Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-239
2::Ö. országos ülés miijns 2. 1S8Í. 323 nézve megadatnak, mindmegannyi biztosítékot ké- j peznek e tekintetben, hogy itten senki igazságta- j lanuligaz ügyétől el ne ejtessék és mindenki megtalálja egész függetlenül és tárgyilagosan, szakszerűen sérelmének orvoslását. Egy elvi kérdés volt e tekintetben, az illetékességek kérdése, melyet a bizottság némileg szintén eltérőíeg oldott meg a t. minister ur javaslatától, a mennyiben tagadhatatlan, hogy eminenter administrativ kérdésekben fordulhatnak elő illetékességi összeütközések és ezeknek elhárítása szükséges, sőt magának a bíróságnak végzéseiben is fordulhatnak elő kérdések, a melyek kihatással lesznek az administratio további vezetésére, a mennyiben irányt adnak némileg némely kérdések eldöntésére, sőt némely közegek hatáskörének megítélésére és megszabására is. És tökéletes igazsága van Vivien-nek, a franczia szaktudósnak, midőn azt mondja, hogy a hatáskört ilyen bíróságnál taxatíve felsorolni nem lehet és hogy lehetetlenség kikerülni az életnek ezer és ezer irányban való fejlődésében azt, hogy a bíróság és az administratio némely kérdésekben összeütközésekbe és eltérésekbe ne jusson. És ép azért, mert ezen eshetőségek előfordulhatnak: a két bizottság szükségesnek tartotta egyfelől, hogy az illetékesség hivatalból vizsgáltassák meg, hogy az esetleg tárgyalás közben felmerült illetékességet is a bíróság maga első sorban hatáskörében megállapítsa, másfelől pedig, hogy az esetleg ilyen végzésekkor felmerülő kihatások tekintetében az administrationak t. i. a kormánynak, megadja ugyan a jogot arra nézve, hogy az administratio jogait e tekintetben megóvja, de egyszersmind a bíróság végzését ez ne alterálhassa. Tehát a bizottság igy kívánta módosítani e tekintetben az ilyen végzésekkel kapcsolatos kérdéseket, hogy a már végzéssel kimondott ítéletekre nézve, bármily kifogá sai legyenek a ministernek és bármily aggodalmai legyenek az administratióra hárulható hátrányok tekintetében, annak azon ügyre semmi kihatása ne legyen, az res judicatíi legyen, melyhez a kormánynak egyáltalán semmi köze ne legyen. De természetes, hogy épen azért, mert fölmerülhetnek oly kérdések, melyek később kihatással lehetnek az administratióra, akár a hatáskörök tekintetében, akár magénak a bíróságnak eljárásában, szükségesnek tartotta és azt hiszem, egyeket tenni nem is lehetett, fentartani a kormánynak azon jogát, hogy az ily kérdéseket concrete ugyan, vigye a ministertanács elé, hogy az ily ministertanácsi határozatok aztán a jövőre irányadóul szolgálhassanak, de nem a múltra és a fölmerült concret esetre nézve. Ezen kérdés, elismerem, némileg anomal megoldással függ össze, a mennyiben az ily kérdések, ott, a hol államtanács van, az államtanácshoz tar- j íoznak. De mi ily institutióval nem birunk és en- ' nek következtében ezen remediumhoz voltunk kénytelenek folyamodni, mert azt hiszem, az elől nem zárkózhatik el senki, hogy fordulhatnak elő ily kérdések és azoknak el kell intéztetniük. S itt ismét nem fektetek súlyt a részletekre, a mennyiben a hatáskörök szabatosításába és az eljárás pontos meghatározásába, a miben tulajdonkép rejlik az ily bíróság hatálya és biztosítása a közönségre nézve, nem bocsátkozom s igy nem terjeszkedem ki azon három eltérésre, mely a két bizottság között fenforog. Kettő ezek közül tisztán formális és csekély jelentőségű, de a másik, mely a bíróság eljárására vonatkozik, egész perrendtartásunkkal és judicaturánkkal összefügg, de minthogy ez külön megvitatandó fontos kérdés, fentartom magamnak erre vonatkozólag, hogy igénytelen megjegyzéseimet és a bizottság álláspontját azon szakasznál jelezzem, melynél e kérdés előfordul. Most kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot, mely oly institutiot teremt meg hazánkban, mely kormánynyal és a kormány közegeivel szemben a közönségnek független bíróság biztosítékát nyújtja, általánosságban elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) A magyar nemzet büszkén hirdeti, hogy alkotmánya a legrégiebbek közé tartozik és ezen állítást a történelem igaznak bizonyítja. Volt idő, midőn azzal is dicsekedhetett, hogy alkotmánya a legszabadabbak egyike, mely polgárainak jogait — értve a kiváltságos osztályt — legjobban védelmezi meg az önkény túlkapásai ellen. Ma már alig hiszem, hogy találkozzék valaki, a ki e véleményt még táplálná. Magyarország megszűnt független állam ienni s alkotmányának biztosítékai tökéletlenek. Legfontosabb ügyei felett nem intézkedik többé önállóan a nemzet, (Ugy van a szélső baloldalon) szabadságának legerősebb anyagi biztosítéka, hadsereg, nincsen kezei között s egyes polgárainak jogai ugy a közigazgatás, mint a közélet egyéb téréin nem részesülnek kellő oltalomban. Mig ugyanis ugy a magán- és a büntetőjog terén a legcsekélyebb jogsérelem ellen is független bíróhoz folyamodhatunk, addig a politikai jogainkon ejtett sérelmek vagy a közigazgatás terén szenvedett törvénytelenségek ellen, ily független bíróhoz nem fordulhatunk, ilyet a magyar alkotmányban nem találunk, (ügy van! Igaz! a szélső baloldalon.) A választói jogosultság felett igaz, immár a kir. curia ítél, de a választói jogon a választások alkalmával elkövetett sérelmek ma is pártbizottság elé kerülnek (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A kormány, a mely a választásokat vezeti, saját többsége által itél azoknak törvényessége felett. (Ugy van! Ugy van! a száső baloldalon.) S ugyanaz itél a közigazgatás terén maga vagy kö4Í*
