Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-239

239. omágos ülés május 2. 1883. ggg pénzügyi közigazgatás körében előforduló jogsérelmekeseteiben ítélhessen." A másik határozati javaslat igy szól: „A kormány ntasittatik, hogy a pénzügyi közigazgatási bíróság kiegészítése iránt egy átalános közigazgatási főtörvényszék felállítása, valamint oly bíróság szervezése iránt terjeszszen elő mielőbb törvényjavaslatot, mely a közigazgatási és birói hatóságok vitás illetékessége tárgyában végérvényesen határozzon." Azon ellenvetésre, hogy egy ily általános közigazgatási bíróságnak szervezése sok időt, sok tanulmányt kivan, legyen szabad megjegyeznem, hogy miután ily főtörvényszékek Európaszerte léteznek, nem lehet nehéz, nem lesz lehetetlen rövid idő múlva nálunk is hasonló törvényszék felállítása iránt intézkedni. Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bakovszky István jegyző (olvassa a határozati javaslatokat). Lits Gyula: T. képviselőház! Minél súlyosabbak azon kötelezettségek, melyeket a polgárok az állam irányában viselni kénytelenek, annál inkább áll viszont kötelességében az államnak polgárait azon helyzetbe juttatni, hogy ezek eme kötelességeknek pontosan és készségesen megfelelni képesek is legyenek s a mennyiben a polgári jogokkal szemben álló kötelezettségeknek kétségtelenül egyik legsúlyosbbika az adófizetés kötelezettsége s a mennyiben az államnak joga van megvárni minden embertől, hogy a ki bizonyos jogokat élvez az államban, az annak terheiben is részesittessék, viszont jogukban áll a polgároknak az államtól megkövetelni, hogy ezen terhekben való részeltetés az egyéni tehetségekhez képest a nyújtott és élvezett jogok szerint igazságos és méltányos legyen. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) De ezen kivüla jogállam fogalma megkívánja azt is, hogy ezen megterheltetés kiszabása és érvényesítése körül a polgárok az állam, illetve közegei részéről eredhető mindennemű zaklatás és megterheltetés ellen kellőleg megóva legyenek és nézetem szerint ott létezik a valódi jogállam, ahol az állam és polgárainak érdekei ékként vannak összhangzatba hozva. E czél elérhetésének egyik attribútumát kétségkívül a jó adótörvény képezi, mely az egyéni adózás nemeit, mérveit, a végrehatási módozatokat és azon közegeknek jog- és hatáskörét szabja meg, kikre mindezeknek gyakorlati alkalmazása bízva van. De bármely tüzetes meghatározással birjon is az adótörvény, az az állam, illetve közegei részéről eredhető túlkapás ellenében kellő biztonságot nem nyújt, nem nyújthat azon felebbezésekben, melyeket a törvény keretén belül és az állam érdekei iránt elfogultsággal viseltethető hatóságokhoz intézhetni. Mert jogbiztonságot csakis a törvény keretén kivül álló, minden irányban független, oly bírói sanctióban lehet feltalálni, a mely valóban sem az állam, sem közegeinek befolyása alatt nem áll. S én, t. ház, akkor, midőn a törvényhozás ily független birói fórum megalkotása által azon bizalmatlanság és kétely csiráit iparkodik az adófizetők kebeléből kitépni, mely azoknak kebelében már-már gyökerezni indult, mikor a független pénzügyi bíráskodás által a felébb ezés mérvét, módját, a panaszok elbírálását egy külön testületre kívánta bizni, én a törvényhozásnak ezen intézkedését, mint egy lépést a jogállam felé, mindenkor készségesen üdvözlöm. Nem a külföldi adókezelési rendszernek szokásos utánzása, nem is az általános polgári jogokból származtatott követelményként tűnik fel egy ily pénzügyi bíráskodás felállításának szüksége, hanem önkéntes folyománya az azon rendszernek, melyre nálunk az adókötelezettség alapítva van. És ha már az 1876: XV. t.-cz. 6, majdnem 7 évi gyakorlati alkalmazásban egy ily bíróság felállítását kívánatossá tette, mennyivel elodázhatlanabb, kívánatosabb lehet ez akkor, midőn alig pár nap alatt letárgyaltatik azon új adókezelési törvény, mely a salus reipublicae elvének örve alatt újabb és újabb hatáskört és Jogkört jelöl ki a törvény végrehajtói számára. Én, t. ház, ha eltekintek is ezen közegektől, a kikre első sorban az adókivetés és nyilvántartás bízva van, a községi közegek működésétől, kik emberi gyarlóságból, egyéni érdekeiknél fogva az egyes adózóknak számtalan kárt okozhatnak, nem tekinthetek el jelenlegi adókezelésünk két hatalmas factorától, az adófelügyelői intézménytől közigazgatási bizottság intézményétől, kiknek adózás tekintetében, lehet mondani, a polgárok érdekei teljesen ki vannak szolgáltatva. Mikor az 1876: XV. t.-cz. az adó nyilvántartását és kezelését a községi és részben a törvényhatósági közegek kezébe tette le, bizonyos tekintetben indokoltnak látszott a kormány azon gondoskodása, hogy ezeknek működését mintegy saját közege által ellenőriztetni és felügyeltetni kívánta. És ezen tekintetben nem zárkózhatunk el a kormány azon gondoskodásának czélszerűsége elől és nem tarthattuk felesleges intézkedésnek azt, mikor e gondoskodásának az adófelügyelői intézményben kifejezést adott. De ha mindazonáltal a nagy közönség ezen intézményt danaok ajándékának tekintve, iránta bizalommal és vonzalommal nem viseltetett, valóban csak helyes érzékét követte. Mert én a nélkül, hogy az adófelügyelői intézmény minőségére nézve most újabb eszmecserébe kívánnék bocsátkozni, de annyit szabadjon megjegyeznem, hogy az adófelügyelői intézmény az eddigi gyakorlat és tapasztalat szerint az adókezelés terén oly ahsolutisticus dictaturává fejlődött ki, melyhez nézetem szerint sem bármely törvényhatóság, sem királyi bíróság jogköre aránylag