Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-239

320 239. országos ülés májas 2- 1883. is fentartani, istápolni a közösügyeket, általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső halon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1880. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? A kik elfogadják, méltóztassanakfelállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta általánosságban. Következik a részletes tárgyalás. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a törvényjavaslat céímét, annak az 1. 2. és 3. §§-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: A törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi bizottság 377. számú jelentése „az 1882. évi közösügyi költségek fedezése czéljából a megyar korona országai által pótlólag fizetendő öszszegről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, az általános vitát megnyitom, az első szó az előadó urat illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság 1882-re a közös kormánynak több póthitelt szavazott meg, főleg tengerészeti építkezésekre. Ebből összesen 222,000 forint esik a quota arányában Magyarországra és ennek következtében az erre vonatkozó törvényjavaslatot, a melyben a kormány felhatalmaztatik ez összegnek kiutalványozására, tisztelettel ajánlom a pénzügyi bizottság nevében általánosságban elfogadásra. Elnök: Méltóztatik a ^törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ? Méltóztassanak azok, a kik elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta a részletes tárgyalás alapjául. Következik a részletes tárgyalás. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a törvényjavaslat csímét, annak 1., 2. és 3. §§-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: A törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik az állandó pénzügyi bizottság 379. számú jelentése, „az első magyar-gácsországi vasútra vonatkozó 1871. évi XXXVIII. és 1875. évi XL. törvényczikkek némely határozatainak módosításáról, illetőleg kiegészítéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, az általános vitát megnyitom. Az első szó az előadót illeti. Hegedüs Sándor előadó: Az ügy, a mely e törvényjavaslattal megoldatik, tulaj donképen akkor keletkezett, mikor az első magyar-gácsországi vasút engedélyeztetett, mert annak az engedélyokmányban lévő építési tervezetében történt módosítás, a mennyiben a gácsországi vasútnak megengedtetik az 1 : 40 emelkedéssel való építés. Ebből új teher származott, mely a kamatgarantiánál fogva visszaháramlott az államra, az állam azonban az ebből származó új terhet, mely 9000 írt kamatgarantia-emelkedéssel volt kapcsolatban, nem akarta ellenszolgáltatás nélkül viselni és kötelezte a társulatot arra, hogy saját részvényeiből 180,000 frt névértékű részvényt bocsásson át az állam tulajdonába. Ez megtörtént; azonban 1872ben a társulat nehéz pénzügyi viszonyokba jutott és ekkor a pénzügyminister előlegképen utólagos visszafizetés reményében ezen 180,000 frtot a társulatnak rendelkezésére bocsátotta, hogy az ebből folyó összeget pénzügyeinek rendezésére használja fel. Ez szintén megtörtént, de időközben a társulat nem volt azon helyzetben, hogy pénzügyeit rendezte volna, sőt szükséges volt még a törvényhozásnak is közreműködnie, a mennyiben a társulat ugy az osztrák kormány részéről, valamint a magyar kormány részéről a törvényhozás e czélból segélyt, illetőleg jelentékeny kamatgarantia-emelkedést vett igénybe, nevezetesen Magyarország részéről az 1875: XL. t.-cz. értelmében 139,006 frt erejéig. Tehát a társulat nem volt azon helyzetben, hogy azon 180,000 frt névértékű részvényeket az államnak visszaszolgáltathatta volna. Bekövetkezett az 1876-iki orosz-török háború, mikor szüksége mutatkozott annak katonai szempontból, hogy ezen vasútnak második vágánya építtessék ki, az esetleges mozgósítás előmozdítása czéljából. A társulat késznek mutatkozott erre, azonban kérte magát azon kötelezettség alól feloldatni, mely szerint a 180,000 frt névértékű részvényeket az állam birtokába visszaadni tartozik. A ministertanács 1877-ben a törvényhozás utólagos jóváhagyása reményében ezt meg is engedte. A kérdés tehát most a t. ház előtt az, hogy helyes, czélszertí volt-e ezen intézkedés és megadható-e a jóváhagyás ezen törvényjavaslat alapján a kormánynak ezen intézkedésére nézve. Ezt jogi szempontból elbírálni nem lehet, mert a második vágány építésére a társulat minden ellenszolgáltatás nélkül kötelezhető volt az engedélyokmány értelmében. Körülbelül minden engedélyokmányban benne van ezen kötelezettség, de ez rendes viszonyok közt ugy értelmeztetik, hogy csak a forgalomnak emelkedése folytán követelhető a második vágány kiépítése. Pedig itt nem ez az esett forgott fenn; a forgalom nem emelkedett, hanem tisztán katonai szempontból követeltetett a második vágány kiépítése. Tehát ezen méltányossági szempont mindenesetre tekintetbe veendő; másfelől van azon tekintet, hogy a társulat oly viszonyok közt értékesítette a kamatgarantia-emelés alapján kibocsátott kölcsönt, hogy annak teljes értékét nem kapta meg, vala-