai ellen mindezen ügyekben mindig meg van engedve a felebbezés a pénzügyi közigazgatási bírósághoz és azon módosítás után, melyet a t. ház a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat 4., 8., 90., 96. §§-ainál elfogadott, megvan a fe­lebbezés a legtöbb esetben akkor is ha az alsófokú közigazgatási hatóságok határozata egybehangzó ; meg van engedve ott, a hol a zaklatás, hol a jog­sérelem a leggyakoribb volt, az egyenes adók, illeték behajtásának elévülésének, visszatérítésének kérdésében, a felebbezés két első fokú hatóság egyenlő határozatával szemben is és tisztán az az egyenes adók némely nemeinek kivetésénél és az adóleengedésnél van a két egyenlő határozat elleni felebbvitel korlátozva. Ily körülmények között az igazságügyi bi­zottság nevében most már még csak melegebben ajánlom ezen törvényjavaslatot a háznak általá­nosságban leendő elfogadásra; ajánlom azért, mert nézetem szerint azon hatáskör, mely a pénz­ügyi közigazgatási bíróságot megilleti, a közadók kezeléséről szóló törvény idézett szakaszának megfelelő átalakítása által igen jelentékenyen lett kitágítva. Az igazságügyi bizottság e mellett kü­lönös súlyt fektet arra, hogy fokozta] ezen bíróság függetlenségét az által, hogy a bírák rangfokoza­tát emelte s az által, hogy a rendes bíróságok függetlenségét, nyugdíjazhatlanságát és áthelyez­hetetlenségét tárgyazó intézkedéseket — e részben I egyetértve a pénzügyi bizottsággal, teljes mérték­ben érvényre emelte. Ezen kivül az igazságügyi bizottság kiváló súlyt fektetett a törvényjavaslat tárgyalásánál arra, hogy a pénzügyi közigazgatási bíróságnak a lehető legtágabb kört biztosítsa arra nézve, hogy a hozzá felebbezett ügyekben a valódi tényállást felderítve, alapos anyagi igazságot szolgáltat­hasson. Az igazságügyi bizottságnak e részbeni módo­sításait a pénzügyi bizottság is elfogadta és igy azt hiszem, hogy részint azon átalakítások után, melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak, ré­szint azon módosítások után, melyek a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál már a t. ház által elfogadtattak, ezen törvényjavas­latnak a részletes tárgyalás alapjául leendő el­fogadása jóformán kérdésbe sem jöhet; nem jöhet nézetem szerint azért, mert hiszen ezen törvény­javaslat betetőzése a már elfogadott, a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatnak. És igy na­gyon csodálkozom, hogy azon t. barátaim, kik most ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadják, nem ott igyekeztek több hatáskört biztosítani a pénz­ügyi bíróság részére. Én azt hiszem, hogy nekünk a kik a közadó kezeléséről szóló törvényjavasla­tot elfogadtuk, a kik ott igyekeztünk azon tör­vényben a pénzügyi bíróság hatáskörét kitágítani, az ott elért eredmény elegendő arra, hogy a tör­vényjavaslatot örömmel üdvözöljük és azt általá­nosságban addig is, míg megjön a jobb, a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadjuk. Én a törvény­javaslatot elfogadom és csak azt jegyzem meg, hogy miután a t. ház előtt a törvényjavaslatnak

Next

/
Thumbnails
Contents