Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-239
324 239. országos ülés május 2. 1883. zegei által elkövetett jogsértések felett. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Pedig e téren nem csak igen fontos anyagi érdekek, hanem gyakran becses személyi jogok is forognak koczkán. Megvallom t. ház, nem ismerek Európában alkotmányos országot, melynek kormánya e részben oly korlátlan hatalommal volna felruházva, mint a miénk. Nincsen uraim, nem véve ki magát a központosítás őshazáját, Francziaor szagot, nem Poroszországot, melyet katonai és rendőrállamnak szokás nevezni s nem véve ki magát Áustriát, a mely csak az imént lépett az alkotmányos államok sorába. Francziaországban a közigazgatási vitás kérdésekben és átalán fogva a közigazgatási közegek a legalsóbbaktól kezdve a legfelsőbbig, a ministerek, maga az államfő által egyes polgárok ellen elkövetett jogsértések felett az államtanács, illetőleg annak egyik osztálya dönt végérvényesen. Poroszországban és Ausztriában hasonlókép ily esetekben egy külön törvényszék, a közigazgatási törvényszék hoz Ítéletet, sőt Ausztriában létezik azonkívül az u. n. birodalmi törvényszék, mely az alkotmány által a polgároknak biztosított alapjogok felett őrködik és a közigazgatási és bírósági hatóságok hatáskörének összeütközése eseteiben dönt. Nálunk a kormány túlkapásai ellen legfeljebb a képviselőházhoz lehet folyamodni, mi, hogy milyen eredményre vezet, azt szükségtelen fejtegetnem. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbalon.) Még csak arról sincs gondoskodva, hogy •— miként Poroszországban és a német birodalomban, a kormány a hozzá ilyeténképen utasított kérvények mily módon lett elintézése felől az ülésszak végén jelentést tenni tartozzék. Ezen állapot tarthatatlanságát régen érzi már a nemzet, (TJgy van! a szélső baloldalon) és annak megszüntetését hangosan, mind hangosabban követeli. A közigazgatási bíróság behozatala a közvélemény erős követelménye lett. (TJgy van! TJgy van ! « szélső baloldalon.) S a kormány mindamellett állhatatosan, makacsul ellentállott a gyakori sürgetéseknek, ellentállott, mert ragaszkdott azon teljhatalomhoz, melyet a jelen állapotban élvez. Ezért nem szállott eddigelé soha komolyan síkra a curiai bíráskodás mellett a választási ügyekben, ezért nem üldözteti komolyan és erélyesen a választásoknál elkövetett visszaéléseket, ezért nem akarja rendezni a főrendiházat, a melynél simulékonyabbat akarva sem tudna teremteni, ezért nem akarta behozni az átalános közigazgatási bíráskodást s azért még az a törvényjavaslat is, a melyet a pénzügyminister ur végre sok unszolásra, sok határozat következtében előterjesztett, csak igen tökéletlenül fékezte volna saját hatalmát. Köszönet érte a két bizottságnak, hogy azt némileg megjavították. Nem lévén szokásom a részletes jót, feltéve, hogy az a jobbnak, az egésznek nem vágja útját vagy nem késlelteti, visszautasítani, nem lennék idegen attól, hogy a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot is elfogadjam, ha az a pénzügyi közigazgatás terén előforduló minden jogsérelmek ellen nyújtana orvoslást. Azonban miután az előttünk fekvő törvényjavaslat csakis az egyenes adó és illetékügyekben felebbezett tárgyakat utasítja a pénzügyi közigazgatási bírósághoz, azt ily alakban nem vagyok hajlandó elfogadni, (Helyeslés a szélső balon) szükségesnek találván, hogy ha már csak ily pénzügyi közigazgatási bíróság alkottatik is, annak hatásköre ne csak ezen adóügyekre, hanem átalában minden adóügyre és a pénzügyi közigazgatás mezején előforduló minden sérelemre terjedjen ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyanazért t. képviselőház, bátor leszek barátaim és a magam nevében ily tartalmú határozati javaslatot benyújtani. Egyúttal azonban egy másik határozati javaslatban arra kívánom utasíttatni a kormányt, hogy az átalános közigazgatási bíráskodás iránt minél előbb nyújtson be törvényjavaslatot, (Helyeslés a szélső baloldalon) gondoskodva egyszersmind arról, hogy a közigazgatási és bírói hatóságok közt előforduló összeütközések esetében ítélő bíróság is szerveztessék. Mert azt csakugyan nem lehet tovább túrni t. ház, hogy ily esetekben továbbra is maga a ministerium határozzon. Francziaországban,mint azt a t.előadó ur is említette, ily összeütközések esetén az államtanács és a semmítőszék tagjai határoznak. Az államtanács a maga kebeléből három, a semmítőszék szintén három tagot választ, kik együtt azután két más rendes és két póttagot választanak és az igazságügy ér elnöklete alatti tanácsban határoznak az összeütközések felett. Ausztriában a birodalmi törvényszék határoz s ha közte és a közigazgatási fotörvényszék közt támad véleményeltérés, ez esetben mindkét magas testület küld ki tagokat, a kik a semmítőszék elnökének előlülése mellett járnak el. így állván t. képviselőház, a dolgok, azt gondolom, hogy nem lehet tovább késnünk, hogy úgy az átalános közigazgatási bíróságot, mint egy független bíróságot állítsunk fel, mely a kétnemű hatóság összeütközései esetében véglegesen döntsön. Ehhez képest bátor vagyok a következő két határozati javaslatot benyújtani: „Jelen törvényjavaslat visszautasittatik a pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz, hogy azt olykép átdolgozzák, miszerint a felállítandó pénzügyi közigazgatási bíróság ne csupán egyenes adó- és illetéki ügyekben, hanem mindennemű adó- és jövedéki ügyekben, átalában a
