Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-239

322 239 országos ülés májiii 2. 1SS3. adóügy. És e tekintetben némileg megerősíti álláspontomat egy más tekintélynek nyilatkozata, b. Hye-é, a ki Ausztriában 1875-ben ezen kérdés vitatása alkalmával azon álláspontra állott, melyet e törvényjavaslat elfoglal, t. i. hogy nem az általános közigazgatási bíróságot kell behozni, azon szűk körrel, a melylyel az osztrák közigazgatási biróság bir, tisztán cassatorius hatáskörrel, hanem kell adóügyi, illetőleg pénzügyi független biróság, mely érdemlegesen is megadja azon biztosítékokat az adózóknak, szemben a kincstárral, melyekre feltétlen szükség van még egy felelős kormánynyal szemben is. E szempontokból kiindulva t. ház, én helyeslem és szükségesnek tartom a pénzügyi bíróságnak oly módon való külön szervezését, a mint ez a törvényjavaslatban ajánltatik. Más kérdés az, hogy általában véve helyesen oldja-e meg ezen feladatot maga a törvényjavaslat és e tekintetben természetes, hogy röviden vázolnom kell azon alapokat, melyekre az építve van s egyszersmind azon álláspontot, melyet azzal szemben ugy az igazságügyi, mint a pénzügyi bizottság elfoglalt. A fő dolog volt az: lehetőleg biztosítékokat keresni a tekintetben, hogy ez a biróság feladatának képes legyen megfelelni és a függetlenség kellő biztosítékaival, de egyszersmind a szakszerű eljárás minden biztosítékával felruházva legyen. És már fc szempontból lényeges módosításokat volt kénytelen tenni, különben a kormánynyal egyetértőleg, ugy az igazságügyi, mint a pénzügyi bizottság az eredeti javaslaton, a mennyiben mindazon garantiákat, melyeket a birói független törvény megkövetel, alkalmazandónak tartotta ezen biróság tagjaira is, tehát a törvényjavaslat eredeti szövegét két lényeges pontjában e tekintetben kiegészítendőnek vélte, hogy t. i. az elmozdítliatatlanság és az időelőtti nyugdíjaztatásra vonatkozólag. Továbbá a két bizottság egyetértőleg — a pénzügyi bizottság csatlakozván az igazságügyi bizottság kezdeményezéséhez — szükségesnek tartotta e biróság tagjaira nézve azon rangot megállapitani, melyet a királyi curiai birák elfoglalnak, azon gyakorlati szempontból indulva ki, hogy még az előléptetés reménye se képezzen bármely távoli, vagy látszólagos indokot arra, hogy a biróság függetlensége bármely kis mértékben is gyanú alá essék. Másfelől a biróság tagjainak számára nézve tért el a két bizottság a t. pénzügyminister ur javaslatától, a mennyiben azon tagok számát most megállapíthatónak nem tartotta; mert ez egy xVj kísérlet úgyszólván és ennek következtében sem az ügyek számáról, sem azok tartalmáról és így a feladatok természetéről még kellő tájékozással nem birunk. Ennélfogva a szám meghatározását egyelőre elejtendőnek tartotta a két bizottság; azonban fentartandónak vélte igen természetesen a törvényhozásnak e tekintetben való elhatározását későbbre, midőn a tapasztalás e tekintetben már kellő anyagot fog nyújtani és e próbaidőt két évre vélte megállapítandónak. Magának a hatáskörnek megállapításában is sokkal messzibbre ment, mint a pénzügyminister ur eredeti javaslata, a mennyiben nemcsak adóügyekre, hanem illetékügyekre is egészen, azaz kivetésüktől a végrehajtásig minden stádiumban egyaránt a hatáskört körvonalozandónak s egyszersmind minden esetleg felmerült összeütközést az adózók és állami közegek közt bevonandónak tartotta ezen biróság hatáskörébe, mely különben némileg már alapjában kifejezést nyert azon módosításokban is, melyeket a t. ház plénuma a közadók kezelésére vonatkozó törvényjavaslat alkalmával elfogadni méltóztatott. Igaz, hogy e tekintetben ez a javaslat még némi kiegészítést igényel, de azt hiszem, ez a részletes tárgyalás alkalmával is megtörténhetik. Továbbá azt hiszem, hogy lényeges biztosítékul tekintendő a törvényjavaslatban azon intézkedés is, mely a qualificatiónak meghatározására vonatkozik. Ez egy oly kérdés, a mely mindenütt, ahol közigazgatási, vagy pénzügyi bíróságot felállítanak, csaknem azon alapon oldatik meg, melyen azt a két bizottság megoldotta. Mert tisztán jogi szakértőket ilyen bíróságnál alkalmazni nem lehet és tisztán administrativ szakértőket sem, mert egyfelől fordulnak elő gyakorlati administrativ kérdések és épen ez is egyik szempont, mely miatt nem lehet ezeket rendes bírósághoz utalni. Másfelől pedig fordulnak elő igen fontos, igen bonyolult jogi kérdések, melyeknek megítélése és elbírálása első sorban jogi szakértőket tesz szükségessé. És e szempontból kiindulva, a két bizottság elfogadta a t. minister urnak azon alapeszméjét, hogy fele részben az egyik, fele részben a másik szakmából vétessenek ezen biróság tagjai. Azonban igen természetesen ezt csak principialiter vélte kimondandónak, miután a szám meghatározásától eltekintett. Másfelől a qualificatio megszabását még szigorúbbá tette, a mennyiben különösen az administrativ szakértők meghatározásánál egyfelől tekintettel volt a már meglevő qualifieationális törvényre, másfelől pedig kihagyandónak vélte azon qualificatiót, mely tisztán az adókivető, vagy felszólalási bizottságban való működésre vonatkozott; mert azt találta mindkét bizottság, hogy ez nem elégséges qualificatio arra, hogy egy ilyen magasrangú és ilyen nagyfontosságú hatáskörrel felruházott biróság tagjává képesítsen valakit. Azt hiszem továbbá t. képviselőház, hogy azon felebbezési 1 remediumok, melyek a két bizottság javaslatában ! sokkal pontosabban és részletesebben vannak megj szabva, a melyek a feleknek az egész eljárásra